Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-29 / 26. szám
V XV. érMy&m. Nagy kálid, 1913. június 29. St&Tsa&alini ás i£©ís^a«i£as&gí hetilap. Slöíizetesi árak ; Egész évre 8 korona, fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 16 fillér. Kiadó lap tulajdonos : S&RKADY JÓZSEF. Megjelen minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatalt Sarkady József könyvnyomdája és papirker es kedése. Nagy kalló. A magyar gazdák országos gyűlése. A Magyargazdaszövetség f. hó 18-án, Kassán országos nagygyűlést tartott, melyen a különböző lapok egybehangzó tudósítása szerint mintegy tízezer gazda sereglett össze. Nagy- leállóból, sajnos senki nem volt ott és ennélfogva a nagygyűlésről csak a hírlapi tudósítások alapján számolhatunk be. Ezek azonban általában nem oly bővek, hogy bennünket kielégíthetnének. Lelkes szónoklatok, a fennálló gazdasági viszonyoknak, különösen a gabonavámoknak és az állatbehozatali korlátok rendszerének az elragadtatással határos dicséretei, holmi ellenfeleket haragosan Ítélő beszédek azok, amikről a tudósítások főkép szólnak. De hát azt mégis tudtuk, hogy a gazdáknak ma a mai rendszer jó, sőt azt is elhiszük, hogy még négy év múlva — amikor szó lehetne a mai rendszer megváltoztatásáról, mert lejárnak a Balkán államokkal kötött kereskedelmi szerződések — még akkor, 1917-ben is megleszünk vele úgy ahogy, sőt az is lehet, hogy a külfölddel való viszonylataink soha nem fognak bajt hozni reánk — de az is kétségtelen, hogy gazdasági állapotaink nem egészségesek, mert a szemtermelés, ami hazánk legnagyobb részében dívik, nem fejlődésképes álifpot. Mi ar.ól szerettünk volna hallani minél többet, hogy mi lesz az intenzív földmiveiéssel, hogyan lehetne már rátérni a magyar gazdának arra a föidmivefási módra, amit a bolgárok folytatnak, mik volnának ennek a feltételei és mik az akadályai. Egy olyan mozgalom megindulásáról szerettünk volna hallani, amelynek célja e feltételeknek megteremrése, amely gazdasági iskolák nagymérvű megszaporitására, a gazdaközönség érzékének felébresztésére a nagyobb szorgalmat és befektetést igénylő modern földmivelési módszerek iránt, a magyar földmivelés igazi fellendítésére törekedjék. Szerettük volna, ha nagygyűlés nem merül abban ki, hogy a jelenlegi, nagyreszt "egészen elmaradt rendszer melleit vae, megmaradást lehetségessé tevő intézkedések — a vám és husbehozatal korlátok — mellett kardoskodik. Dehát mit akarunk mi nagy- kállóiak egy olyan összejöveteltől, amit még jelenlétünkkel se tiszteltünk meg? 36461.. sz. V. 1913. : Pályázat posta- távírda : gyakornok jeiöiti állásokra. A m. kir. posta- távírda és távbeszélőnél gyakornokjelölti állásokra ezenel pályázat birdettetik. — Ezen állásokra csakis azok az ifjak pályázhatnak, akik főiskolát, középiskolát vagy ezekkel egyenrangú más tanintézetet sikeresen elvégeztek, 18 életévüket már betöltötték és magyar állampolgárok. — A felvételnél előnyben részesülnek azok. akik jogvégzettséggel bírnak. Ezen feltételeken kívül pályázók községi erkölcsi bizonyitvány- nyal fedhetlen előéletüket, közhatósági orvosi bizonyítvánnyal pedig ép, egészséges, a posta- és távirda és távbeszélő szolgálat minden elvégzésére testileg is alkalmas voltukat igazolni tartoznak. —~ Továbbá azok, kik a fővagy középiskolát az 1912/1913-iki tanévet megelőzőleg végezték, tartoznak hiteles módon azt is igazolni, hogy azóta hol voltak alkalmazva, illetve mivel foglalatoskodtak — a sajátkezű- lég irt és születési, orvosi, erkölcsi