Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-08 / 23. szám
XV. évMf&m. Nagy kálid, 1913. junius 8. 23. szám. cLFsaéLalm,! és 2fozga&cLcisági h&tilag. '<o a Ilőíísatési árak: Ejg&sz évre 8 korona, fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 16 fillér. Kiadó laptulajdonos : SARKADY JÓZSEF. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája áa papirkereskedése. Nagy kálié. i Az internátus 19i:i l4-ik tanéve. E hasábokat, melyek a mi vidé- künkön rendszerint a mezőgazdaság kérdéseit illetik meg, ez alkalommal, midőn a nagykállói áll. főgimnáziummal kapcsolatos internátus 1913/14-ik évre szóló pályázati felhívása kezünk közé került, át kell engednünk községünknek és vidékének e másik fontos ügye részére. Elmélkedtünk és vitatkoztunk sokszor e lap hasábjain az internátus kérdéséről és ma már tisztán áll előttünk a tény, ha kell gimnázium Nagykállónak, akkor nélkülözhetetlen az internátus, ha fejlődnie és •épülnie kell a főgimnáziumnak, akkor vele párhuzamosan kell fejlődnie és épülnie az internátusnak is. Ma már nem is elmélkedni akarunk, hanem cselekedetre akarjuk felíiivni minden olvasónkat és barátunkat e nagy ügyünkben, felhívni támogatásáért az internátus vezetősége részére akkor, midőn a vezetőség a gimnázium, tehát a község és a vidék érdekében fejleszteni, hat osztályúból hét osztályúvá akarja átalakítani, berendezésében modernebbé, felszerelésében tökéletesebbé akarja tenni a rábízott intézményt. A vezetőség korántsem vár és várt mindent a közönségtől. Mióta a község közönségétől mandátumát megkapta. a lelkiismeretétől és a viszonyok szükségétől ébresztett erkölcsi és anyagi kötelességeket mindig teljesítette, gyűjtött, buzdított, dolgozott, de- putációzott, pénzt teremtett, kieszközölt a m. kir. közoktatásügyi ministéri' urntól 10,000 kor. beruházási segélyt és évi 6000 korona segélyjárulékot. Vájjon elképzelhető-e, hogy a legbuzgóbb munka nélkül sikerült volna-e a vezetőségnek lehetővé tenni, hogy egy- egy növendék teljes ellátása• tiszta és villannyal világított helyiségekben ne kerüljön többe évi 340 koronánál (havi 34 koronánál), hogy e mellett kedvezményes helyeket is adhasson évi 260 kor.-ért, sőt ingyenes helyeket is — ha mindjárt korlátolt számban — arra érdemes növendék , részére ? Vájjon sikerült volna e lehetővé tenni a legnagyobb buzgóság nélkül, hogy ez árért az ellátáson kívül főgimnáziumi tanárok alkalmaztassanak felügyelőkül, hogy anövendéek szakszerű és gondos oktatásban részesüljenek ? Sikerült volna-e már eddig is hatosztályra, 90 tanulót összeszedni a legbuzgóbb munka nélkül ? Azt hisszük, midőn e kérdésre feleletet adunk, a követendő példának oly kivételes esete áll előttünk, mely nagy erővel buzdít, és csekélységnek tünteti fel azt a keveset, amellyel mi, vezetőségen lcivüli nagykállóiak e munkához járulhatunk : hogy mindenütt a hol csak lehet, ösztönözzünk adakozásra, segítésre, hozzájárulásra — most pedig, az év végén, a növendékek számának szaporítására. Most irás közben jut eszembe a legutóbbi példák egyike : Mezőssy Bélának az a nemes és hasznos indítványa, melynek következtében a nyiregybziNyirvizszabályozó társulat uj épületének helyén állt régi ház építő anyaga az internátus tulajdonába került. Nem az ajándék nagysága és értéke a követésre buzdító e példában, mert hisz arra nincs mindnyájunknak alkalmunk, hanem a jó célt soha el nem felejtő, állandó