Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1913-05-11 / 19. szám

^áTsaéialini és If£%ga,géLa.&ác{i hobilcLp, 21öftaet®si árak : Egész érre 8 korona., fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 16 fillér. Kiadó laptulajdonos : JÓZSEF. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája és papirkereskedése. Nagykálló. Dr. Boncz Ödön Nagykállóban. A főgimnázium építkezésének ügye múlt hét folyamán nagy lépést tett a megvalósulás állapota felé. Községünk képviselőtestületének küldöttsége f. hó 2-án kihallgatáson járt dr. Benedek Sándor közoktatásügyi államtitkárnál ez ügyben és a küldöttség fáradságá­nak ezúttal sikere lett : folyó hő 6-án, kedden és 7-én, szerdán látogatást tett községünkben dr. Boncz Ödön minisz­teri tanácsos, a középiskolákat vezető ötödik ügyosztály főnöke. Látogatásá­nak célja kettős volt. Az egyik : meg­győződni arról, hogy a gimnázium régi épülete tarthatatlan, a másik : az uj épület részére telket kiszemelni. Az el­sőről mihamarabb meggyőződést szer­zett. A gimnáziumi épületnek a rom­lás előjeleit magukon viselő falai, egészségtelen és szűk termei, kevés helyisége és sok tanulója gyorsan és teljesen meggyőzte arról, hogy itt uj épület kell. — Telket többet is meg­nézett, több is megnyerte tetszését, és rövid időn belül mérnöki szakvélemé­nyek alapján meg fog történni a dön­tés. A Nagykállóra és vidékére nézve nagyjelentőségű esemény részletei a következők : Ápr. hó 30-án tartott ülésében a nagy- káliói képviselőtestület elhatározta, hogy a nagykállói állami főgimnázium építkezésének régen vajúdó és a helyiségek szűk és elég­telen volta miatt immár égetően sürgős ügyében küldöttséget meneszt Benedsk Sán­dor államtitkár ur Öméltóságához. A kül­döttség tagjaiul a képviselőtestület Göröm- bei Péter esperes vezetése alatt Du- dinszky Emil fógi nn. igazgató, dr. Gödény Sándor gyógyszerész, Labdavszky János fö- gimn. tanár., Nánássy Andor takarékpénztári igazgató, Seress József községi főjegyző, és dr. Sőrés János ügyvéd, közs. képviselő tes­tületi tagokat választotta. A küldöttséget f. hó 2-án délután fogadta az államtitkár ur. A küldöttség szónoka, nagytiszt. Görönbei Péter esperes meleg és hathatós szavak­kal ecsetelte Nagykálló viszonyát ez ügyhöz és az államtitkár ur őméll ságához. Kifejtet­te a főgimnázium uj épületének nagy szük­ségességét és abbeli biztos hitét, hogy az államtitkár ur, mint Nagykálló szülötte, szi­vével is át fogja érezni a küldöttség kérel­mének nagy fontosságát. Az államtitkár ur meleg szaretettel válaszolt a szónok szavai­ra- amik magukban is azonnal meggyőzték volna a küldöttséget, hogy nyert ügye van, ha gz#n kívül az államtikár urnák a hely­zet tökélejea ismeréséről bizonyságot tevő fejtegetéseiből meg nem győződött volna ar­ról, hogy az á lamtitkár ur magáévá tette az ügyet. — F. hó 3 ári, szombaton dr. Boncz Ödön miniszteri tanácsost kereste fel a küldötség támogatásáért, szintén teljes si­kerrel ; a tanácsos ur közölte a küldött­séggel, hogy folyó hó 6-án, kedden dél­után érkezik Nagykállóba. A tanácsos ur megérkezése ntán azonnal a község által kijelölt telkek megtekintésére indult. Először a főgimnáziumot nézte meg, ennek telke azonban a melette levő községháza telkének hozzávételével is alig bizonyulna elegendő­nek. Azután a kiskállói utón levő Beretői féle telket, majd az u. n. granárium telkét, továbbá az u. n. Péchy-kertet nézte meg és két telket a vasúti utón. A döntést, mint irtuk, nemso­kára fogja közölni a képviselőtestülettel. — Este a tanácsos ur tiszteletére Nánássy Andor takp. igazs., közs, képviselőtestületi tag vacsorát adott, melyen a nagykállói intelli­gencia jelenvolt képviselői melegen ünnepelték a tanácsos urat. — Szerdán