Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-19 / 3. szám
XV. évfolyam. Nagykálló, 1913. január 19. 3. szám. dTsadahni és Jfoz^aséLaeági hsiilag. Előfizetési árak : Megjelen minden vasárnap. Egész évre 8 korona, fél érre 4 korona. Kiadó laptulajdonos : Szerkesztősig és kiadóhivatal: negyed évre 2 koronß7>^^_ SARK&DY JÓZSEF. Sarkady József könyvnyomdája is Egyes szánj ára lö^fíllér.papirkereskedése. Nagykálló. Jégpálya. A test erősítéséről s az ezt előidéző gyakorlatról, sportról már többször kifejtettük nézeteinket. Aki szorgalmas olvasója e lapnak, nagyon jól tudja, minden fontosságot tulajdonítunk milyen testedző mozgásnak, menynyire szükségesnek tartjuk ezt úgy a faj, mint az egyén szempontjából. Az egyén jóléte, boldogsága, kedélynyugalma, lelki derültsége, az életben való érvényesüláse a test épségét, ez pedig a sportot és tornát feltételezi. A faj jövője, fennmaradása pedig a fajalkotó egyének testi erősségétől függ. Az el- csenevészedett fajok elpusztultak, többnyire nyomtalanul, az elcsenevészedés- től tehát meg hell menteni nemzetünket. A régi, harcias világban maga a mindennapi életmód óvta meg a fajokat tőle, ma pedig a sport van hivatva erre a feladatra. A régi embereknek nem kellett tornázni, hisz életük a testnek örökös igénybevételét kívánta, a mai életmód azonban a test elpusztulására, gyengülésére vezet. Ha pedig ezen nem segítünk, ez kész nemzeti veszedelem, súlyosabb a mohácsi vésznél, a török-tatár pusztításnál. A nemzet bölcs vezetői, korán belátták ezt, midőn kötelezővé tették az iskolákban a tornatanitást. Itt azonban megállni nem szabad. Fontos az iskolai torna is, de a gyermekkor enélkül is mozog, játszik eleget. Sokkal fontosabb a felnőtt ember tornája, kit ke- nyerkeresete rendszerint egész nap ülni kényszerit. Az ilyen ember egykettőre megrokkan, ha rendszeres testgyakorlatot nem végez, tehát minden edző eszközt fel kell használni. A kivitel épen nem nehéz. Igaz, hogy kissé unalmas e naponkénti torna, de az eredmény megéri a fáradtságot. Azonfelül vannak a testgyakorlatnak olyan módjai, melyeknél a szellem gyönyörvágya is kielégülést nyer. Ezek a szabadban folytatott játékok. A játék szolgálja egyetemlegesen a test és a lélek felüdülését a munkára. Ez a tökéletesített torna. Egy ilyen játékról akarok néhány szót szólni az alanti sorokban. Egyik legedzőbb, legegészségesebb s legélvezetesebb faja a játékoknak a korcsolyázás. Elismerem, hogy városunkban nehézségekbe ütközik egy jégpálya felállítása. Vizünk, t. i. olyan vizünk, melynek mennyiségét tetszés szerint szabályozhatnánk nincs. De korcsolyázásra alkalmas területünk van. Olyan területet értek, hol a téli csapadék elegendő mennyiségben felgyülemlik. Már most egyéb tennivaló nincs, mint egy korcsolyázó egyesület létesítése, mely kibérelne egy ilyen területet s azt gondozása alá venné. A társaságnak igen csekély tőkével kellene rendelkeznie, mert hiszen egy pálya karban tartása nem kerül olysokba. így aztán meglenne oldva egy kellemes játék kérdése. Azt hiszem, ha valaki kezébe venné a kezdeményezést, könnyen össze lehetne hoz#!, egy ilyen célú egyesületet s annak nem nagy nehézségekkel kellene megküzdeni s mégis egy igen nagy hiányt pótolnánk vele, mert szinte lehetetlen elképzelni, hogy városban ne lehessen hozzá jutni rendes jégpályához. Fölöslegesnek tartjuk, hogy a korcsolyasport előnyeit felsoroljuk. Azt hisszük, mindenki tisztában vin vele, s azt hisszük szívesen meg is tenné mindenki, ha jó pálya állna rendelkeT Á R 0 Z A. A ZSENI. Irta : PAKOTS JÓZSEF. A »Nagykálló és Vidéke« eredeti tárézája. Krizsóczyné, a szép özvegy beült a kis falusi templom legelső sorába, a külön padba, amelynek térdeplőjét szőnyeggel letakart puha vánkos födte és imádkozott. Krizsóczyné nem volt vakbuzgó asz- szony, da szerette a templomot, ahol a művészet levegője sugárzott feléje mindenünnen: a Rafaello Madonnájának olajnyomatu, gyertyafüstös képmásáról, az öreg pap arany- diszes miseruhájáról az ablakok góthikus iveiről. A szentély homálya, az örökmécs biborpiros rezgése, a miséző pap és a karin- gos ministráns gyerek latin feleselgetése, mind-mind valami mély, művészi ihletű áhi- tatos hangulatot ébresztettek benne. A falusiak azt hitték; ime, a kastély úrnője milyen ' ' ................................" mm mi» vallásos , pedig Krizsóczyné csak a művészi benyomásokat szűrte le a templomi ájtatos- ságokból. Rajongója volt a művészeteknek. Otthon, a kastélyát telehordta műkincsekkel. Két évi özvegysége alatt bejárta a világot. Perzsiából drága szőnyegeket hozott, Japánból kanCsó- kat, Indiából sháwlokat, Ceylonból gyöngyöket, az olasz műkereskedőktől képeket, szobrokat, Hollandiából drága kötésű könyveket, Törökországból hímzéseket, Szicilliá- ból terracotta szobrocskákat, Görögországból egy kiásott uj Vénuszt, azonkívül oszlopfejeket, kézírásokat, pergamenteket, egy lyrát a hellasi aranykorból, egy római diadalszekeret, amelyet a kastély verandája előtt állított fel a parkban, egy svájczi órát, amely a XVi-ik században készült, egy földgömböt, amely a párja volt a velencei Doge- palota nagytermében levőnek, egy Medici- hercegnőnek menyasszonyi köntösét, egy zongorát, amelyen Mozzart játszott, Napoleon tábori székét, egy Heine-kötetet, amelyből Erzsébet királyné olvasott, Dante Divina Co- moediájának Mátyás korabeli példányát ragyogó iniciálékkal és több mást. Ami rendkívüli, szép, művészi és históriai értékű tárgy csak útjába került, azt mind összevásárolta. A kastélya olyan volt, mint egy csodálatos muzeum. És ez a müvészlelkü, különös asszony szinte mámorosán járt-kelt Bt otthonában. Néha meg-megállt, valamelyik műtárgya előtt és a lelke vissZaszállt az évszázadokba, a tárgyhoz hozzáképzelte a kort, az embereket, a társadalmat, a kúltúrát és az alkotó művészt És a megértésnek, az együttérzésnek valami megindító, boldog, rajongó mámora öntötte el. Krizsóczynénak fent, Budapesten vóit egy barátja. Kalmárnak hívták, a Nemzeti Múzeumnak volt tisztviselője és igen tud0S( okos derék, jámbor férfiú hírében állott. Folyt, kövt
