Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-05 / 1. szám
XVj. áyfolyam. Nag’.ykálló, 1913. ,» 35 5 7- 1. szám, társadalmi és Jfozga.véLasáai hetilap. Előfizetési árak : Égése évre 8 korona,, fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 16 fillér. Kiadó laptulajdonos : SARKADY JÓZSEF. Megjelen m len vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája és papirkereskedése. Nagykálló. Visszatekintés az 1912. éyre. Irta : Görömbei Péter. * Zsolt. : 90: 10. „A mi esztendejüknek napjai hetven esztendő, vagy mennél feljebb nyolcvan esztendő ; és azoknak szinte a java is nyomorúság és fáradság« .... Midőn az 1912-dik ó-esztendőre visszatekintünk, olyanforma érzés fogja el az embert, mint Tompa Mihályt, az elmúlt XIX. század egyik nagy költőjét, 1850-ben fia születésekor elfogta, midőn a kis fiához ezt irta: «1850 ! Ezt a bús esztendőt, ha elfelejtenéd !«■ »miért is nem jött előbb születésed napja, hogy Te a szabad hazának, ha csak egy percig is lettél volna tagja«. Már ekkor t. i. a magyar szabadság- harc le veretett és a magyar nemzet rabigában görnyedt ! . . . Ha ma mi is visszatekintünk az 1912-dik ó-esztendőre, szinte csak ekként sóhajthatunk fel a költővel ; »1912! . . . Ezt a bús esztendőt, ha elfelejthetnők!« mert csahugyan bús esztendő, csapásos esztendő, nyomorúságos esztendő volt az 1912-dik ó-esztendő ! . . . Mintha az egiptomi tiz csapás ment volna által rajtunk az * Ó-asztendei beszédem vázlatos tartalma, melyet gyengélkedésem miatt a szószékről nem mondhattam el. G. P. ó-esztendőben ! . . . Úgy, hogy azt mondhatjuk mi is, amit a zsoltáros király mondott, hogy unnak szinte a java is fáradtság és nyomorúság vala / . . . Mert ugyan gondoljunk vissza csak az elmúlt esztendőre ! Nem jut-e eszünkbe, hogy már akkor Is aggódtunk a mostoha időjárás miatt? !.. Féltettük a veteményeinket, hogy rosz- szul teleltek . . . Már akkor is szükségtől és ínségtől rettegtünk ... Azonban a tél még elmúlt nagyobb baj és veszedelem nélkül ! . . . De eljött a tavasz. És eljöttek vele az árvizek ! Árvizek a szomszédos, tehát közeli Szathmar vármegyében és a déli s délkeléi megyékben is. Minket ugyan az ar iz megkímélt, úgy, hogy még adakozhattunk és adakoztunk is a hajlék n. JUT az éle- lem es ruházat nélkül maradt szerűi- csétlen árvízkárosult testvéreink felse- gélésére. Sőt reánk nézve még a nyár is elég kedvező időjárással kezdődött. Még az aratás is elég biztató jelekkel köszöntött be. S ha megadta, ha bekén kezünkbe adta volna a jó Isten, a mit mezeinken, a nyári termésben megmutatott, talán még jó esztendőnk is lett volna. Azonban, mintha az egiptomi tiz csapás esete ismétlődött volna meg felettünk, elkövetkeztek a nyár második felében ismét a káros, hosszas, eső«ések. Nyári, cséplési munkáikkal az emberek nem tudtak haladni .. . Azután-kárt vallottak terményeikben, a búzában és a gabonában; az idővesztegetésében; a munkabérekben; mivel, a mit két-három nap kellett volna elvégezni, két-három hét alatt végezhették el! . . . S akkor is rosszul volt elvégezve ... A termények megromlottak, becsetlenekké váltak .. . Ezek miatt kárt vallott a gazda ; kárt vallott a kereskedő ! . . . Reménykedtünk aztán, s számi- tottnnk reá, hogy az őszi, hogy a krumpli, tengeri s mindenek felett a szőllőtermés kisegitnek bajainkból! ... S mire a szüret eljött, akkorára a szőlő is leromlott, elpusztult, semmivé lett egyél) gyümölcstermésünkkel egybe . . . Itt is csak kár ! éá mindenéül t.»ctk k-ir , „ífajfmhkftak. a java is csak fáradtság és í tomoruság vala.“ Most meg már az az aggodalom nyugtalanít és gyötör bennünket, hogy a jövőt előkészítő munkáinkkal is elkéstünk az ősszel! Kellő időben nem tudtunk szántani, nem tudtunk vetni, s e miatt féltjük a jövő aratás sikerét ! Pedig : „Isten öv]a több csapástól mi szegény hazánkat“ !’. . . Jött a rossz ősz mellett a pénz- szükség, a pénztelenség, mely miatt t Á r C z A. Nők joga, nők hivatása. Irta és a Szabad Lycaeum-ban felolvasta : Dr KOVÁCS JENŐMÉ. Egy sajátos riői hang sikongatja be a művelt országok térségeit újabb dátumok óta, mely éles és kellemetlen. Jogot kiván ez a hang, még pedig politikai jogokat a nőknek és a hangnak ez a tartalma tréfa, vagy elnéző mosolyra szokta kényszeríteni a jogokat osztó hatalmasságokat és a nagy társadalmak férfi világát. Olyan sajátosan hangzik, mintha puskaporért, ágyúért esdekelnének vagy mintha a ferfivilág hatalmas öklét fölemelve, babaruhát és játékot kívánna önmagának. Úgy látom, hogy a férfi világ, különösen az intéző körök nem veszik túlságos komolyan ezen női mozgalmat és az előbb említett aüiongó hang sem bántja annyira fülüket, mert egyrészt . hozzászoktak, másrészt pedig meg e nem nőies megnyilatkozásba is belerezeg abból is kicsendül egy- egy akkord asszonyi bájosság. Tekintve a nők hatalmát, befolyását a sokkal gyengébb férfiakkal szemben, nem kételkedem abban, hogy egykoron elérik céljukat és meg vagyok győződve, hogy uj jogaikkal sokkal jobban visszaélnek, mint a férfiak. Parvensek lesznek e téren. Én nem vagyok ellensége annak, hogy a művelt kulturférfi felesége (ha arra megszolgált) még politikai téren is egyenlő legyen vele, csak azt szeretném, ha nem a hozzájoknem illő módon, lármával, erőszakkal és botránynyal. hanem csendben, az okos és kedves asszonyi csalafintaságokkal csinálnák meg dolgaikat, csak úgy mint sok ezer esztendő óta. Mindenekelőtt azonban iparkodjanak a törekvéseik ellen felhozott érvek közül a legnagyobbat és a legerősebbet valahogy meggyengiteni. Azt mondják ugyanis a mozgalom ellenzői, hogy miután a nő sem a múltban, sem a jövőben nem teljesíthet olyan köz- szolgálatot, mint a férfi, tehát nem is részesülhet közjogokban teljes mérvben, hogy mást ne említsünk a »női állomány« (bocsánat e szóért) nem adózunk vérrel, azaz nem szolgál a katonaságnál, nincs tehát része a nemzet nagy védő- vagy támadóerejénck kifejtésében. Nem szolgálja nyakig fegyverben a békét, hogy oltalma alatt a kultúra megtehesse haladásának útjait nagyobb igazságok felé. Előreláthatólag asszonyi erőkből nem is fognak hadsereget létesíteni és nem fogadjuk el azt az érvet sem, amit Nancke- Kühne asszony a legutóbbi berlini női kongresszuson hangoztatott, hogy t. i. »a katonákat pedig mi nők szüljük«. Ez az úrnő érette, hogy az asszonyi jogok kivívásában valamely hiány van, érezte, hogy ez a hiány valamely közszolgálat teljesítése utján tölt-
