Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)

1917-04-08 / 14. szám

Sd&sadaíszLi de tfosfebssaLa&ágx heéélap.

Előfizetési árak:

Sgéts éw» 6 korma, félévre 4 herma, negyed éwe 2 korona.

Egyes tsim ára 16 fülér.

i-íit.á«iwlaiaJ4oiioü :

SARKAQY JÓZSEF.

Megjefón minden v«esém«p. SwkessMség és knadéhivaisd

Sarhaéy Jéssef könyvnyomdái* ás

ystpirkereahedése ifagyhSió.

IP*

fa őrszem.

Irta: Sä, B.

Lsngyel határén megjött az aat,

Egy falu lángban ég.

Hagy tüze mindent bíbora fest, Messzi pirul az ég.

Az őrszem társai alszanak mind. Hallgat a téli táj —

Képzeletében egy kis falu int . . . . . . Messzire lenni fáj !

Felkapja majd az őr a fejét,

Zördül a közelben as ág,

Bokrok közül dühről feléje ront Vérszotnjazó, szörnyű kosák.

És aláhull az őrszem teteme A jó lovak lábainál.

Dombokon túl ssótalanul Vigyázva egy másik őr áll.

Fenyvesen át, főlesendül a dal A távoli dombok alól.

Halálra száotnak bús hattyúdala

Bús «pádon haza szól.

Villan a kopja, a dal elakad S a fűre borul a huszár Orvul találta a szörnyű döfés —

S a vad kozák messzire jár . . .

A téli tájon szia a csend,

Szellő kibontja szárnyait S magával hozza messziről Egy méla dal foszlányait.

A nóta úgy kór, úgy eseng:

Ne sírd ki értem szép szemed,

A századom, ha eltemet,

A sírban is, siren túl is Örökre *é'l a szeretet.

’’"ft

...

fe

ltámadás.

ő meghalt miérettünk. Az egész emberiségért. Meghalt és feltámadott. Istenem, ha elgondoljuk, hogy mostanság, mintegy három esztendő óta »ierettünk háayan haltak meg ! Vájjon azok is felfognak támadni. Mennyi keeerves szenvedés, könyhullatás, hány és hány sirdomfe. Hantok, melyek azokra borulnak, kiket hiába várunk haza. Iatonem! vájjon ez mért történt ? Mio- den fél arra törekazík, hogy mindnyájan szabadon élhessünk és minden fél o nagy eszméért öl. Hát ennek valóban igy kell lenni ? 0 is egy nagy eszmét hirdetett. Neki ts meg kellett halnia. Hát minden nagy eszmének vérben kell fürödni. De ü feltámadott. Vájjon ezek, a százak, ezrek, milliók, kik szenvedtek és meghaltak, vájjon ezek is felfognak támadni ? Én azt mondom : igen. Föl kell nekik is támadniek. Élni feg-, nak tovább abban az eszmében, melyért meghaltak. Mi fogjuk a h.áboru koporsóját leszögezni és ők mi bennünk fognak feltámadni. Mert mi hatalmasan tömörülni fogunk, hogy a koporsóba zárt szörny örökre ©tt maradjon. Nekünk orré tömörülni kell. Szép és felséges joga az embernek : a kötelesség do legszebb joga: az élet. A földnek azon a pontján telepedek le, ahol akaTÁBG A.

^ilyenek a férfiak ?

Irta és felolvasta: Kozma Béla dr. 1917. febr. 24.

A férfi az úr a földön. Alkat és kormányoz. Az erősebb fél, a kenyerksreeő. A Másik nemmel szemben jogai vannak, kötelességei azonban velük szemben nem ismer. Kötelessége a női nemnek van.

Miként jutott idáig? Hogyan érte ezt el ? Ennek megvilágítására legyen szabad az emberiség őskoréra visszapillanta»om.

őskor. Hideg fut végig a hátamon, mikor e szót leirom. Tessék elképzelni egy olyan időt, melyből a ma használt összes eszközök, ma élvezett összes cikkek és kényelmek hiányzottak. Ma megborzadunk a gondolatától is annak, hogy esetleg nehány népig nem lesz villany és bosszúsak vagyunk, hogy a vonat nem közlekedik. Éa mit csinált az ősember ? Különösen estefelé, hiszen akkor nesa volt még kaszinó sem. Bizon nem tudjuk elképzelni helyzetüket. Azóta síért vívmányaink annjira átmentek a használatba és köstudatba, hogy el sem tudjuk nélrsfe; olyan házat építek, amilyet .akarok : olyan nyelv©» beszélek és olyan Istent imádok, amilyent akarok éa álak csöndes kimúlásomig, mert akarok. Mart ember vagyok. Fölemelt fejű, érző és gondolkozó lény. Ds ha mi törvényt szabunk egymásra és,ez s törvény beleszól legszentebb jogomba, ha üldöz engem hitemért, ha kiűz otthonomból sárb-hóba. fagyba, halálba — akkor nem vagyunk emberek. Akkor a leg- ripőkebb módon haeudjuk, hogy embe- rek vagyunk. Én fanatikusan, ht kill érttletea makacssággal ragaszkodom jogomhoz. Ha te is, ha ti mindnyájan is ragaszkodni fogtok o szentséghez, úgy jöhet a rut pofáju szörnyeteg, a hatalom. Mert nem hatalom az, Hatalmas alakú, de korhadt, üros belül. Cttk addig hatalom és csak azért hatalom, mart gyáva kutyásaidon tűröd korbács- ütését. Ds üss rá egyot. Lökd meg félkseeddsl és porba hull. Megrendült a föld, mórt as orosz síkságon össoom- lott a reakció. De nem holttestének súlya alatt rendült meg, hanem ettől. e súlyos őkőlcsapástél, melyet kapott • millióktól. A milliók kiknek kell a jog, az élet joga.

Jogunk van élni és élni akarunk és élni fogunk. Élni fogunk a korbáoo alatt, a börtönben, a bitófán is. Ha . , . ha méltók vagyunk arra, hogy bennünk a hősi halottak feltámadjanak. Ds fel.'JiüIlggjgüHHümiügBISgiElliaBSSWWllMMBWBgBMBHiWiHB

leülök gondolni a világot. S sgy-egy ilyen találmány jelentőségét, most hogy már mindennapi lett, értékelni sem bírjuk. Ma köeös- ségos valami, feltalálása idején pedig korszakit alkotó, az egész társadalmi életet átalakító találmány volt a gomb és gombjuk. A ruhának használt állati bőrt mest már neaa kellett a testre várni. A ruhát lélehetett vetni. Micsoda nagy dolog volt ez akkor s milyen semmiség a mi szemünkben.

Tekintsünk vissza tehát a letűnt őst korra. Szomorú korszak az. Egyetlen előnye csupán az volt, hogy akkor még nem voltak — felolvasások. A jelen kérdés visegá- lásánál ránk nézve közömbös, hogy an ember egy hosszú fejlődési fokon ért-e el testi kialakulásához, vagy pedig egyszere, készen kialakulva pottyant ide le. Filogenetikai fejlődését elérve az ősember az Idő viszontagságai elől a hegyek közé vonul, barlangokban lakik. A síkságokon, alföldeken, a mi alföldünkön is végtelen mocsarak húzódnak, szörnyűséges és alaktalan álatokkal élénkítve. Csöndesen legelészett sétálgatott a ma araay- kaláseos rónán az Elefánt őspapája, a Mamuth. Fent a'bércek között, rejtett barlangból bozontos fejű, vad tekintetű alak bújik elé. Vigyázva kürül néz, óvatosan lépdel, a lába