és és iskolai bizonyítványokkal felszerelt folyamodványokat a már közszolgálatban állók előljáróhatóságuk, a köz- szolgálatban nem állók pedig az il leté- kes főszolgabiró, vagy a polgármester útján folyó évi juiius hó 15-ig ahhoz képest, hogy a pályázók hol óhajtanak alkalmazást nyerni, a budapesti, kassai, kolozsvári, nagyváradi, pécsi, pozsonyi, soproni, temesvári vagy zágrábi posta- távirda igazgatósághoz nyújtsák be. — Ezenkívül folyó évi Szemlén a generális. Egy vidéki kis garnizonban futótűzként terjedt el a hir, hogy a brigadéros inspicirozni fog. Hogy a tény megfelel a valóságnak, a parancs igazolta. Hm ! Egy generális, egy echt generális, kaíonáéknál mennyi fogalom ! Úgy a tiszteken, mint a legénységen rémülettel határos izgalom vett erőt. A garnizon parancsnoka, egy őrnagy, ordrét — ordré után adott : A tisztek mindnyájan parádéban fogadják az érkező generális urat s eleve megállapította a programot, mely a brigadéros szemléje tárgyát fogja képezni. A legénységnek pedig meghagyták, hogy minden ragyogjon a tisztaságtól a gombok, a rezek, a vasak tündököljenek, mert ez a generális ur nagyon kritikus ember, mindenre néz ! A legénységnek külön iskolát tartottak, pusztán a generális neve megtanulására, mely a bakáknál, mondhatni, órákat vett igénybe s még akkor sem tudták. Délután félhárom táján, az állomáson érkezet a brigadéros. Az általános bemutatkozás után kijelentette, hogy rövid pihenőt vesz s nem a megálapitott program szerint fog inspicirozni, tehát nem megy a lőtérre, a zászlóalj lőképességére most nem kiváncsi, hanem a kaszárnyában kom mód öltözékben, a szokásos délutáni foglalkozás közepette nézi meg az egyes századokat. Elképzelhető e változás következtében előállott felfordulás. Az őrnagy adjutása azonnal a kaszárnyába rohant s intézkedett : Ez a század bajonett vívást, a másik szabad gyakorlatokat, a harmadik tornát stb. fog bemutatni kommód öltözékben. — Kommód öltözék ? mondja az egyik őrmester, — van vagy négyféle, az a kérdés most, hogy melyikben? — Kérdezd meg az adjutáns urat, melyik komód öltözékben ? — mondja a másik. Tényleg meg kérdezi, mire az adjutáns amúgy is felkorbácsolt idegeivel ráordit: — Nyolcz — tíz esztendeje szolgál az ezrednél s nem érti ezt a kifejezést ? ! aztán faképnél hagyja. — Na tudod már, hogy milyen az adjusztirung? kérdi a másik őrmester. — Tudja az az égben lakozó fehérszakállas ... — erre következik egy cifra káromkodás, — az adjutáns maga sem tudja, hát honnan tudjam én ? Habozásra nem volt idő, mindössze négy századról volt a szó, a négy őrmester megállapodott, hogy minden század egyformán legyen adjusztálva s elkészültek. Rövid várakozás után a fővártán harsogó generálni rs, jelezte, hogy itt a brigadéros. Mindenki remegett, az őrnagy azért, kommód öltözékben-e, az őrmesterek pedig azért, hogy ez a fajta kommód öltözék rnegfe’elő lesz-e. A brigadéros árgus szemekkel gusztált hol jobbra, hol balra ; megnézet mindent, az egyes irodákat, konyhákat, rayonokat, végre a foglalkozó bakákat s különösen tetszett nehi, hogy az egyik század — mely bajonett vívással foglalkozott, hogy a valóságnak némileg megfeleljen — sorbaállított jól maszkírozott, szalmával kitömött embereket szarkáit össze-vissza. A generális elmosolyogta magát s mintha csak kommandóra történi vona, a kisérő tisztek ajkain is vidám mosoly vonult végig. A délutáni vizit után egy szépén ki- cirkalmazott taktikai feladatott nyújtott át a generális az őrnagynak és elrendelte, hogy
