Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)

1917-05-27 / 21. szám

XIX. évfolyam. Nagykálló, 1917. május 27 ^ájrsoctalmx és Ijszacizdaadai hetilap. Előfizetési árak: Égése évre 8 korona, félévre 4 korona, negyed, évre 5 korona. Egyes szám ára 16 fillér. XiadólaptulajdoHos : SASt&AOY JÓZSEF. Megjelen minden vasárnap. Sserkesstőség és kiadóhivatal: Sarkadig József könyvnyomdája és papirkereskedése Nagykcdló. Javaszi dal. Béla, amint illik agy gimnazistának Amint hátat fordít iskola falának Nagy lépéseivel rója az aszfaltot Hol látni gondolja a kicsi Marfitot Anyuka kitekint s már messziről látja Hogy utcán feltűnik lánya ideálja. Úgy tesz, mintha semmit, semmit se látna ő — Hisz lánya évszáma még nincs tizen­ketté. De mégis azt súgja az anyai szive Örvtndjen a szép nap lelkének kicsinye Benéz a szobába s már felcsendül hangja: „Gyere az ablakhoz kis leányom Manga. Nézd mit miveit egy nap a tavass virága Tegnaptól mennyit nőtt az akácz virága Mintha a fán miljom hépeiyhek válná­nak . . . Gyere örvendj te is önnek a csodának.“ Manga az ablaknál és rögtön meglátja Hogy ép a fánál megy szive ideálja Arcza lángba borul, nem szól csak mosolyog Két fekete szeme hamisan felragyog. Kapok telnek igy el s mikor egyszar Manga Szép meleg délután ott ül az ablakba Amint ott kitekint, as utea szegleten Nyúlánk férfi alak egyszerie megjelen. Kis Manga felnevet $ már készen % terve: Anyukám — szélt be é — hamar ide gyere Nézd, már mind kinyílott az akácz virága Ide érzik a virág édes iliat árja. Anyuka már ott van a kis lánya mellett Kitekint: s egyszerre a szive megremeg S mint az akáczfának sok fehér virága Olyan hófehér lesz, anyuka orczája. Nem haragjaik az éi okos kis lányéra Hangjában olt remeg egész lemondása Amint felcsendülnek ajkain a szavak : „Kis leányom már csak te néked nyíl­janak." M- Sz. né. „A három ezer“. Kettős tüzes nyelvek jelentek meg egykor a tanítványoknak ! . . . Azóta aok, sok minden történt. Az emberiség sok bajon és keserven mont keresz­tül, a történelem lapjait pir®$, vé­res, fekete, gyászos hetükkel nem egy­szer irta tele, mig eljutott oda, hogy beírja a legWrzahuasabbat — magát az emésztő világháborút, hogy beírja lángbettikkel az elvérzett vagy még küzdő hősök neveit, dicsőség babérko­szorújával fonja közé a kötelesség tel­jesítés nehéz gondjaitól barázdás hom­lokot ; eljutott oda, hogy beírja azt a sok kdnyet, jaj j-szót, sóhajt, remény­telen vágyakozást, amik már 3 éve kergetik, űzik egymást. És mi magunk ott állunk, hogy látjuk az emberiség második nagy vágyakozását s várjuk a szentléleknek újra- kitöltetését az egész emberiségre. E világ zűrzavarából, véres hul­lámaiból oly jel esik lelkűnknek —ha csak egy pár napra is — kiemelkedni s elmélkedni a szentiélek hatásáról ; ünnepi ruhát ölt gondolatunk s látjuk azt, kinek volt bátorsága oda kiáltani az egybegyűlteknek s ezáltal az egész emberiségnek : »Térjetek meg, mert elközelgett a ti váitsagiok. Szakasszá­tok el magatokat a gonosz nemzetség­TÁRCA. Menekültjeink hazatérése. Irta: Kályáni Ferenc. IT. Félkettőkor érkeztünk Nyíregyházára. Ez volt az első tápálloniásunk. A vármegyei főjegyző