Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)
1917-02-25 / 8. szám
XIX. évfolyam. NafcrkálR 1W7. febrnár 25. 8. ME m JfiafaméLmMÁji Ju étlap. Előfizetési arak: émrt B korona, ftiévr« 4 borona, noyyod éort 9 korona. Etyoo »aim ára 16 fillér. Mtfjtém mtndan oaoamof. Boorboooüiéf ét biadékioaéal: Morbtidy Jitttf bénymyomiéja ét tajpnrborotbUéoM lfogybélÜ. Apróságok. At ff apróságokat» lobban rész né- vsn vasaik. Kellemetlen csipkelődésnek minősítik. És szabsdulniíegeretnének tői*. Nem értem a dolgot. Akira a csipkelődés nem vonatkozik, annak > nincsen oka. akira pedig vonatkozik, annak nincsen joga haragudni. Legkevésbé azt értem, hogy akire ne?n vonatkosik, miért veszi magára. Tulajdonképen nem is személyeskedés es a csipkelődés. As „Apróságok* nagy re.*>/,e felelet volt támadásra. Abban az esetben pedig mikor a támadá« ért ő: a hasábrél indult ki, úgy az olyan estiekben történt, mikor ac emberiség nevében a felekezet szerinti osztályozás ellen kellett tiltakezni, a lovagiasság navéban pedig védtelen nők védelmében kellett ásót emelni. Akkor tékát, mikor valakit figyelmeztetnek arra, hogy nyakkendője félreesuszott, azt hiszem a toálett hiba nam a figyelmeztetőn van. A legérdekesebb as ilyen eseteknél as, hogyha a csipkelődést véletlenül másokra vonatkozónak találjuk s azok a mások nekünk nem kedvesek, akkor a csipkelődés szellemes és igazságét, de ha valamely vonatkozásban magunkra vélünk ismerni, akkor a csipkelődő összeférhetetlen, goromba fráter. * * i .. * A rókának voltak gondolatai, de nem volt ereje. Az oroszlán erős volt, de estoba. Kapta magát a róka és kitartotta az oroszlánt, hogy mit tegyen. És igy egymást kiegészitve sok zavart csináltak. Sokszor előfordul es az eset ac emberek között is. De azért arra ia van eset, hogy a róka ia erős, az oroszlán is okos. S igy nem szorulnak egymásra. Mindennapi problémák. A társadalom részéről talán ogy tudomány sem részesült olyan mostoha elbánásban, mint a statisztika. Pedig a most folyó titáni küzdelem, melyben a világ csaknem díszei kultur nemzetei Összemérik erejüket fényesen igazolja, mennyire nelkülözhetetlen és mily fontos szerepe van a statiaatikának. Induljunk ki csak a saját szomorú tapasztalatainkból : még a háború második felében nem tudtuk mennyi gazdasági termény és ipari produktum éli rendelkezésünkre és csak mikor az éhínség fenyegető veszedelme kény «serit«» bennünket reá kezdtük komeiyan számbevenni értékeinket, ■ két hosszú est tendőnek kellett eltelnie, amig egy központi élelmezési hivatal felállításával szükségleti cikkeink arányos elosztásának gyakorlati kiviteiéhes láttunk. Szövetségesünknek, Németországnak terjedelmesebb s jobban földolgozott statisztikai anyag állott rendelkezésére s ‘iy sokkal simában, s minden nagyobb megrázkódtatás nélkül vitt keresztül nagyobb egyéni megterheltséggel járó hatósági intézkedéseket s épen ezért közélelmezése és szükségleti cikkekkel való ellátása a mienknek sokban felette áll. Eleintén a legtöbb ember úgy gondelkodott, hogy a mostani lőfegyverek, ágyuk dl sokféle gyilkoló és pusztító esikOsők msilett a háború csak néhány hónapig tarthat. Senki sem gondolt akkor arra, hogy a háború tulajdonképeni sorsa nem a harctereken, a lövészárkokban, hanem a mögöttes országokban fog megoldást nyerni. A tapasztalás bizony itja, hogy nagyobb ütközatek eldőlsz«, fontos poaiciék elfeglalása, vagy feladása stratégiai szempentból lehetnek ugyan számottevők, de magára a háború sorsára csak adhac jelentőség* gcl birnak és sokkal figyelemre méltóbb és artdménycibsn mélyrehatóbb ai a sajtalan csendes küzdelem, amelyet a front mögötti országokban a megélhetéssel, létfentartáesal folytatott harc és as értékak árhullámzása okoz. A háboruhos három dolog szüksé- gss: .Pénz, pénz ás harmadssor fa pénz.“ Adjuk olt a szállóigévé vált mondást Caesarnak a szájába, avagy tulajdonítsuk Monteconceulinak, tény, hogy megdönthetetlen igazságot rajt magában. A világháberubél az a fél fog gyŐztaaan kikerülni, melynek elébb sikerül ellenfelét gasdaságilag tönkre- juttatni. Az pedig tagadhatatlan, hogy a gazdasági tönkrsjutás fslramagyarái- hatatlan kritériumai már mindegyik hadviselő állam létviesonyaiban felismerhetők. Ennek legtermészetesebb, e igy leginkább ssembetünő, de egyszersmind TÁRCA. pályafutás. Egy üstökös vetett ki tűz szivéből. Röpülve jöttem. Nagy alkotások, édes álmodasok Mentek «főttem. Beerni őket! . . . hajrá száguldottam, Amott a cél, előre ! ottan, ottan. Égtem ragyogtam, lüktetett a vérem, Közel a cél, holnapra mar beérem .. . . . . És elmaradt a tegnappal megettem. Vagy játasadosott holnappal felettem. S elérkeztem a néma éjszakába, p Es megrepültem üresen, hiaba . . . Hullok ala sötéten, csendesen, S nem fog beszélni rólam senki, semmisem jiazajelé. Irta: Kozna Béla dr. Ma utazni egyszerűen vakmerőség. Különösen oly messze és annyi átszállással. As ember folyton act hallja, hogy mindenki a kocsi folyosóján áll és szorong. Néhányszor már elgondolkoztam — de hasztalan — azon, ha mindenki a folyosón áll, ki ül bent a kocsiban. Nagyváradig hála Istennek ültem De ültem úgy, hogy inkább álltam volna] kint, akár a lépcsőn is. Pakkok éa utasok torlaszoltak be a sarokba. Velem szembe köhögött egy bácsi. Folyton csak köhögött. S a fülke illatos levegőjében amint megállapítani véltem, folyton foghagyma ssagot köhögött. Fáxni nem fáztam, attól megmentett •zemszédnóm, egy szépséges delnő, aki szás- huszkilóe termetével másfél ülést foglalt el s engem eltakart. Legalább lettem volna körözött sikkasztó, bizonyosan nem talált volna meg e legügyesebb detektív sem. Viszkető» a jobb fülem, 4« asm bírtam magvakat-
