Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-02-18 / 7. szám
1919. február 18. Nagybányai Hirlap 3 Házasságot kötöttek : 23. febr. 8. Oravecz Antal gépápoló és Smied Julia helybeli, 24. febr. 8. Sarmaság György napszámos és Jura Róza helybeli, 25. febr. 8. Lang Lajos kömivessegéd helybeli és Jancsik Róza koltói, 26. febr. 8 Pap Sándor bányász és Gyirászin Katalin helybeli, 27. febr. 8. Weisz Károly bányász és Marosán Katalin helybeli 28. febr. 8 Szabó Péter bányász és Koptyil Regina borpataki, 29. febr. 10 Rusz József bányász és Csatári Mária helybeli lakosok. Elhaltak : 28. febr. 6. Jelenszky István napszámos, r. k. 64 év, spanyol betegség 29. febr. 7. özv. Farkas Péterné, alamizsnás, g. k. 82 év, végelgyengülés. 30. febr. 8. Szántó Vilma hivatalnoknő, r. k. 32 év, tüdőgümő 31 feb. 9. Lázár Mária, g. k. 24 év, tüdőgümő 32. febr. 10. Imre Károlyné áll. tanító neje, ref. 43 év, elvérzés. 33. febr. 10 Maár Sándor ny. főerdőőr, r. k. 60 év, bélrák. 34 febr. 12 Balázs Juliánná, ácsmester gyermeke, ref. 16 nap, gyengeség. 35. febr. 12. Lapsánszky Jánosné kapszula gyári üzletvezető felesége, r. k. 38 év, tüdőgümő, 36. febr. 12. Klein Bernát szabómester izr. 54 év, szivhü- dés. 37. febr. 14 Brebán Ábrahám napszámos, g. k. 52 év, tüdőgyuladás. 38. febr. 13. özv. Reiz Józsefné bányászná, r. k. 84 év, végelgyengülés. Felsőbányái hírek. Mivel a „Felsőbányái Hirlap“ megszűnt, a felsőbányái híreket és esetleges hirdetéseket a volt „Felsőbányái Hirlap“ szerkesztősége eme rovatunkban fogja közölni. Bányaszerencsétlenség. A nyugati bányaosztályban megrendítő bányaszerencsétlenség történt: Petrován János 47 éves és Bodenlosz Gyula 42 éves bányászokat egy aláhulló kopogó agyon nyomta és rögtöni halálukat idézte elő. Mindkét munkás nagy családot hagyott maga után. A bányakapitányság kiküldöttje kiszállott az ügy megvizsgálása céljából. Kinevezések. A magyar népköztársaság elnöke b. Kovács Géza és Hullán János főbányatanácsosokat miniszteri tanácsosokká nevezte ki, előbbit a pénzűgyminister a nagybányai bányaigazgatóság vezetésével is megbízta. Főbányatanácsosokká kineveztettek : Lacfalvi Ferencz, Gallów Géza, Alföldy Zoltán, Altnéder Fe- rencz, Prefort Ferencz, Burkart Ferencz és Aíády János. Bányatanácsosokká : Andrea János, Ponner János, Peihe Lajos, Filkorn Imre, Buday Ernő, Hercegh Pál és Gretzmacher Gyula. Főmérnökökké: Toperczer Elek, Haurik Károly, Fehr Géza, Waldner Zoltán, ár. Mészáros Dezső, Bergfest Árpád és Farkas Lajos mérnökök. Továbbá Vili fizetési osztályú pénztárnokká Várady Albert. Mérnökökké : dr. Nemegyei László és Steuer Simon, segédmérnökké pedig Hős Nagy Lajos. Nyugdíjazások. A pénzügyminiszter Neubauer Ferencz miniszteri tanácsost, Veress József főbányatanácsos, kerületi bányaigazgatót, Bradofka Frigyes főbányatanácsost a felsőbányái bányahivatal főnőkét, Muzsnay Ferencz főbányatanácsost a veresvizi bányamű vezetőjét, dr.Szokol Pál bányatanácsost, a felsőbányái bányaiskola vezető tanárát, Joós Lajos bányatanácsost, az erzsébetbányai bánya- és kohó hivatal főnőkét, Fizély Sándor bányatanácsost, Bertalan Miklós bányatanácsos, bányaigazgatósági előadót. Urbán Mihály bányatanácsost, kapniki főnököt, továbbá dr Kádár Antal egészségügyi tanácsos, bányakerületi főorvost és dr Incze Béla főorvost nyugalomba helyezte. A nyugdíjazással kapcsolatosan a miniszteri tanács Veress Józsefnek és Bradofka Frigyesnek a miniszteri tanácsosi czimet, Bertalan Miklósnak a főbányatanácsosi címet adományozta. HIRDESSÜNK A Nagybányai Hirlap-ban Egyről-másról. Amilyen lágy és meleg volt a január, ép oly kemény és hideggé vált a február. Bizony jól befűlött nekünk Dorottya, egyszer már 19—20 fok körül is sülyedezett a fokmérő. Ám de sokáig bizonyosan nem fog tartani, mert itt lesz már Mátyás is