Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)

1917-02-18 / 7. szám

3HX. óv-fnlyam.

NagrkálM. 1917. február 18.

% ÁzacLcLaÍBii ia llosaarnéickmdai A*#tZa*.

Előfizetett! araK:

Megjeien mmdm v>wwney.

Mftíhi évre 8 korma, félévre 4 korona, negyed évre 2 korona.

SAKK ADY JÓZSEF.

Sem hetiéiig in biodé hivatal: Smhody Jéuef bönymyemddjm ét

Ke/ye.r •rám ára 16 fillér.

papirhererkedéee Nagyhídié. .

Apróságok.

Az ántánt nagyon szájaskodik. Nagyskat üt maliéra és hangos, bőbs- •zódü. Es mi csadálkuzunk ezen, kinevetjük ezért. Pádig hát nincs, okunk rá. Nem szabad egy nagyhataloniRak szájaskedni ? És a kis emberkéknek szabad? — Amikor mindakatten úgyis vereséget szenvednek.

# *

*

Amerikában elnökválaaatás volt Azért aktuális ez, mert a kaszinói Kon- rádok azt állítják, hogyha Wilson ellenfele győzött volna, ma natn volna zzakitás aa Unió és Németország között. Én azt hiszem ez egyre ment volna. Az ilyesmi nem egyes» személyektől függ. Na sajnáljuk hát Wilson ellenfelét. Már csak azért sem, mert ha jel -tudom Wilson nem is allenfelét akarta megbuktatni, hanem annak korteseit. Hiszen az ellenjelölt nem is mindig ellsnfel, de a felsült kortes nagyon komikus látvány.

*

* *

A higeg kezd már unalmassá válni. Kitartóan hideg az idő. Türelmetlenkedünk. Pedig csak két hete fázunk. Az emberek sm---? évezredek óta hideg Mióta ember é! földön. Éa mégis oly kevesen akad' n ezen. Na igen,

mert a rm - ivünktől nem mi

fázunk. É-. a didergése soha

sem fajt nA varjak i ett<*'etesen elszaporodtak. Kertek, utak. udvarok, fák egészen f«l<etek lőni És ennni kérnek. Eddig is sok k t a hu fekete éh lény lepte el a földet s It pr el ma is. E/e1 is enni kérnék. Sőt többe elf gyas/.ia nak, mint más M.helyt újból lesz elég puskaporunk pusztítani fogjuk a varja kát. Vájjon ama másik kedves feketéket milyen porral kelleYie kiirtani.

Jíesíig tart még?

Irta: Kozma Béla dr.

Mondanom sem kall, úgy is tudjuk miről van ssr,ó. Ha két embír találkozik ezt kérdi. Ha valahová megyünk, ezzel fogadnak. Meddig tart? Szaa évvel ezelőtt Himfy is igy kiáltott fel : meddig tart e szomorú, létért dúló haberu? Na most tppen jő nyomén vagyunk. Mert bizon busón es a háború a létért dúl. Ég éppen ezt a háborút nem szabad elsietnünk. Gyűlölöm a háborút, az egyéni akaratnak bilincsbe verőjét. De egyúttal tudom azt is, hogy emberek vagyunk, kikből ezt az ösztönt kiirtani nem lehet. S ha már a természet térvényénél fogva ez a háború elkerülhetetlen volt, úgy ezt elsietni nem szabad. Mi, közvetlen szemlélői a háborúnak, föl kell magunkat áldoznunk. Ex a nemzedék rámegy a háborúra Rá kell, hogy menjen. Elpusztul egy nemzedék,nélkülöz ésgőrnyedez egy nemzedék, csupán azért, hogy a jövő, hogy az utánunk következő boldogul; jón. És itt nem az a fontos, hogy hazánk határai épségben maradnak-e. Fontos az, hogy az emberiségnek lesz-e erköleii haszna ebből a háberuból. Ennek a világégésnek kellett elkövetkeznie, hogy végre rájöjjünk arra, hegy nem egymás üldözésére teremtettünk. A világháború össazekellatt, hogy törTÁRCA.

Utazás a holdban.

