Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)
1917-04-22 / 16. szám
XIX. évfolyam. ^á&sadalmi és IfSsge&scLaeági h@é£iap.-Előfizetési árak: SCiadólaptulajdooűs : Mtgjtlm minden vasárnap. Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 16 fillér. SARKADY JÓZSEF. Szerkesztőség és kiaiéhivaial: Sarkadig József könyvnyomdája és papwkereskeiése NagyhMé. nfliuuisni Irta-: ft?. S. Ha minden szem, aaaelynsk lángja Beléveszett az éjszakába, Még egyszer fényét ontaná : A kétkedőknek, küzködőknek, A fáradtaknak, esüggedőknek Éjét bevilágítaná. * * *■ Ha minden saív, amelynek vére Ivihulott földre, sziklabércre, Még verne egy-egy lüktetőt: De sok nő, de sok gyászos asszony Reszketne össze vérfagyasztón Az uj oltár előtt. Ha minden jajszó, minden Ami elszállott és elfolyt már, Egy helyre felgyftlemlane; Sok léha, ostoba fickónak Füstös korcsmába borozónak Borzadna lelke meg bele jtevdés a haladásra. Még el se veszítettük a világbá- kcsságct, már is kezdtünk annak minél kóZ3Íabbi visszatértéről beszélgetni, «1- Málksdni. Még csak Európa égett s mi már a világbékessógről szövögettük almainkat. így v®lt ez a világ dulás kezdetén. S azóta ki tudná megmondani, iwieséda félelmetes pusztításokat vitt végbe a nagy vérontás a* egyes nem- setek élő testén, míg egyrészről száz- aarefeet téve testileg lelkileg bénává, másrésaről minden tekintytbsn rendki- vtl megcsappantya a nemzeti erőket, lassan ugyan, 4e feltartóztathatlan lép - iekköl látjuk közelegai a világégés véget. Mart tagadhatatlan, hogy bárki ie maga n® áhítoznék,: vagy na venné észre ajslsket, m*lyek a béka falé mutatnak. Val&ai szánt vágyakozás, lepte mag aa eaaberiség lelkét (még ásókét is, kik eddig érdekből «em óhajtották), hogy végre elérhessék azt. amiért küzdöttek, amiért mindent nemcsak kockára tettek, de fal is áldozták : élni a békesség jegyében. Est mutatja parlamentünk szántás nyilatkozata, politikusok kijelentés®, a semlegesek szimpátiája s végre az ellenségek küzdő néprótegeinek megnyilatkozása, pl. az oroszok óprií. 11-iki kijelentése. Ami pedig a béke korszakára való készületeié illeti, az csaknem a háború kezdetével egy időben indult meg. íróink, tudósaink az uj viszonyok alapjaira fektetett uj teendőkre, társadalmi alakulatokra hívták f«l a nerezet mindeta ciolekvőképss tagjának a fi- gyaimét, bősogssan indokolva atst, hogy a nsmzat már nemcsakhagy megérett a béke korszakára, ds a eatnveáések, küzdelmek a áidog&tok után már j«g©- sult is reá. S ha ezeket a problémákat olvassuk, vagy halljuk, valóban a lelki saemeínk előtt lebeg a jövő boldog Magyarország, a mikor vezetők, nemzetiségek egymást megértve munkálkodnak ; látjuk ez*k nyomán a hatalmas gazdasági fellendülést, kiterjedt viai utainket, mik a Elállítást olcsóbbá teszik, a gyárak fellendülését, mik a nií munkának nagy teret nyújtanak, a gazdasági gépek, eszközök nagyobb fokú alktimtiását, mik egyelőre csak a hiányok pótlásara, idővel azonban mint fontos, elengedhetetlen eszközök szerepeinek a magyar főid erejonek kihasználására, a termésíöbblet fokozására ; látjuk, mint kapcsolódik ba a magyar karoskodeiem és ipar a középeurópai kereskedelmi csatornába s szerez dicsőséget, versenyképességet an eddig oiy igen keresett és kedvelt külföldi áruk mailéit. így gondol és igy készül a világ s benne & magyar nemzőt a testi bilincsek alóli felszabadulásra, az uj életre. Da vájjon a készülődök figyelembe vették-8, gondeltak-e az elí-wtroa 'BBZumaam Ha minden kéz erőre kapna, Mely gyilkos vastól átiyuggatva Erőtlenül a földre hullt: Oh mily hatalmas rendet vágna Ebben a gaz, csalárd világba, Mely már egészen elvadult. * * '■t * Ha minden ajk, mely vérbe, sárba Belefulladt a némaságba, Megszokna a síron át: Bedörgené a mindenségije Ag itthon lebzsélők fülébe, Hogy kik azok a katonák! ■ T iL *p c A. jMilyeask a férfiak ? (Folytatás.) ' Esek a férfiak az utókor előtt lesznek igazán nagyok. Petőfi alig kap feleséget, s | alig pusztul el, hitvese eldobja az özvegyi í fátyolt. Az utókor bakfisai pedig csaknem j mind szerelmesek belé. Tíz évvel ezelőtt volt. | Kolozsváron egy nyúlánk, magas harmincz év körüli fiatalember. Arca, hajviselet* báaiu- mulatosan hasonlított Petőfire. Én akkor éppen egy prepába voltam szerelmes. D® hiába hoztam la a csillagot is az égből, a prepák éppen Petőfit tanulták s mindén epedő so- ! hajuk ennek a Petőfire hasonlító urnák szólt. Minket s engem észre ssm vettek. Na Öehát a világ nem csak nagy emberek- ; bői áll. Igaz, hogy sokan azt hiszik, hogy ! ők . . . hogy ők nagy emberek. Én is azt hittem valamikor, hogy világrengető, magas röptű sas vagyok, de végül is kisült, hogy van ugyan, szárnyam, de csak kellemetlenkedő, esipkedő piaci légy vagyok. A nagy férfiak olyan mintáját alkották m@g a férfiúnak, ami örök dísze marad az emberi életnek. Most már titán boldog-bol- dogtala« azt hiszi, hogy mert ő férfi, hát férfi is. Mintha minden, katena, mart mundér van rajta, azt gondolná, hogy ő hős is egyúttal. Cadorna is hadvezér Hindenburg is az. Mégis minta valami különbség volna a kettő között Ha jól tudom Hindenburg másként viseli a — bajuszát. A legtöbb bajnak okozója éppen az, hogy a férfi név után ag igazi férfi jogait előnyeit követeli magának még az olyan is, aki csupán csak azért férfi, mert nem nő. Általában a férfiak milyen könnye* és csufondárosan lakicsinylik a női agyvalő teljesítő képességét. S teszi ezt legtöbbször az olyan férfi, aki közismerten és kérségbeejtően ostoba. Hallottam bírálatot a nőről, mint munkaerőről olyantól, ki maga a megtestesült lustaság. Százai és «zr«i a férfiaknak és tegyük hozzá -- sajnos, a magyar férfiaknak — tanulatlan, munkakerülő. A francia férfi lángész, megalkot, feltalál valamit és abbahagyja, a német közepes agyvelővsl elképzelhetetlen szorgalmat fejt ki s a kitalált gondolatot addig furja-faragja, mig abból valami nagyszerűt, valami jsawnosat nem alkot.- A /
