Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)
1917-03-04 / 9. szám
XIX évfolyam. NairrkÁJM. 1917. márczius 4 09 tfoagoMcLasáfi kt&ílmf. Eionzeiesi arak: Wfém éwo 8 koron*, ftiévro 4 korona, nofyod érre 9 koron*. Moyu mám ára 16 fillér. í£m4»1amwOttfaoom* ; SARKAD? JÓZSEF. Moyjolon mmáctt tmoOrnmp. 8oorkooolisi§ io búuUhioaUl: tmkaéy Jéstof könyvnyomdája U fapórktreskoiiot Maoykdllé. Apróságok. Az Arany-család történetéből. — Arany János ttüleiitintk oeásadih évfordulóján. — Army -.János eéesatyja, Arany György, Mint ragy költőnk (Mint tizedik gyermek«) 1817 márc. 2-án nrteg- aaülatalt, szegény jobbágy földmives sorban éldegélt a biharvármegyei Nagyszalontán. Maga a költő Nagykörösről 1855 jun. 7-én Gyulai Pálhez intézett levelében, aat a vonió képet rajsalja sitiiéiről a a szalontai kis családi körről :„Siülelm már mindketten öregek, mikor születtem ( — as atya 55, as anya 45 éves volt—) s én egyetlen fiuk, »menyiben legídősb leányuk már régóta férjnél vala (nálam anyival korosabb, hogy első gyermeke velem egykorú), a többi számos testvérem pedig (— nyolc fiú —), kik : közül én egyet asm ismarék, előttem mind elhaltak. így hát én valók öreg esüleím egyetlen reménye, vigasza ; szerettek is az öregség minden vonzalmával, mindig körükben tartettak és rendkívül vallásosak lévén, e hajlam rám is korán elragadt: az ének és szentlrés vonzóbb helyei lettek első tápja gyönge lelkemnek e a kié bogárhátu viskó szenlegyhás vala hel fülem soha egy trágár szét nem hallott, nem lévén cseléd vagy más lakó, mint öreg szüleim és én ... A zsoltárokat, a biblia vonzóbb részelt, emlékezetemet meghaladó idő előtt, hallásból már elsajátítottam. Alig három- négy éves koromban, apám, ki értelmet írástudó parasitembor volt, hamuba irt belükön megtanított olvasni úgy, hogy mire {«kólába adtak------— már ne mcsak tökéletesen olvastam, de némi olvasottsággal is bírtam, természetesen oly könyvekben, melyek kelem ügyébe kerültek, a melyokhoi inkább vonzódtam : mint bibliai történetik, énskek, a ponyvairodalom termékei.“ Ez az „értelmei, Írástudó parasztember“ eredetére nézve sem volt különben olyan közönséges paraszt. Valamikor nemesi szabadságokkal élt nemes nemzetségből szármasott, a családját jogtalanul és srőaeakosan vetették viis- sza később e jobbágyi sorba. Az Arany-család azonban, joga és igazsága érzetében, nekivágott a juss- kerasz nagy útnak. Kezükben volt e Rákócay-féle ar- mális, magyarán a „kutyabőr“, tanukat is tudtak állítani, akik régi nemesi mivoltukat és leszármazásukat igazolták volna. Mindezekben bizakodva, Arany Mihály, György (költőnk nagyatyja), István, Sámuel, János, Péter és Mihály 1778-ban nemeeségvitató pert indítottak Biharmegye tiszti ügyéaze elien, aki szokása és hivatása sserint mindjárt megkezdte az akadékoskodást. Elmúltak immáron a negyedik sózás álomriasztó rémei. Akik most is itthonmaradtunk, nyugodtak lehetünk felőle, hogy a tizedik sorozás sem fog bennünk semmiféle tauglichot találni. Csak azt nem értem, hegyha még mindig keresnek alkalmasokat, a hadvezetőség mért nem fogadja el a katonai