délelőtt a gimná­ziumban tett látogatást a tanácsos ur, fo­gadta a tanári kar tisztelgését, lelkes sza­vakkal buzdította a tanárj#LJtr tagjait nehéz és felemélő kötelésségeik teljesítésére és amennyire ideje engedte, a tanítási órákon is megjelent. Községünket délben hagyta el. A tanácsos urat dr. Vajdinger Gyula mi­niszteri s. titkár kisérte útjában. Ä magyar gazda jövője, II. Az emberi műveltség folytonos emelkedése mindig maga után vonja nemcsak az egyes ember személyes igényeinek sokasodását és drágulását, hanem a társadalomét, a nemzetét is. Gondoljunk ennek egy szomorú, de igen nagy rovatára : a katonai költsé­gek emelkedésére. Ennek következté­ben az államnak fenntartása mindig több és több pénzbe kerül és ennek a pénznek az állam pénztárába adó alak­jában kell befolynia. Adó azonban ott van csak elég, ahol elég nagy az egyes emberek jövedelme. Gondoljunk Né­metországra, amely nemrég ezer millió márka adót vetett ki olykép, hogy azt olyanok kötelesek befizetni vagyonos- ságuk arányábán, kiknek évi jövedelme tizenötezer márkánál nagyobb. Német­országban ebből kényelmesen befolyik ez az ezer millió, mert ott rengeteg azoknak száma, kiknek jövedelme ezt a számot megüti. Magyarországban nem. Itt azt látjuk, hogy a kellő állam­jövedelem elérése végett meg kellett drágítani a vasutat, a postát, a szeszt, a dohányárut, gondolkozni kell azon, hogy ne vegye-e az állam saját ke­zébe a gyufa-üzletet, pedig itt is fo- i lyik a nagyobb jövedelmű egyéneknek — a régihez képest — fokozott meg­adóztatása, de, és ez mutatja legjob­ban az ország szegénységét, kétezer korona már nagyobb évi jövedelemnek számit. Ezen a bajon segíteni kell. Régebben sokat kutatták, miképpen ? Próbálták vedéin és segíteni a magyar ipart, arra számítva, hogy az fel fog virágozni, erős kereskedelmet hoz ma­ga után és ez fel fogja rugtatni az egyes emberek jövedelmét és vele az a d ó t is. Újabban rájöttek, hogy ez csak olyan eljárás, mintha az ember a virágot ráragaszta­ná a fára, hogy gyümölcsözzék. Ipar és kereskedelem csak levél és virág, de a törzs, a felkarolandó, a fejlesz­tendő, az, amire a legfőbb gondot kell fordítani fordítani, az a ÍÖldmivelés. A dolog ugyanis úgy áll, hogy a keres­kedelem — a pénzműveletek intézésé­től eltekintve — áruközvetitéssel fog­lalkozik, az áru pedig két féle : föld- művelési cs iparcikk. De az iparcikk anyaga szintén földművelési cikk, nyerstermény. Tehát a nagyjövedelmüség főfeltétele, a virágzó kereskedelem csak a virágzó földműve­lés alapján jöhet létre. Ennek egyik kezdetlegesebb formája az, hogy a föld termékeit közvetíti, vagyis szállítja és adja el a kereskedő, de a fejlettebb formája az, hogy a főid termékét előbb feldolgozza iparcikké, és csak ilyen feldolgozott állapotban küldi szét a nagy világba. Ez a nagy jövedelemnek igazi forrása. Mert a feldolgozás oly nagymértékben emeli a nyerstermény­nek értékét, hogy a haszon rajta sok­szor szinte hihetetlenül megsokszoro­zódik. Azt mondanók tehát a magyar gazdának : ipari nyersterményt ter­melni és feldolgozni, ez a fő. Sok he­lyen már meg is történik ez. Cukor­gyáraink feldolgozzák a répát, gépgyá­raink a vas^t stb. De az semmi ahoz képest, ami lehetne Magyarország gaz­dag főidén. Éhez azonban hiányzik valami. És pedig az, hogy magyar gaz­da azon a földön, amit bir, többet ter­meljen és pedig főkép ipari feldolgo­zásra alkalmas nyersterményt, mint ed­dig, oly sokat, hogy egy-egy ilyen ipari nyersterményt termelő vidék kö­zéppontjába gyárat legyen érdemes felállítani a termés feldolgozására. Ez pedig csak akkor fog bekövetkezni, ha a vidék termésének elszállítási költsé- ségei akkorára rúgnának, hogy megta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom