Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-22 / 25. szám
XV. érfotjMi. Nagykiiló, 1)13. junius 22. 25. szám. ^ávaadaími éo JfoegaMcLaecLji hetilap. HlőfUetáai árak : kgész évre 8 korona, fél érre 4 korona, ángyod, érre 2 korona. Egyaa szám ára 16 fillér. Kiadó laptulajdonos : SARKADY JÓZSEF. Megjelen minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája papirkoreskedése. Nagy kálié. A fagy. Hétfőre virradóra fagynak is beillő dér volt megyénkben. Sokat szenvedett a kapa dohány, a vetemények, különösen a völgyekben az árpa, rozs, tengeri és a burgonya. Legrózsásabb szemüvegen is nézve tehető a kár 5 percentre. A Tisza mentén még nagyobb károkat jelentenek. Igazán, ez még hiányzott! Nem elég nyomorúságos a helyzetünk. Nem elég elviselhetetlen a drágaság. Nem elég rettenetesek a pénzügyi, a gazdasági viszonyok ! A teljes tönkre jutás fenyeget. Pang a kereskedelem. Szünetel az ipar. Nincs forgalom, nincs munka. A tönk szélén állunk. Nem hogy kötelezettségeinknek eleget tudnánk tenni, de megélni sem tudunk. Bukás itt, csőd ott, fizetésképtelenség amott. Az egész Magyarország felett dermesztő, fagyos hideg szél fujdogál — kétségbe ejtő hidegség, dermedés, nyomorúság érzete fogja el a sziveket és még csak kilátás, reménység sincs egy jobb, biztatóbb jövőre. Épen jókor jött ez a fagy is ! .. . Már nem sok hiányzik . . . * Szerdáról csütörtökre virradó hajnalban 0 pontra sülylyedt le a hőmérő s erős dér volt, mely különösen az alantasabban fekvő területeken a krumpli, tengeri, paszuly, tök ültetvényekben nagy kárt tett. Megcsípte a dér az alantasabb területű szőlőtelepeken a fürtöket is, de hogy ezekben oko- zott-e és milyen nagy kárt, még nem volt konstatálható. Különösen Kótaj, Búj és Gáva vidékéről kaptunk szomorú jelentéseket az abnormis időjárás pusztításairól. A színház búcsúja. Sajó Vilmos színtársulata hétfőn, f. hó 16-án tartotta utolsó előadását és már kedden reggel útra kelt a legközelebbi állomása Nagysomkut felé. Kívánjuk neki, hogy oly sikerű legyen ottani játékuknak, amelyet megérdemel. Hozzánk a társulat igazgatójának értesítése szerint már ez év szeptemberében újra el fog látogatni, részben uj erőkkel. Mi a távozókat a magunk részéről biztosíthatjuk, hogy akár igy, akár uj összetételben a legnagyobb örömmel fogjuk látni, remélve, hogy a mostani készültségüknek és szolgáltatásaiknak az újak se fognak mögötte maradni. Utolsó előadásaik közül kettő emelkedett ki : a Farkas, szombaton és az Éva, hétfőn. A Farkasban jutott először nagyobb szerephez Miklóssi Ferenc, aki Molnár darabjában Szabó Györgyöt adta, a közönség általános megelégedésére. Az Éva Lónyai Oszkár jutalomjétéka volt és a közönség meg is töltötte a házat, utoljára is megmutatva szeretetét a társulat iránt. Gazdáink a kacsai gazdagyülésen. AZ országos gazdaszövetség f. hó 18-án tartotta meg Kassán nagygj'ülé- sét, amelyre az ország minden vidékéről összeseregelnek a gazdák. Sza- bolcsvármegye is szép számmal volt a nagygyűlésen képviselve. A vármegyei gazdasági egyesület képviseletében Kassára utaztak: Megyeri Géza alelnök vezetése alatt Liptay Jenő, Váralyay Ferenc, Rappensberger Károly, Reizman Jenő és Szikszay Sándor titkár, akikhez a tagok közül Szomjas Gusztáv, Kellner Jenő, Burger István, Talsoviczky János, Barek István csatlakoztak. Résztvett a nagygyü_ T Á RC A. Pályaválasztás. Főgimnáziumunk falain belül napról- napra csendesebb az élet. Diákjaink tiz hónapi fáradságos munka után nemsokára lerázzák magukról az iskola porát ; megjön, elérkezik a boldog vakáció, az arany szabadság, amikor megszűnik minden izgalom, tanulás, fegyelem, félelem és sok egyéb, ami a fiatalságot korlátozza. A nagy szünidő a legboldogabb időszaka az ifjúságnak, kivált azoknak, kik lelkiismeretesen fogták fel hivatásukat, kötelességtudóan megfeleltek az iskola-kivánta követelelményeknek, tanultak, pontosan végezték el a rájuk rótt feladatokat és nem lustálkodtak. Megérdemli a szorgalmas és hivatását szem előtt tartó diák a vakációt, amikor a kellemeset a hasznossal egybekapcsolhatja. Pihen, üdül, a test fej- iMZtése mellett azonban a szellem megfelelő fejlesztéséről sem feledkezik meg. Egyrészt játszás, tornázás, — másrészt tudást, értelmet növelő könyvek olvasása kell hógy al' kossák a diák napi programmját. A rest, lomha tanulónak viszont pótolnta kell aZ elmulasztottakat, mert egyik vagy másik tárgyból is méltó vizsgálatod kell tennie és igy a szép vakáció helyett a kínos tanulással kell idejének legnagyobb részét eltöl- tenie. Nálunk régi betegség az urhatnámség, amikor mindenki — még a kevésbé tehetős is 1— urat. diplomás embert akar a fiából nevelni, még akkor is, ha a gyereknek erre a legcsekélyebb hajlandósága nincs. — A ki az iskolai éveket nem fordítja a komoly tanulásra, — a ki a későbbi években is, midőn már dönteni kell a pályát illetőleg, nem tanul, immel-ámmal forgatja a könyveket és csak nógatásra, unszolásra tesz eleget feladatának és a ki végül megbukik, — az ilyen fiút kár továbbra is kényszeríteni a tanulásra, mikor már elérte azt a kort. hogy vagy a középiskolák felsőbb osztályaiba ke* rül, vagy ipari pályára lép. Ha nincs kedve, tehetsége és hajlama a tovább tanuláshoz, kár a szegény szülőnek áldozatokat hozni érette, sőt még annak a szülőnek se kell a tovább tanulás mellett kardoskodnia, kiknek r módjukban van a tanítás. Hiszen amúgy is még mindig elég nagy számmal vannak a diploma után törtetők, még mindig túltengés van a lateiner pályákra vágyók terén. Pedig eléggé szomorú statisztikák regélnek arról, hogy hány ügyvéd, orvos, tanár stb. nyomorog. nem jut kenyérhez, álláshoz és kénytelen végül a rengeteg, tanulásra szánt idejét gyümölcsözetlenül hevertetve, eredeti hivatását más foglalkozással felcserélni, ha nem akarja szaporítani a koldusok, vagy kegyelem kenyéren élők számát. Hiszen már olyan korban élünk, mikor túl kellene tenni magunkat az előítéleten, mikor a munka, a tisztességes, becsületes munka nem szégyen, mikor már nem lenézett az iparos, a kereskedő, sőt ebben a
