Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-30 / 13. szám
4 « •> • XV. évfolyam. Nagykálló, 1918. március 30. társadalmi és Ifozgasdaeági hebilaj}. ]3, szám. Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, fél évre 4 korona, nogyed. évre 2 korona. Egyes szám ára 16 fillér. Kiadó laptulajdonos : SARKADY JÓZSEF. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája és papirkereskedése. Nagy kálié. Észrevételek'1 „A Vármegyei középiskolák ‘ és a „Küiönvéíemény“-re. Igazán szép, igazán kellemes, igazán tisztességes, sőt okos, hasznos, emberséges és istenes dolog, mikor az emberek az ellenvéleményt, olyan szépen, olyan tárgyilagosan tudják kife- lyezni, mint a fent jelzet nagy fontosságú középiskolai kérdésben a »különvélemény# minden tiszteletbe érdemes Írója. Kellemesen esik ez főleg a mi napjainkban, mikor a személyek közötti torzsalkodás látása el veszi az embernek a kedvét az újság olvasástól is. Megpróbálom követni a »Különvélemény« íróját ! S ha meg tudnám cselekedni — megvallom — meg volnék magammal elégedve. Mert a kultúra kérdésének fejtegetése, ezt egy kultur- embertől különben is megköveteli ; mivel „a kultúra — egy régi közoktatásügyi miniszter szerint — annyi, mint vagyon, erő', egészség, értelmiség, er- kölcsiség, illendőség együtt.« A fennforgó kulturális kérdést pedig t. i. a vármegyei középiskolák kérdését minden oldalról meg kell vitatnunk, addig, *) E cikket, minthogy bennünket is közeiről érdekel, átvettük a „Nyirvidék“ 1913, mire. 20. számából TÁRCA. GYERMEKEK. A »Nagykállo és Vidéke« eredeti tárczája. Irta: S. B. (Folytatás és vége.) Hej, ha én nagy, erős, egészséges leszek .. . sóhajtott a gyermek. . . akkor megverném azt az embert. Miért bántja még ? Hogy örült szegény ! Biztosan nincs neki anyja : az nem engedte volna. Ugy-e Magda, te sem engednéd ? Magda megrázta a fejét, hogy nem. — Valmi bánt téged most ? — kedezte ismét a gyermek. — Ma szomorúbb vagy. Neked is fáj valami ugy-e ? A lány rávetette a szemét szomorúan bánatosan az öccsére. Fiatal lány volt még, de abban a tekintetben benne volt a szenvedő, szomorú asszonyok márűrornsága, méla bús keserve. Nem szólt egy szót sem, csak egyszerre könnybe lábadt a szeme, leborúlt a kis asztalra s elkezdett síni és sírt sokáig heves, megrázó zokogással. Megsiratta a maga kis regényét. Fekete, míg a végleges döntés meg nem történik, mivel „egy elhibázott lépést az örökké valóságig sem lehet aztán helyre hozni«. Tehát vegyük fel ismét a » vármegyei középiskolák« kérdésének a fonalát! A »Különvélemény« tudós szerzője szembe állítja egymással-—szinte mint az első cikk írója —Nyíregyházát, Nagykállót, Kisvárdát. Nagykálíónak mindjárt hátrányára írja a Nyíregyházához való közelségét! Bocsánatot kérek! de itt talán egy kis tévedés, vagy elfogultság foroghat fenn. A közelség nevezetesen magában véve még nem olyan rettenetesen nagy hiba ! Hát Debrecenhez nem olyan közel van Hajdúböszörmény, ehhez pedig Hajdúnánás ?! ............ Sá rospatakhoz Surolaljaujhely r. kath. főgimnáziumával ? Beregszászhoz Munkács ! Szat márhoz Nagybánya,. Nagykároly?! Sőt többet is tudunk mondani, hiszen Debrecenben magában hányféle iskola van; református the- ologia, jogakadémia, — református és róni. kath. főgimnázium, főreáliskola, kereskedelmi iskola, — református és róm. kath. tanítónő-, református tanitó- képezde, hogy egyebeket egyetemet stb. stb. elhallgassunk ! S mégis ugyancsak fejlődik mellette Hajdúböszörmény is s a vallás- és közoktatáskomor betűs, rövid élettörténetét. Az őgyermekévének kincsekkel felérő, soha vissza nem térő rövid tavaszát. A sok reményt, álmot, amint a nyomorúság mezején a boldogságról álmodott. A férfit, akinek egyszer hitt, aki megcsalta, összetépte az álmát. Eszébe jutott a múlt, a boldog, egy pár virágos, rövid életű múlt ... Az anyja, aki úgy szerette őket, elébe tűnt szomorú, gondtelt jóságos arcával. Eszébe jutott a jelen a maga sivárságával, nyomorúlt meztelenségével. A gyermek leszállt a székéről s odaáll! Magda mellá. Egy darabig csak nézte szótlanul, hogy sír a nénje Azután szólitgatta halkan becéző szavakkal. Nem tudta, mi bánthatja Magdát, azért ijedten állott ott. — Odasímult a nénjéhez s remegő hangon kérgezte tőle : — Bántott valaki téged is ugy-e, Magda ? . . . A lány abba hagyta a sírást . . és mintegy magához beszélt, amikor megszólalt: — Igen bántott ... az elet, az ambe- rek. Csúf, gonosz, minden : szenvedni, küzdeni folytonosan. Megmarnak, gáncsot vetnek. kigúnyolnak. Mindenki rossz, mert nem tudnak szeretni . . Nem érdemes élni. A fiúcska kitágult, ijedt szemmel nézett Magdára. Egyszerre világos lett előtte sok ügyi miniszter a hajdúböszörményi református gimnáziumi internátusra — ha jól tudom — talán 200.000 koronát is adott. Aztán ott van Szatmár ! Ott is majdnem az az eset, mint Debrecenben. Van róm. kath. papnövelde, róm. kath. és református főgimnázium, róm. kath. polg. és elemi isk. tanítónő-, óvónő, és tanítóképző, — református tanítóképző, kereskedelmi iskola s mégis ott vannak mellette Nagybányán és Nagykárolyban a gimnáziumok ! . . . A „különvélemény“ írója — továbbá szerény nézetem szerint — abban is tévedett, hogy csak a közelséget nézte, egyéb tekinteteket ellenben figyelemre sem méltatott. Pedig én világosan felsoroltam a következőket : a nagykállói főgimnázium a vármegye vezetőinek támogatásával, az azon időbeli főispánok (báró Vécsey József, gróf Vay Ádám) vezetése s támogatásával, persze! Nagykálló nagy áldozatai mellett jött létre, a mi még akkor, mikor Nyíregyházán is csak egy négy osztályú kis algimnáziumocska volt az egész vármegyében, igen nagy dolog volt! tehát Nagykálló mellett a vármegye erkölcsi obligóban van. De érdekelve van — mint jeleztem is — anyagilag a 100.000 korona értékű régi kórházi telek — s a rajta levő minden, amit eddig nem értett. Magda szenved. Magdát bántották. Valaki, akit ő nem ismer, vagy tán ugyanaz, ami őt: az élet. Egy darabig mélységes csend volt. Hallgattak mind a ketten. Azután a fiú átkarolta a nénjét s beszélt hozzá gyorsan, lázason. — Nem érdemes élni ! Hát nehéz a halál Magda ? Nem fájhat az nagyon. Látod beteg vagyok, todom, hogy nem élek sokáig. Hát mindegy. Haljunk meg Magda. Én nem tudom még, hogy te már tudni fogod, hisz oíyan okos vagy. Az anyánk hivott, az anyánk vár, Magda. Milyen szomorú, könyes . az arca. Megörül ha megyünk. Ne legyen egyedül. Olyan rossz neki, olyan nehéz nekünk is. Ugy-e édes Magda ? Na gyere ... Nem félek. Erős leszek meglátod . . . Magda ránézett, zavarosan, álmodó szemekkel.. Azután felállott, mgfogta öcscse karját s mentek bandukoltak csöndesen lehajtott fejjel egymáshoz símolva a nagy Ismeretlen, a halai felé . . . Az utcákon csend volt. Elhalt mögöttük a külváros zaja. csak egy hajó vontatóit ■mélabús kürt hangja volt a jelző ahol tán meglehet pihenni, ahol megszűnik a nyomor, a gond. a boldogtalanság, amit a földön életnek neveznek.