ssolgálatot még nem teljesített felmentettek önkéntes jelentkezését. * * * Könnyű beszélni. Különöasn Így sorozás után. Dshát mit csináljon egy olyan hazafi, aki ao nem harcolhat, sem mint felmentett, nélkülözhetetlen munkakört nem tölt be. Nekünk untaug- llchoknak csak a basséd gyönyörei jutottak osztályrészül. Szólásjog ! Milyen szépen hangzik a micsoda élvezet! Még oat se lehessük. Hlezen tudtommal Kö- sépeurépában nine* olyan ország, de még egyesület som, melynek el ember tagja lehet ugyan, de beszélnie nem szabad. * * * A rémhirak újra forgalomba jöttek. Honnan és ki indítja el őket? Késa- akarvt, vagy unalmában, ostobaságában? Ne ia kutassuk, azt úgysem lehat kifürkészni. A józan ész polcáról nézve, nem is a rémhír kitalálóján kall sajnálkozni, hanem csendesen, megjegyzés nélkül oiodálkoznl kell azon, a ki elhiszi. * * Tehát megvolt a sorozáa. Drukol- tak a legények, hát még a lányok ! Hát hogyne. Ha még ast a „kettő-hármat“ is «Italátiái* vinni. Mi lesz akkor. Na dehát nem vitték of. Van is öröm a lányok közön — Mi a manó ? Olyan Időt is megérti! nár, hogy a lányok boldogok, ha lérjok még katonának sem jó. * * Már márcu^ban járunk és még mindig tél van A boldog ifjak vígan korcsolyáznak A felnőttek pedig ap- rehendalnak a természetre, hogy meg feletkezett tav-iszhozó kötelességéről. Meg szerére e. hogy ezen az alapon a jó öreg termeszét nem szokott haragudni az emberekre. TÁRCA. JÜMjtlé. Irta Kozma Béla ér. II. Négy hónapi hosszai vágyódás után végre otthon voltam. Ünnap alsó napján reggel. mikor felébredtem, a eaobában még félhomály volt, Az első pillanatban nem tudtam hol vagyok. Hamarosan azonban féleazmélve, vidáman fütyöráseve öltözni kazdtem. Ragge- li után a borbélyhoz indultam. Paloták között, a szép tágas parkírozott Hunyadi téren, mig a borbélyhoz értsm agésa utón az oldatomat csipkedtem, hadd lássam valóban én vagyok-e, nem álmodom? A borbély aztán meggyőzött ébren állapotomról, belevágva árcomb* s hogy a vérzés eláljon, valami irgalmatlan csipős folyadékkal kenegetett. Most aztán nyugodt voltam, hogy valóság ez s nem álom. Az első nap még gyönyörű aapos, száraz idő volt. Lassan lépegettem az aszfalton, hogy minél jobban káélvszzen eme ritka gyönyört. Már a Mátyás téré* sétáltam, amikor váratlan villámcsapásként eszemba jutott, hogy mindez csupán csak tíz napig fog tartani. Mir« beleélném magamat a jó kolozsvári életbe, jönni kell vissza. Erra egy ádáz gondolatom támadt. Még elutazásom előtt foglalkoztam aszal sőt egy két ismerősömnek mondottam is, hogy egy darabig otthon maradok. Most azonban a páratlan szépségű Mátyás téren elemi erővel tört ki belőlem a vágy. Megtoldom a vakációt. Meg toldom egy hettel. Nem,nem két héttel. Ez sem elég Ha már nem utazom idajében vissza maradok még négy hétig. Végre is megála- pedtam hat hétben. Legalább rósz fogamat rendbe hozatom. Gondot most már csak az okozott, kogy ezt a nagyszerű tervet, hogyan hajtom végro. Hogyan? Hát mire való a posta? Az ember postára ed egy ajánlott levelet, benne egy orvosi bizonyitványt. És punktum. Beteg vagyok, nem mehetek. Ki