Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)

1917-01-21 / 3. szám

2 január 21 ve«ed,ki hiába várja síi vrepasva jöt- tödat. Ahavá ta mentei, onnan nincs vissiatéréa soha! Elhagytad őt mindörökre! Elhagytad kicsiny (yermekeidat, kik hiába szólítják nevedet; hiába tárjak feléd resz­kető kezüket. Hideg kebledre őket nem ssorithatod, hideg ajkaddal őket nem csókolhatod, gyöngéd ar­cukat nem cirógatja az atyai kéz melege, puha fürtjeiket nem érinti as atyai áldás szeretete, soha, 6oha es életben, mert eltávoztál, elhagy­tad őket örökre. Elhagytál ben­nünket, szerető munkatársaidat, kik csodálattal láttuk nemes buz­galmadat, ideális lelkesedésedet, nagy tudásodat. A te buzgalmad már nsm lelkesít, mert elhagytál minkat, égő tudásvágyad kialudt mindörökre. Elhagytad szerető tanítványaidat, kik figyelemmel csüngtek eszméket hirdető ajkadon és csodálták lelkes jóságodat. De lelkesedésed elhamvadt, ajkad el­némult, és eltávoztál, elhagytad őket örökre. Soha, eoha ez életben! U fájó, 8zivettépő gondolat. Fájó megdöbbenéssel állunk sirod körül, véges ésszel nem értjük ez isteni végzetet és tehetetlen gyöngesé- günk tudatában fájó kebellel, köny- nyes szemmel fogadjuk a magmá- aithatatlant, melyben meg kell nyugodnunk. És megnyugszunk. Mert sírod körül az elmúlás nyu­galma borong, szellemed békéjét nem zavarja az élet búja, fajdal­ma. Minket az élet vihara tovább sodor,de küzdelmeinkben lelkesíteni fog a te szellemed, mely körülöt­tünk lebegt, a te emléked, mely áldott less közöttünk mindenkoron. Istán veled, Isten veled. Fájdalmas meghatottsággal távoz­tunk az örök nyugalom helyéről eszünkban forgatván Seneca szavait: Az éleitől mindenki, a haláltól senki mag nem foszthat bennünket. Ezor ut vezet ■'a halál kapujához . . . — Ó ja ! Pardon — szólott közbe Oszkár hadnagy és sarkantyúját összeütötte, Éjféltájban indultak haza. Katinka szorosan kapaszkosoU Hollósi karjaiba és fecaegett, míg amaz azórakozottanf elelgetett. — Tudja mit, Feri, gyujson rá ! — Nem Ízlik, — válaszolt egykedvű­en Hollósi gépiesen nyúlt a ezigarelta tár- czája után. — Megáljon csak, — mondá Katinka — én gyújtom meg, Átvette a czigarettát, és el kell ismer­ni, hogy sok sikkel gyújtott rá. Mikor a kapuhoz értek, igy szólt a egyeséhez : — Ma éjjeli zenét kapok ? Mi ? Hollósi halkan válaszolt : — ígérem. Az elvállás pillanatában Katinka Holló­si mellére hajtotta fejét. — Csókoljon meg ! A férfi egy pillanatig habozott, de az­tán a leány égő arczához nyomta az ajkait. — Isten velünk ! Ment futott sietve. Szemei lángoltak és halantékai körül érezte vére heves lükte­tését. Kesarü érzés szorította el keblét. Sir­Xa&kkM éa vfcUfce I Zoltán László. Sok százezer sirt megástak a vi­lágháború nagy temetőjóban, amióta dühöng ez a rettenates vihar. Mindegyik fölé egyforma fajó eriésekkel takint az amberek lelke, mindenikre egyformán jut a magyar eiiv konyáiból, da annyi azézszer hősben nemcsak a nagy ma­gyar nemzet siratja egy-egy elvesztett tagját, hanem falkeresi takaró földjüket egy azükebb hazának, egy kisebb vi­lágnak is fájó, meleg emlékezése, — ahová őkat as; élet közelebbi szálai fűz­ték As ojtozi temető egyik frissen hantolt sírján akar most megpihenni ez a melegen amlékeaő érzés. Azoknak, az emberi telkeknek mélyéről fakad, akik Zoltán László szükebb hazájában. Nagykállóban őt ismerték és szerették.. Itt indult meg itt fejlődött az élete. Kedves egyéniségét, nagy tudását mi láttuk legközelebbről. Büszkeségünk volt. Előrehaladásához, szép életjövőjá- hez nagy reményeket fűztünk. Ezeket a reményszálakat kegyetlenül széttépte most egy hősi halál. A szép múltat és a szépnek remélt jövőt betakarták egy csomó hideg földdel. Magállt egy jó eaiv verésének tavaszán, sírba esett egy tartalmas élet, amelyiknek letűné­se még nehezebbé tette egy jó apának az éietből amúgy is bőven kijutott bá- natterhét s mélységes gyászt borított ránk, akik őt tisztelni, becsülni és sze­retni tanultuk. Hősi halála nyújtson vigasztaiast bánatos hozzátartozóinak enyhítse a mi