Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-09 / 10. szám
XV. évfolyam. Nagy kalló, 1913. március 9. társadalmi és Ifozgazdasági hotilap. Slöfizetssi árak : Egész évre S korona, fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 16 fillér. Kiadó laptulajdonos : SARKADY JÓZSEF. Megjelen minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája is papirkereskedése. Nagy kalló. fi mi jótékonyságunk. Tagadhatatlan, hogy városunk lakóiban erősen ki van fejlődve a jótékonyság érzése. Kevés város van, mely hasonló fogékonyságot mutatna a jó szív e megnyilvánulása iránt. Minthogy azonban meggyőződésünk szerint e készség felhasználása nem történik egészen helyes mederben, szükségesnek tartjuk néhány szót mondani róla. Senkinek ambícióját, senkinek érzékenységét sérteni nem akarjuk. Távol áll tőlünk, hogy eddigi tetteket, érdemeket kisebbíteni óhajtanánk. Nincs ember, ki mindezt teljesebb mértékben honorálná, mint mi tesszük. Magasztos, lélekemelő tett a nyomorgók köny- nyeit felszántani, a kétségbeesettek kezébe az élet fegyverét adni. Tisztelt és szeretett legyen neve annak mindenha, ki csak meg is kisérelé. De viszont, nem állhatjuk meg szó nélkül azt sem, ha látjuk, hogy e nemes jótékonyság nem a helyes irányban halad, nem azt célozza, amit céloznia kellene. Aki megfontolja sine ira et studio az itt elmondandó dolgokat, igazat fog nekünk adni, s megbocsát a kissé primitiv fejtegetésekért, amelyeket nekünk még is csak el kell mondanunk, hogy tételünket minél jobban megvilágíthassuk. T A R C Z A. GYERMEKEK. A »Nagykálló é3 Vidéké« eredeti tái'czája. Irta : S. B. Egyedül voltak. A beteg gyermek, meg 6. A kicsi sötét ablakon belopódzott napsugár ott játszadozott az asztalon, majd rátévedt a fiúcska sápadt, vértelen arcára. Komoly, gondos arccal nézte az, hogy mit csinál a nénje. A kora érett, beteg gyermekek aggasztó egykedvűségével figyelte, milyen gyorsan jár a tű a Magda kezében. — Hagyd télbe már Magda, inkább mesélj valamit. Hiszen te annyi szépet tudsz, én meg unom magam. Miért dolgozol te annyit ? Kinek ? Beteg vagy már te is. Az édes anyánk is így nézett ki, mikor meghalt, mint te. Meghalunk mi is m nd a ketten nem sokára . ., Magda felemelte a fejét a munkáról. Ismerkedjünk meg mindenekelőtt a jótékonyság fogalmával. Mi a jótékonyság? Ugyebár segítség nyújtása olyanoknak, akik valamiben hiányt szenvednek, de maguktól a hiányt pótolni nem képesek. Szükséges tehát a jótékonysághoz, először aki rászorul, s másodszor, aki tud adni. Minthogy azonban az egyes ember csak ritkán van abban a helyzetben, hogy nagyobb- számu nyomorgón segíthessen, sőt a legnagyobb rész még egyeseknek sem nyújthatna teljes segélyt, alakultak tehát egyesületek, az országban, melyek összegyűjtik az egyeseknek azokat a bizonyos filléreit s jgy nagyobb alappal rendelkezvén, nagyobb arányokban fejthetik ki jótékonyságukat. Amint láthatjuk ez nagyon szép eszme,, sőt meg szebb "is iehetne, ha az igy összegyűlt pénz adminisztrácio- nális költségek helyett teljes egészében § jelzett célra fordiltatnék. Most jön azonban a mephistoi »dev. T. i. jótékonyságot, ugyebár, az gyakorolhatnia a maga részéről