Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-04-06 / 14. szám
XY. évfolyam. Nagykálló, 1913. április 6. 14. szám. Slöfizetési árak : Kiadó laptulajdoi'.os : Megjelen minden vasármnp Egész évre 8 korona, fél évre 4 korona, Szerkesztőség és kiadéhirainl: negyed évre 2 korona. SARKADY JÓZSEF. Sarkady József könyvnyomdád• in papirkereskedése. Nagy kálié. Egyes szám ára 16 fillér. SzaboíCsvármegyéhék, ennek a mi — általunk oly igen kegyelt és szeretett — szűkebb hazánknak is, valamint a múltban is voltak, úgy Istennek legyen érte hála ! a mi napjainkban is vannak kiváló, kiemelkedő, országos nevű és jelentőségű nagy emberei ! Ha nem kalandozunk is vissza a mohácsi vészig, vagy a mohácsi vész előtti időkbe, a Báthoryak, a Kisvár- daiak, ezen Úgy a polgári, mint az egyházi téren a hazának nagy embereket, királyokat, hadvezéreket, érsekeket, püspököket adó ősrégi nemzetségekhez ; de Szabolcsvármegye szülötte volt az a Petneházy Dávid, a ki Budavára visszavételénél 1686-ban maga irta be nevét a magyar történelem lapjaira ; valamint az a kuruc Vay Adám is, aki Rákóczynak haláláig hű embere, udvari marsallja, Munkács várának fő- parancsnoka vala ; és a ki, mint ilyen idegenben, a számkivetésben halt meg; de a kinek porai és csontjai immáron hazai _ földben nvUgosznak. Es utána ' a vajai Vayak olyan szép számmii a mai napig. Szaboics- vármegyei ember volt az a Báró Si- monyi József óbester is, a kinek a nevétől, a jelenlététől is megfutamodtak a francia és a német katonák s a ki katonai virtus gyanánt beleült annak idején a francia császári trónba s a császári trón oszlopán a hamut kiverte kurta szárú pipájából és három vármegyének volt a kormányzója Franciaországban. Továbbá Kállay Miklós, a báró Simonyi József jó barátja Szabolcsvármegye alispánja, a ki első volt a nyírségi belvizek levezetésének meg- próbálásában és Kállay Ödön a hires 1848—49-ki kormánybiztos, Kossuth Lajosnak meghitt embere s a Kállayak évszázadokon át oly sokan, a mai napig. Emlitsem-é még gróf Dégenfeld Imre 1848—49-iki fő-és Péchy László azon korbeli alispánt ? vagy Böszörményi Lászlót, a kiegyezéskori függetlenségi párt martyrhalált-halt újság szerkesztőjét ? Bónis Sámuelt a Curia elnökét, Somossy Ignácz 1861-ki alispánt és curiai bírót megannyi oszlopos embereit Szabolcsvármegvének. De nem itt élnek, mozognak és munkálkodnak és vezetnek-é — Istennek legyen érte hála! — közöttünk Dr. Meskó László és Dr. Mezőssy Béla nyugalmazott államtitkárok (hogy a többi jeles vezetőket elhallgassam), — kikhez sorakozik most Benedek Sándor Icultuszminiszteri államtitkár, szinte Szabolcsvármegye szülötte, kinek ki- neveztetésát a legközelebbi napokban hozták a lapok, s kinek kineveztetését és működését — talán azért, mert tisztviselő volt és nem politikus — különbség nélkül nagy rokonszenvvel fogadták a pártok! ? . . . Maradjunk azért most Benedek Sándor államtitkárnál s miután régebben^ eltávozott a megyéből, jóllehet az összeköttetést rokonai, barátai s tisztelői révén a megyével mindig fenntartotta, jegyezzünk fel nehány vonást életéből és oly szép sikerekkel koszo- ruzott pályafutásából. Itt született tehát Szabol vármegyében. Tanulását kezdte Nagykállóban, folytatta Dobsinán, befejezte Debreczenben. Elvégezvén iskoláit, letette az államvizsgát és 1878-ban pénzügyi fogalmazó lett Debreczenben ; de emellett hirlapirással is foglalkozott. Szerkesztője volt a »Debreczen—Nagyváradi Értesítőnek<?, sokáig főmunkatársa a »Debreceni Ellenőrnekcr, melybe »Suhogó« álnév alatt humortól sziporkázó, olykor salirikus tárcákat irt. Egy ilyen cikkéért felségsértési perbe fogatott, melynek a vége az lett, hogy Debre- czenbol Szegedre helyeztetett át. Csak a mindeneket tudó Isten tudná megmondani: nem volt é elhatározó, döntő befolyással ez az áthelyezés a Benedek Sándor életére, sorsára és emelkedésére. Szegedről ugyanis nemsokára felhivatott a pénzügyminisztériumba, a hol hamarosan titkár, majd pénzügyigazgató, kir. tanácsos, utóbb osztálytanácsos lett ugyancsak a pénzügyminisztériumban, ahonnan 1895-ben a legfőbb közigazgatási bíróság ítélő bírójává neveztetett ki. Társadalmi és egyházi téren is kivette a munkából a maga osztályrészét. Óbudán a községi iskolaszéknek előbb tagja, majd elnöke ; az Ottani reform, presbitériumnak régi tagja. Továbbá közel két évtized óta tagja a székes főváros törvényhatósági bizottságának is. Mint tulajdonképení ősi székely família sarja, elnöke a »Székelyegyesületnek, ff Mint kálvinista ember pedig a dunameíiéki reform, egyházkerületnek tanácsbirája és egyházkerületi világi főjegyzője és konventi tag. Másodelnöke az „Állami Tisztviselők Országos Egyesületének“. Hírlapi cikkeken kívül irt szakműveket is; nevezetesen : »Bélyegilletékek a peres eljárásban ff és »Az állami italmérési jog tanaff és több féle kisebb-nagyobb értekezéseket. — Testvére Dr. Benedek János országgyűlési képviselőnek, az ügyvédi kamara titkárának. — Mint a közigazgatási legfőbb bíróság itélőbi- rája neveztetett ki államtitkárrá . . . . így lett ő egyik ősének keresztesi Deák Jánosnak, a dunameíiéki reform, egy* házkerület egykori tanácsbírájának, egy dús gazdag ember álmainak megvalósítója. Ez a keresztesi Deák János Ugyanis, a ki a debreceni, sárospataki, pápai főiskoláknál, Pest városánál, & váczi siketnéma intézetnél, a nagykáilói református egyháznál és Nagykálló városánál többféle alapítványokat tett, a Deák—Benedek—Szondy családok részére is tett 1830-ban Pesten egy családi alapítványt (30,000 forint), mely ma 25,000 korona alappal rendelkezik. Oly véggel, hogy ezen alayitvány kamataiból a Szondy—Deák—Benedek nemes-családok fiai a helybeli iskolákban, azután Collegiumokban, Univerzitásokban taníttassanak, képeztessenek, »hogy hitesügyvédek, azok is első karbeliek« lehessenek s minél magasabb állásokba emelkedhessenek. Igen érdekes ezen intézkedés megokolása is ; azonban az nem tartozik mostan ide s messze is vinne tárgyamtól ! Benedek Sándorban az alapitónak az álma megvalósult. BENEDEK SÁNDOR ÁLLAMTITKÁR. Irta : GÖRÖMBEI PÉTER.