gyászunk fájdalmát, ha­záért hullott vára növelje azt a drága bért, amit a nemzet olyan nagy mér­tékben fizet nöp-nap mellett, hogy bé­két vívjon ki magának. Édes Laczikám, köny hulla szemem­ből mikor most rólad emlékezem. Ne­ked ezt a könnyet érezned kell ott ma­gad falait az ojtozi főidben. Egy egész nemzet imádkozik érted. Pihenj, alud­jál csendesen. Majd ha elül @m a fe­ni szeretett volna, mint egy gyermek, a ki kedvencz játékszerét veszítette el. Visszatért a vendéglőbe és leült egyik asztalhoz. Izga­tott volt; nem tudott gondolkozni.A cigányt magához intette és megrendelte az Ígért éj­jeli zenét . . . Azután bort kért és ivott. Ej ha letudná most inni isten igazában ! A tisztek készülődtek. Egyiknek megcsörrent a kardja. Erre a csörrenésre úgy ugrott talpra, mintha kigyóra lépet volna. Sietve adott rendelatet kocsisáénak, hogy fogjon be. Mig a kocsis elkészült, gondolataiba, mélyed- ve sétált alá és fel a hűvös éjjeli levegőn, majd a bakra ugrott. A nekiiramodott négy ló patkója szikrát vert a. kövezeten. A Bardóczné háza táján önkéntelenül meglassította lovait. Hallotta a mint az éj csendjében felsírt a muzsika : Ha tudtad, hogy nem szerettél ............ Kes erű érzés nyilallott a szivébe. Ar­ca elborult. Kibontotta a nagy • ostort és a szürkék közzé csörditett. Az ostor csattanás úgy hangzott- a néma éjszakában, mintha eny pisztoly dördült volna el............... le tted tovább dúló csúnya vihar és bé­ka virrad ránk, akkor ébredj csak fel és Örülj, lágy büszke — velünk együtt — arra, hogy hőn szeretett magyar hazád, nemzeted békéjének megterem­téséhez te is hozzájárultál odaadott drága életeddel. Édes Laczikám, kedves jó fiú, igaz jóbarát voltál, szerettelek, siratlak . . . Isten Veled. üfi. Gy. Anya és cseesemövédonöi tanfolyam. A M. Kir. Belügyminisztérium 186591, L. 916. XII. fó. számú rendelet« alapján Dtore. cenben 1917. évi február hó 12-én kezdődő hathetes anya és csecsemő védőnői tanfolyam lesz. A tanfolyam halgatóinak száma 30 lehet A tanfolyamra való felvételre teljes korú, de legfeljebb 45 éves, magyar honoa nők pályázhatnak, akik : a.) magyarul beszélni és írni kifogásta­lanul tudnak, b.) a polgári iskolának négy osztályát sikeresen elvégezték, c.) akik er­kölcsi kifogás alá nem esnek. A tanfolyam­ra felvehető olyan nő is, aki a b) pontban előirt iskolai minősítést nem igazolja ugyan, de egyébként a tanfolyamhoz szükséges mű­veltséggel rendelkezik. Okleveles bábák je­lentkezése elsősorban kívánatos. A tanfolyam hallgatása ingyenes, ds a hallgató saját költ­ségén tartja el magát. Debrecenben lakással nem biró hallgatók a debreceni kir. Bábakép­ző intézet internátusában kaphatnak a tan­folyam tartamára 60 koronáért lakást és élel­mezést. A tanfolyam befejezése után a hall­gatók bizottság előtt vizsgát tesznek és erről bizonyítványt kapnak. Sikeres vizsga-bizo- nyitvény az anya és csecsemővédőnői tisztre képesít. Jelentkezések 1917. február 1-ig nyúj­tandók be a tanfolyam igazgötójához (Deb­recen Bábaképző intézet) Melléklendők : Ke­resztlevél vagy születési bizonyítvány, isko­lai és erkölcsi bizonyítvány esetleg bába oklevél. Debrecen, 1917. jan. 2. Dr. Kenézy Gyula s. k. udv. tan. egyet. ny. r. tanár, a tanfolyam igazgatója. JCadiköicsöa. Az V. Magyar Hadikölcsön j«gy- zssi határideje folyó hó 10-én végle­gesen lezárult. Az elért eredmény jó­val felülmúlja az előző hadikölciönök végösszegét. Előző kimutatásunk közzététele óta a Szabolcsmegyci Takarékpénztárnál, Nagykálló, még az alábbi jegyzések telje- ittettek, mellyel nevezett intézetnél az V- ík hadikölcsönre K 914.350.-t jegyeztek. Az összes eddigi hadikölcsönre pedig két ®s fél millió koronát. Újabban eszközölt jegyzések a következők : !. Tóth Imre Nymfalva 6800 K 2. Lővy Kálmán és naje Nkálló 5000 K 3. Cs. Torma Sándor Nkálló 4000 K 4. ösv. Sz. Forró Józsofné Nkálló 4000 K 5. Czérna Sándor Nkálló 4000 K 6. ifj. Kabay József Tábori posta 4000 K 7. Jaczina Mihály Tábori posta, 4000 K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom