Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)
1917-06-10 / 23. szám
2 N-agykálló és Vidéke 1917. juniús 10. én irt át a községi elöljáróság hegy a községi óvódat, h -1 a kHegitó kórház el helye/tós rt.y-rt, adju at ered i rendeltet ekének. A Vöröskereszt egylet közgyűlése, mellyel az atirat közöitetett. a kórház fótitar.táóit kilátná minden körülmények' között, ügyletünk -elnök sége a kórház érdekében többször eljárt, azonban a községi képviselőtestület aug. 7-én hozott határozata érteimében újból a helyiség átadását kívánta. Erre az egyesület választmánya alkalmas helyiség hiányában a kisegítő kórház megszüntetését volt kénytelen elhatározni. Sok beteg vitéz találta .kórházunk falai között testének gyógyulását, soknak sebére adtunk gyógyító írt, sok szenvedő szív aggodalmát oszlatta el a figyelmes és szeretetteljes ápolás. E gyógyulást megtalálják vitézeink bizonyára ép úgy más kórházakban, de fájlaljuk azt, hogy nem részesíthetünk többé sok káliói szülőt és gyermeket, férjet és feleséget a viszontlátás édes örömeiben. Hálával és elismeréssel adózunk mindazoknak, kik önfeláldozó szeretettel vettek részt a kórház működésében, a betegek ápolásában, hálával és elismeréssel azon számtalan polgártársunknak, kik anyagi adománynyal siettek a Vöröskereszt és annak kórháza támogatására. Hazafias tettük önmagát jutalmazza. Egyletünk ettől kezdve és ezen kívül a háborús jótékonyság terén fejtett ki munkásságot. Az országos Pé- ter-Pál napi gyűjtésben tevékeny részt vettünk, melynek eredményeképen : 899 09 K-t küldhettünk a központnak. Az emberszeretet és irgalem gyakorlása újból feladatunk lett, midőn erdélyrészi honfitársainknak menekülniük kellett. A társadalom és hatóság a Vöröskereszthez fordult, az ő irányitására és Vezetésére bízta a jóts- ko! ykodast. Az első szükségletek fe- d -zes-si e felajánlottunk 500 koronát M jd a sorházunkból maradt agy es u ianemü et bocsátottuk a szeren c é lene re- dUke/ésére így átadtunk 7 ágyat. 80 párnát, 129 drb. párnahuzatot. 3 takarót, 5 paplant, 102 al- sólepsdőt, 53 kísvánkoshuzatot, 58 férfi inget, 73 also nadrágot, 26 ‘trikót, 12 törlőruhát. 4 drb paplanlspe- dőt, 16 törülközőt, 3 abroszt, 14 edénytörlőt és 145 vás»«nrongy®t. Jól eső érzéssel mondhatjuk, hogy velük szem- bán teljasítettük az irás szavait, mert ételt adtunk az éhezőknek, italt a szom- juhozoknak és felruháztuk a mezíteleneket . . . Még változatlan erővel tombol a háború zivatara, még szenved a szív, még gyötrődik a kebel, ámds a borzalmak jégpáncélján keresztül utat tör magánrk a békeremény halvány sugara. És ha majd a béke napja felragyog az emberiség «gén, akkor az örömujjongásba hadd vegyüljön bels szerény szózatunk, hogy megtettük, a mivel tartoztunk, megtettük, »1 tőlünk tellett. A jegyajándék. Egyre számitgatott magában. Ha ezentúl is így húzza össze magát, idővel pénzt szerezhet össze, úgy is van már félretéve egy pár koronája Inkább lemond minden nélkülöz- hetőről. Többet nem iszik az ebédnél, mint egy pohárka. bort a félliteres helyett. Egy hónapon át kis összeg, de mégis csak összeg. Aztán lemond a >— szivarozásról. A mindennapi kuba helyett ezentúl csak — drágaderósz szir lesz a konpetenciája, arról is le- i1 majd apránként, mint a tót Lova amadéról S a. sok kicsi sokra Egész summa pénze lesz. Mar u•.,•y *s "an egy pár koronája. L sz legalább jegygyűrűre. Úgy is a jövő hetekben tartják az eljegyzést. Istenem ! Mi szép is lesz az! Milyen jó is lesz az! Valami jegyajándékra is majd crak rnég telik. Igen, jegy ajándékot vesz. S a kis arától akkor kapja az első, szűzi csókot, amint finom selyempapirosba becsavarlan átadja az irulópiruló mennyasszonynak. Oh, milyen szép lesz. Milyen gyönyörű lesz az ! A hivatalos órák után útját mindig a főutca felé fordult. Ott lakott az ékszerész, kirakatból már ki is választotta : melyik darabot fogja megvenni. Azt a turkoá köveset. Nem ; jobb lesz tán, amelynek közepén az a fénylő smaragd van. Ah, nem ! ez harmincz koronával több. Eh, mégis csak a lur- koa kövesnél marad. Kollégái nem győzték bámulni. — Fura csoda ez a mi Írnokunk — súgta az eljegyző. Egy szép szemért annyira oda lenni ! Az előtt se vettük soha -znát. Kártyakompániánkat mind rülte, most meg . már felénk se I l Istók úgyse, nem tenném e: en, ha Rothschild lánya