ébren levő használni és segíteni akarás. Ezt kell el- tanulnuk és, mint nagykállói polgároknak, mindig szem előtt tartanunk, hogy ez intézményünk emelkedésével mi nagykállóiak mindnyájan emelkedjünk. Rövid tájékozásul közöljük a következő útmutatást, melyet az internátus igazgatósága címünkre küldött : A nagykállói m. kir. állami főgimnázium tanulói számára létesített internátusbán megüresedő helyekre az 1913—1914. évre I—VII. o. gimnáziumi tanulókat veszünk fel. A növendékek az intézetben lakó tanárok felügyelete alatt állanak. A teljes ellátás évi dija: 340kor., kedvezményes 260 kor. Ezen kivűl erre érdemesek — korlátolt számban — ingyenes ellátásra is felvétetnek. Az internátus összes helyiségeiben villany világit. A TÁEC'A A gimnázium kirándulása. Egy fiatal, lelkes kis csapat lépkedett május 18-ának verőfényes reggelén az állomás felé vezető utcán. Hátukon a turistazsák és benne öt napra szóló podgyász. Némelyike csak a szőlődombot és az útakat szegélyező akácfát ismeri, a másik csakhogy épen átlépte Nagykálló határát. A nagyobbak ? Azok között már akad, aki a Magas-Tátrát> sőt az ország szivét, Budapestet is látta. De egyformán, tapásztalt és tapasztalatlan arcáról lelkendező öröm sugárzik. Nem esküszöm, de bizony akadt olyan is, aki az iskolapadtól való megszabadulásának örült. Gyerekek még, akik a kirándulás áldásos hatását csak később tudják majd értékelni! így felkészülve indult, mint lapunk olvasói előtt már ismeretes, a nagykállói áll. főgimn. 23 tanulója világot látni. És láttak, ami a lelket táplálja, szépiti és nemesid. Égnek emelkedő hegyormokat, a havasok komor pompáját, bájos völgyekben csörgedező patakokat és zúgó folyókat, mely vidékről Petőfi Sándor azt irta, hogy olyan szép, mintha az ő képzelete után alkotta volna a természet; ami gondolatot ébreszt: a túlfeszített, nehéz és veszélyes munkát teljesítő bányász ember élete. Végül ami a szívnek! kedves : a végtelen és lekötelező vendégszeretetet, amellyel útjok egyes állomásain találkoztak. A vonat vitte őket Nyírbátor és Mátészalkán át Szatmárra. A diákkocsi; úgy ismerik mindenütt, akárcsak a szalonkocsit. Minden ablakban legalább négy, kíváncsi fej, mely teljesen betölti annak szűk kereteit, És előkerülnek a noteszek. Minden állomást hűségesen feljegyeznek. Az elsőt, másodikat ...........mire visszatértek, már a századikat je gyezték. Az ifjabbak fürgébbek, ugrándoznak, buzgólkodnak a látnivalókban és nem fukarak a kérdésekben. A pocsolya is érekli őket : úgy nézik, mintha valami ten- erszem volna. Az idősebbek takarékoskodnak az érdeklődéssel. Majd a célnál!..... . Egyelőre inkább a nyírbátori követválasztáson elmélkednek. A nyírbátori állomás nyújtotta az első hangosabb és ezúttal színes képet. Diadalkapu és zászlók tarkították a képviselőjelöltre várakozó polgárokat. Délben Szatmárra értek. Két óra alatt megnézték a város szép parkját, a Kossuth kertet és nehány útcá- ját és közterét. Majd ismét folytatták útjukat Szatmártól kelet felé húzódó rénaságon, melynek legszélén a kéklő Keleti-Kárpátok nyúlványainak tövében Nagybánya fekszik. Szép formájú, karcsú, ősi tornya a város alapításához, a XÍII-ik század derakáig vezet bennünket vissza. A város fejlődése lépést tartott arany-ezüst bányáinak gazdagságával. Két főbánya telepe közül a Keresztbányát tekintették meg a diákok. Keletkezésének ideje még a római gyarmatokig ve»