mához egy hétre, akiről azt mondja a fáma : ha Dorottya szorítja, Mátyás pedig tágítja 1 Egyszóval megyük kifelé. Vonatunk ismét befagyott, elmaradt. Alig fordult egyet, kettőt, ismét vonatjárás hiányába estünk. Pedig ez nagy baj, mert nemcsak mi nem tudunk utazni, de mások se ide, igy pl. Miklósyék is elmaradtak, noha még február elejére be lett ígérve a várva-várt kapunyitás. Már a bérletek többszörösen is túl vannak jegyezve, de mindhiába, Miklósyék nem jöhetnek. Ennek a sajnálatos körülménynek a mozi azonban örvend, mert igy vígan és háborítatlanul uralhatja Thália templomát. CSARNOK. Pénzszerzés orosz földön. Irta: Dr. Kacz Izsó. A fogságban rájöttünk arra, hogy nekünk családunkkal és hazánkkal szemben köteleségünk hogy egészségesen, ép idegekkel térjünk haza. A jó táplálkozás pedig különösen 1917 és 1918-ban sok pénzbe került. , Eleinte a havi 50 rubel fizetés bőven fedezte szükségleteinket. Tellett ebből a pénzből nemcsak a kosztra, hanem fokozatosan, hónaponkint beosztva ruhát, fehérneműt, ágyneműt és könyvet is vásárolhattunk. f Később már, 1916-ban, látni lehetett, mint emelkednek napról-napra az árak, gondoskodnunk kellett egy kis pénztartalékról. Arra is gondoltunk hogy egyszer mégis csak haza mehetünk, s az utazásra jól fog, ha lesz egy kis pénzmag. Hazairtunk pénzért. A hazulról küldött pénzek hol megjöttek, hol nem jöttek meg. Ha megjöttek, még nagyobb bosszúságunk volt, mintha nem jöttek volna meg. A küldött pénzt ugyanis az utbaeső bankok alaposan megdézsmálták. Itt újból a néhai k. u. k. rendszert kell vádolnom, amely a hadifoglyot úgy tekintette, mint egy kifacsart citromot, akinek hadászatiig már semmi hasznát se lehet venni, tehát nem is kell vele törődni. Hogy a vörös keresztek a vezetőik katonai fölmentésén kívül mivel törődtek, nem tudom mert ha a hadifoglyok pénzküldeményeivel törődtek volna, akkor nem lehetett volna a küldeményből 30%-ot lecsípni portó és provízió címén. 1917 év tavaszán 200 koronát kértem hazulról, azzal, hogy semmit se fizessenek portóban. Látni akartam, mennyi lesz levonva, mire Skobelevbe érkezik. A pénz 1917 szeptemberében megérkezett, és pedig 200 kor—55 Rubel 20 kopek, vagyis 27 rubelt és 60 kopeket kaptam 100 koronáért. Ugyan akkor 100 koronáért 40 rubelt adtak, ha a költségek előre ki lettek otthon fizetve. Tehát minden 100 koronánál, azaz 40 rubelnél 12 rubel és 40 kopek volt a költség, tehát több mint 30%. így adóztatták meg a volt kormányok a hadifoglyokat. Megtörtént, hogy valaki a fiának küldött 300 koronát Szibériába. A címzettet valamely ok miatt nem találták meg s a föladó vissza kapta a pénznek pontosan a felét, vagyis kereken 120 koronát. Úgy látszik, hogy 75 korona menet, 75 korona pedig jövet kopott le a küldeményből. Mások egyáltalán nem kapták meg a levélben jelzett pénzküldeményeket. A szamarkandi fogolytábor hires volt arról, hogy oda nem érkezik pénzküldemény. Mikor az ott járó vöröskesztes nővér előtt többen panaszt emeltek, hogy többször jelzett pénzküldeményeiket nem kapják meg, a parancsnokló kozákezrendes fölháborodva mutatta a nővérnek a címzett aláírását az átvételi elis- mervényeken. Másnap pedig beállított egy hadnagy a kozákezredes irodájába, s a pénzét kérte, kidobás lett a jutalma. A forradalom alkalmával derült ki, hogy egyedül ez a parancsnok kétszázezer rubelt lopott igy el a hadifoglyoktól, tisztektől és legénységtől. Jobbnak láttuk a hazulról való küldést beszüntetni, s igyekeztünk ott fölvenni kölcsönöket. Ez nem is volt nehéz. A mi hadifogolylegénységünk szabadon mozoghatott a városban és falvakban és módja volt sok pénzt keresni. A ki valamely iparhoz nem értett, cigarettát gyártott és árusított. De különösen a cipészek, szabók, főleg a női szabók dúskáltak a jólétben és pénzben. Ezeknek