lenne is a j átesem ! De Győzőt nem lehetett eltántorítani. Hivatalos órák után elment néha az 6 látogatására. Egy kis trics-tracsra, hisz úgy is közelgeít a késfogó. Már nem vették a látogatását még olyan kis városba sem, mint ez a pletykafészek. Aztán hazament : mennyi pénzt takarított már meg ? Hja ! nagy summa pénz az ! Ennyi nem volt még csak délután indult s igy .volt idő a konyha, illetőlej kamrakészletel kényelmesen felosztani. A készletből jutott bőven valaiuenyitisk. Miután a felosztást elvégeztem bementem az Expositurában szerelvényem további sorsáról érdeklődni. Üres szerelvényemet szívesen irányották volna Brassó-Segesvár-Tövis felé. Tehát gyönyörű s az eddiginél kényelmesebb, gondmentes, de hosszú időbe kerülő út állott volna előttem. Örömmai éltem volna az alkalommal, hogv megnézzem hazánk délkeleti részét is az ellenség kiveresa után, de eszembe jutott a 3 nap múlva lejáró szabadság, eszembe jutottak az itthon.türelmetlenül (?!) váró tanítványaim s helyettesítő kartársaim. Lemondtam a hosszabb útról. Óhajomra úgy intézték el a dolgot, hogy szerelvényűm délután 3 óráig ott marad az állomáson. Közreműködésükkel Csíkszereda, Szent- simon és Szépviz katonai parancsnokait — telefon utján — arra kertem; hogy az oda érkező menekülteket szekereiken szállíttassák haza. A brassói vonat délután 1 órakor indult. E vonaton mentem a Madéfalvától 9 km.-re fekvő Csíkszeredába. A trénszekerek ntjár várták az itt kiszálló embereimet. Rövid fél órát töltöttem a szerencsétlen városban, amely a háború vandalizmusát lépten-nyomon igazolta. Három őrára — tehervonattal — visz- szatértem Mádéfalvára. Szerelvényem, indulásra készen, várakozott rám. Végre néhány órára lelökhettem. Gyergyószentmiklóson megtudtam, hogy üres vonatom másnap, csak késő délután érkezik Maros-Vásárhely re. Átadtam téhát a forgalmi irodának s a zsúfolt személyvonaton folytattam utam. Ez másnap délelőtt ért Maros-Vásárhelyre. Maros-Vásárhelyen úgy a megyei, mint a városi főispánnak jelentést tettem a visz- szateiöpítésről. Mindkettő, de különösen a visszatelepítéssel megbízott városi főispán (Berrádj dr.), örömmel vette tudomásul, hogy a visszatelepítés, szerencsétlenség és nélkülözések nélkül, jól sikerült. Kérésemre* szívesen engedélyezték a katonai gyorsvonat használatát. Ezzel épen egy napot nyertem. Ezt a.napot a Maros-Vásárhely közelében lakó szülőim látogatására fordítottam. A múlt év szeptember hónapját öreg szülőim sem fogják egyhamar elfeledni, a mikor már-már ők is elhagyták régi, csalá- ditüzhelyüket. A nemremélt viszontlátás jo anyám szemébe könnyeket csalt. A kérdések, egymást érték. Azután az augusztus óta történtek elbeszélése következett, mialatt — mint hajdan gyermekkoromban — a kedves szavak mellett elaludtam. Lélekben és testben felü- dü ve indultam vissza másnap. Hosszú várakozásokkal fűszerezett, másfélnapi utazás után érkeztem május 3-án este, működési helyemre, saját otthonomba. (Vége.)egészségesen? baj nélkül Szentmiklósukra érteti. Érzékeny búcauzkodás után hagytuk őket az állomáson. Ettől kezdve majdnem minden állomáson voltak leszállók. Fáradságos éjszaka volt. Folyton talpon kellett fennem. Elfoglaltságom volt.bőven: figyelmeztetni őket a kiszállásra (egyik másik annyira tudatában volt annak, hogy gondoskodnak róla. hogy nyugodtan aludt még lakóhelyének állomásán is), gondoskodni podgyászaik hazaszállításáról, a következő állomásokra jelezni az érkezést a leszállók számával, a távozóknak élelmiszereket adni a megmaradt készletből és a kiszállás megtörténte után elindíttatni a vonatot. Számban megfogyva s a iótás-futástól és az álmatlanságtól megtörve érkeztünk reggel 7 órakor Ceikmadéfalvára. A háború előtti csöndes madéfalvi állomásra alig ismerünk rá. Nagy, mozgalmas pályaudvar l«tt, ezredes parancsnokkal. A sok vonat, hadigép, katona, csendőr annyira elzárja az útatas állomásépülettől, hogy jóidőbe kerül, mig az ember a parancsnoksághoz jut. Az ut Madéfalvánál elágazik: keletre Szépviz-Gyimesbükk-Palánka felé, délre Csíkszereda Sepsiszsntgyörgy- Brassó felé. A 130 főre leapadt szállítmányom útja itt elvált. A szépviziek 3 kocsiját nagy üggyel- bajjal sikerült a palánkai katonavonathoz csatoltatnom ; a többiek 4 kocsija a brassói a f-Vi cv7 ir«=»rí$lf IV Ti n ^ l/’Pf i nánuhan o \rrmat