és egyik szolgíbiró várták a me­nekült vonatot. Embereim itt 3 napra való kenyeret és szalonnát kaptak ; a tartaléknak szánt 30 kenyeret és 10 kiló szalonnát a so­ványabb napokra a kamrának kinevezett szomszédos fülkébe tétettem. Ezalatt a Nyí­regyházáig velüak utazó vasúti pénztáro­sunk jogérvényesen vonatunkhoz csatoltatta a vitás H. osztályú, kényelmesebb kocsit. Debrecen állomását is innen értesítettem ér­kezésünkről s egyben vacsorát kértem em­bereim számára. Megköszönve a megyei tisztviselőknek szíves fáradozásukat elhagy­tuk a nyíregyházai pályaudvart is, Debrecenben az inspekciós rendőrfel- tigyelő volt a cicerónénk az étkezőhelyiség keresésében ; meleg gulyás várt is menekült­tői«-. Még jobban eaik lelkűnknek látni as aradményt, hogy a sokaság hallga* tett a szózatra, mintegy három eseren magtárénak. Ki olyan marász azt még esak gondolni is, hogy Kekünk, a hadakozó világnak, nincs saükségttnk arra, hogy nekünk is hangozzék a szózat. »Tér­jetek mag.rr Szakasaaátek ki magatok- hói a háborúság iáikét ! Pádig eoha jobban nem áhitazott ai emberiség a boldogító felhívásra, mint épen napjainkban. Most érzik a küzdők, a szenvedők, az árvák, az el­hagyattak, a háború nyomorultjai, hogy milyen saükség lenne egy ilyen felhí­vásra. Főleg arra, hogy mintegy há­rom szeren hallgassanak reá, mert az első hárem ezer megtéréséhez van köt­ve a többi millió és millió ember meg­térése. Ha ezek hallgatnának egy láng- lelkű világapostoli szózatra, megala­kulna a békesség egész világot átható boldog korszaka. Világmegváltók, bé­kesség, szeretet, egyenlőség apestolat emeljétek hát fel ssavatekat s ne csak hivatottnak érezzétek magatokat a né­pek boidegitására és akkor, mikor ar­ra legnagyobb szükség van, hogy szól­jatok, ne hallgassatok s ne űzzétek távol magatoktól a szentlélek szólásra késztető hatalmát ! ! Szóljatok 1 Szólja­tok ! S a kettős tüzes nyelvek ne csak a haretereken vessék messze fel-fal lob* jeinkre. Utazásunk első napján tehál nem éheztünk. Embereim jókedvűik voltak, csak az előttünk levő 700 kilométernyi utat sze­rették volna rövidebbé tenni. A vágyak re­pülőgépe, majd az — óhajokat a valóságnál könnyebben teljesítő — álomképek ezt Is megtették. Otthon voltak, lakásukat rendez­gették. Néha-néha tompánhangzó égyuszót is hallottak. Alig lehetett őket Nagyváradon — ahova éjfélkor érkeztünk talpraállítani. Nagyvárad ugyan nem zavarta álmaikat, de a meleg teát és bablevest osztogató nő eré­lyes hangja igen. A nagyváradi állomáet Debrecenből értesítettem, hogy már vacsoráz­tunk. Ennek ellenére Is éjféli vacsorával vár­tak. Haeztalan hivatkoztam a konyhátvezető érdemes hölgy előtt embereim jóllakottságára, sok más polgártársunk korgó gyomrára, a pincék konserváló képességére. Mindhiába. Buzgalmában s torkunkat fojtogató jószívű­ségében annyira ment, hogy az alvókat is fölrázta. így természetesen lassan haladt a munka. Ott is hagytam őket. Az Expositurában megtudtam, hogy ha 20 percnél tovább időznénk ott (az ételkiosz­tás miatt), akkor csak nagy©* későre indul­hatnánk, az érkező vonatok miatt, "Nagysza­lonta-Békéscsaba felé. Megtudtam azt ie a

Next

/
Oldalképek
Tartalom