terhűkre is volt a pénz, mert tartamok kellett attól, hogy az orosz őrség kifosztja őket. A családjukat is szerették volna támogatni, de postán nem merték hazaküldeni. Örültek tehát neki, hogy ismerős tiszt átveszi tőlük a pénzt, azzal, hogy az ő hozzátartozóival átutaltatja a pénzt a kölcsönadó hozzátartozói részére. Ezzel az átutalással mindkét fél jól járt. A kölcsönvevő akkor kapta a pénzt, amikor arra éppen szüksége volt, nem volt kitéve annak, hogy a pénz elvész útközben, és nem kellett költséget fizetnie, viszont, a kölcsönadó az ilyen átutalással a családját menthette meg a nélkülözéstől. Ez az átutalási módszer nagyon ki volt fejlődve. De a pénzszerzésnek egy másik módja is, és pedig az oroszoktól való kölcsönzés. Áz étkező bizottságok bevásárlói de mások is a városban tett sétáik alkalmával széleskörű ismeretségre tettek szert a kereskedők és a gazdag magánzók között. Utóbbiak viszont irántunk érzett részvétből és rokonszenvből is szívesen segítettek rajtunk. A bolsevizmus beköszöntése után pedig attól tartottak, hogy egy szép napon arra virradnak, hogy Lenin minden pénzt elkoboztat, illetve ál- lamtulajdon tárgyának jelenti ki, még inkább ki voltak téve annak, hogy egy csillagos éjjel a vörös gárdisták rátörnek s azzal az ürügygyei, hogy ő ellenforradalmi üzelmek gyanúja alatt áll, házkutatást tartanak nála, s minden ellenforradalmi okmányt, értsd alatta : ékszert, pénzt elvisznek. A mit tehát a hadifoglyoknak kölcsönadott, az meg van mentve. Ha mindenét elveszik, a hadifoglyok kötelezményére nincs szükségük, azt el nem veszik. Arra is számított a kereskedő, hogy a háború után eljön Európába árut vásárolni, hogy raktárát fölujitsa; már most előnyt remélt attól, hogy nem rubellel fog fizetni, hanem a saját valutánkkal fizethet nekünk. Nagy összegeket adtak egy egyszerű kötelezvényre. A kötelezvény német nyelven lett kiállítva, s általában a következőképen szólt : „A cs. és kir. honvéd . . . sz. ezred hadnagya, vagy zászlósa, stb. N. N. kinek polgári foglalkozása ez meg ez, itt meg itt: elismerem, hogy X. Y. skobelevi lakostól . . . rubelt azaz koronát kamatnélküli kölcsön gyanánt fölvettem. Kötelezem magam ez összeget a hazatérésemtől számított nyolcz héten belül a Wiener Bankver- einhoz (vagy más wien-i vagy budapesti bankhoz) X. Y. számlájára elküldeni. Ha pedig ez időpont előtt elhalásznám, úgy meghagyom atyámnak .............-i lakosnak, vagy feleségemnek ..............-i lak osnak, hogy a fenti összeget e kötelezvény fölmutatójának kifizessék“ A kölcsönadó ismerőse igazolta a kölcsönvevő személyazonosságát: Ha kezes kellett, az is csak a hadifoglyokból került ki. Mennyi jóság, mennyi részvét, s mekkora bizalom kellett ahhoz, hogy ilyen kötelezvényre nagy pénzeket adjanak az északi félgömb másik felén lakó ismeretleneknek! Különösen az orosz zsidók sok pénzt helyeztek igy el. S ha valaki azzal ment hozzájuk, hogy a szökésre kell neki a pénz, azonnal készséggel állottak rendelkezésére mindenkinek felekezeti külömbség nélkül. A kölcsön árfolyama különböző volt. Általában 40 rubelt adtak 100 koronáért, de ahogy közeledtünk a hazamenéshez, 1918-ban, mind többet és többet adtak 100 koronáért, 1918 tavaszán Samarkandban 50—55 rubelt is adtak 100 koronáért. Eljövetelem után hallottam, hogy a dán vörös keresztnél levő megbízottunk a hadifoglyokat nagy pénzsegélyben részesítette, úgy hogy többé valószínűleg nem kellett kölcsönökért fáradozniok. Hirdetmény. Herskovits József ügyfelem érdekeinek megóvása czéljából 400 azaz Négyszáz darab tavalyi bárányt állami közjegyző közbenjőtte mellett késedelmes vevő terhére 1919 február hó 19 napjának d. u. 3 óráján, Nagybányán, Kőrös-u. 14. sz. házban nyilvános árverésen el fogom adni. Nagybánya, 1919. február 17. Dr. Schück Ármin, ügyvéd,