Irta: Ferenczi J; zsef.

A vendéglő extra szobájáb ,n vig társaság szopogatta a homokkeni ka cost. Hidjg teli uéiut n olt. Nehez köd ült? m?g az utcákat,; ug>, hog- három órakor már teljes sötétség uralkodott. A húsz fokos k. meny hideg iedel aiá kergetett mindenkit Legalább volt jogcim a. mencküle-re. Négy óra tájon az ósdi rozoga asztalok kai bérénd zett kis s óba teljesen megt lt \ «(idegekkel. 1 tol-ó- n*k a ka tor erkezett, ári mieótt délutáni litániáját elvegezte v 1 a, gyors léptekkel igyekezett a templomból egyei e en a korcsmába, hogy az U' szolga ataban kiszára it torkát ine^-locsoigas-a.

A hangulat lassan-lassan a jó lodv legmagasabb fokára lép ti A má-od bíró nó- tázni kezdett s kegyetlen bori/ü es infami- sen hamis nangon fojta a közismert népdalt : „F’ekete szárú csemsz ye “ Az accom agne- mant a vasáin pi díszbe ö tözöit helybeli

jön minket, megkellett, hegy tanítson jajgatni sírni, hogy végre önmagunkon tanuljuk msg, miként fáj a seb, melyet eddig csak másokon ejtettünk. Ebből a földrengésből született meg az ember- szeretet. As az emberszeretet, melyet eddig hirdettünk közönséges hazugság volt, hitvány szédelgés. Emberszeretet ott nincsen, ahol osztályozzák az embert fajok, vallás és osztályok szerint. Ez a háború töltetlenül közelebb hozott minket omberekot. A frontról ha,« zateré katonák nem gyűlöletet fognak hazahozni. Az ellenséggel egyformán végigszenvedett kinok alvó, a lélek mé« lyén rejtőző érzelmeket, nemes vonásokat mozdítottak meg. A front egy kálvária, aki pedig ezen végigment nem okos másoknak szenvedéseket. Lelkesen, gyűlölettel mentek ki, összetörve, meleg szívvel térnek haza.

Meddig tart & háború? Tartson addig, mig az itthon tevéket is össze nem töri. Ennek a háborúnak a gyümölcseit úgysem mi élvezzük. Mi nekünk úgyis rá kell mennünk erre a háborúra. Törjön össze ez a generáció annyira, hogy végre kivétel nélkül érezzük és gyakoroljuk a valódi em- berszeretetet. Összetört tagokkal nyögjük oda utódaink felé: szeressétek egymást, mert emberek vagytok. Neveljen ez a siralmas állapot olyan jöv# nemzedéket, mely mentes lesz fáriseuskomásodik cigánybanda szolgáltatta a jobb ügyhöz méltó buzgalvmmal, de szintén pityókásan.

Közben ör«g es’e lett. Egyik másik jobb sraatü polgár nyilván hasa akarván menni az idő állasa felől kezdett érdeklődni, de hazamenetelről szó sem lehetett. Nem olyan am ágból vnnnak g>urva. hogy kilenc órakor társaságot engedjenek bontani.

Éjféltájon uj taggal szaporodott a társaság. A rendőrbiztos érkezett meg holtré- szegen bar, de azért dicséretére legyen mondva a saját lánán, két alabárdos kíséretében. Miután a tiltott hazárd játékot játszókkal néhány forintban kiegyezett, s ily módon hivatalos teendőiben kellő eréllyel es körülte- M itessel eljárt, m ga is székét fogott g leült a huszonegyezók közé, s az utolsó fillérig elves ite te a hallgatási dijat de még a saját pénzét is, mit pne napkor a maximális árak ellenőrzete körül s/erzett.

Reggel fele járt az idő, mikor elszéledt a kompánia. A jegyző azonban az asztalra borulva alüdta az igazik álmái. Seh"g\ sem lehetett bele lelket verni. H ába huzgáiták, rángattak, nyakon öntöttek b’-rral, még pálinkát is sza- gohattak vele, minden hiaba. U-toljára is látván hogy a legr- d,kálisabb ébresztés! kisér-