képes arra, kinek fölöslege van, vagy legalább semmiben hiányt nem szenved, ki maga nem szorul mások jótetteire. De vagyunk- e mi kállóiak abban a szerencsés helyzetben, hogy városunkban a közjótékonyság összes lehetséges feltételei meg vannak. ? Van e vároNagy fénylő szemeit, amelyeket megtört az éjszakázás, rávetette az öcscsére. Aztán fáradtan bocsátotta le a munkát az ölébe. Ne beszélj ilyeneket. Tudod, hogy az fáj nekem. Nem fogunk meghalni, Megsegít az Isten. Ezt csak nekem mondod, ugy-e, hogy biztass, de nem Ihiszed te sem ? Én tudom, hogy nem hiszed. Miért sírsz hát annyit, amikor azt gondolod, hogy én nem látom ? Én is sokat sírok, még többet, mint te, de nem magamat siratom, hanem téged, Magda . . .Én nem félek. Nem lehet olyan rossz a halál. Az anyámat nem láttam mosolyogni soha, csak a koporsóban. Milyen szép volt. Én nem szeretek senkit, Csak téged, Magda. Engem sem szeret más. Te meg akkor is szeretni fogsz ugye ? — Hagyd el, — szólt Magda. — Hallgass rám, inkább mesélek. — Nem, majd mesélek én neked, — erősködött a gyermek. — Én is tudok már mesélni, szép lesz, meglátod , , . Ugy-e sunkban minden szegény embernek ruhája, van-e minden napi betevő falatja ? Van-e minden betegnek orvosa, gyógyszere, ápolása s ápolója? Van-e népkonyha? Van-e kórház? Főleg ez utóbbira helyezzük a súlyt. Van e kórház, ahova bekopogtasson az a szegény, láztól égetett, fagytól űzött, didergő, éhező beteg, hogy ott magának életet szerezzen? Nincs! Hát van talán valami egyesület, mely adományokkal, kéregetéssel, táncmulatságokkal, minden eszközzel igyekszik alapot teremteni egy kórház létesítéséhez ? Az sincs ! Ilyen a mi jótékonyságunk ! Kéregetünk, táncolunk, hogy küld- hessünk ezreket gazdag egyesületeknek s nem vesszük észre, hogy hohő ! a mi házunk is ég ! Előbb talán ezt kellene eloltani ! Van abbén ratio ? Okos, megfontolt jótékonyság ez ? Nem közelebb áll-e hozzánk mégis ennek a városnak a népe, a szegénye, ahol születtünk, ahol élünk, amelyet emelni, fejleszteni, minden tekintetben boldognak látni akarunk ? A mi álláspontunk az, hogy addig azok az egyesületek nem várnak, nem várhatnak tőlünk segélyt, még a legkisebb összeget sem, mig a mi jótékonyságunk teljesen rendezve nincs. Az meghallgatod édes Magda . . . na mondd, — rimánkodott tovább . . . Volt egyszer . . » itt elgondolkozott, azután hirtelen megcsillant a szeme , . . Magda 1 az éjjel amikor lefeküdtünk, eljött hozzám az anyánk. Eehéf ruhába volt és mosolygott reám, mint akkor..». Magda elcsudálkozva nézett a kis fiúra. Annak pirosra festette valami az arcát s ragyogott a szeme, amig beszélt . . . Hát ez mese ? Imre, inkább mesély . ., volt egyszer ?.. . — Igen, mondta tovább egy nagyot sóhajtva a fiúcska, mese volt, mert csak álmodtam. Odajött az anyámhoz és azt mondta . , . Igen Magda, azt mondta az anyám ; „Fiam, már nagyon meguntam magamat az Égben. Egyedül vagyok ott. Azokat a jókedvű angyalokat nem szeretem. Most is elszöktem tőlük; mert láttam, hogy sírtál, te is, meg Magda is. Hát értetek jöttem. Jösz? kérdezte az anyám. Megyek» Kát Magda ? Azt is elvisszük, úgy e anyám ? Azután kézen fogott bennünket és mentünké
