Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-09-02 / 35. szám

2.

Nagybányai Hírlap

1919. szeptember 2.

Az ereje teljességében lévő, lebilincseljen kedves modorú, agilis főpásztort a hosszú utazás nem viselte meg. Dr. Erdödy Ignác nyug. főtörzsorvos vendégszerető házában szállt meg. Szombaton d. e. misét mondott, délután pedig gyóntatott s nehány látogatást tett.

Vasárnap reggel 8 órakor a főpásztor a plébánia templomban püspöki misét, allo- cutiót és bérmálást tartott, melyben Dr. Balázs András püspöki irodaigazgató-kanonok, Wécsey 1. Aurél báró theol. tanár, Lestydn József gyulafehérvári főgimn. hittanár, Szőke Béla plébános, Bárány József dr. segédlelkész és Suta József premontrei tanárjelölt segédkeztek. Déli 12 órakor a plébánia épület kertjében a püspök a róni. kath. egyház- tanács és a különféle társadalmi osztályok együttes küldöttségét fogadta. Stoll Béla üd- dözölte a főpásztort, kinek a megjelentek mindenikéhez volt nehány nyeltig, szellemes szava és barátságos kézszörilása. A fogadtatás után a püspök és kísérete a plébánián ebédelt.

Tegnap a püspök autón Szatmárnémetibe ment Boromissza Tibor püspök látogatására, honnan d. u. visszajőve! br. Wécseyék vendége volt Sárközön, innen este érkezett vissza városunkba.

Ma reggel a tevékeny főpásztor ugyancsak autón Kapnikbáhyára megy a bérmálás szentségének kiosztása végett.

HÍREK.

Mészáros remeklés.

r

Olvastam a „Nagybányai Hírlapban“ a mészároscéh alapszabályait. Eszembe jutott a legutolsó mészáros remeklés, melynek szemtanúja voltam. „Emlékezzünk régiekről“ mondásnak engedve, leírom röviden annak lefolyásál.

Ötvenegy éve múlt, mikor rózsavirulás idején, egy szombat délután zeneszó mellett a város utcáin végigjáratták a levágandó ökröt ; egészen uj kötélen vezette az én gyermekkori pajtásom : Virág Károly.

A nagy-nyúesi szeszfőzdében hizlalták, minden nap fürösztötték; ennél nagyobbat a négy lábú ökrök között nem láttam. Erős, vastag szarvai villa-alakban egyenes emelkedéssel, mindkét oldalra egyenlő kikanyarodással állottak szép fején, nemzeti szinü szalaggal voltak körül fonva és rózsa-bokrétákkal díszítve, úgy szintén a farkabojtja is. Tiszta fehér szőre között nem volt más szinü egy szál sem ; kövér volt, a nyakától a farkáig egyenlő vastag, a háta pedig széles, mint egy asztal.

Az akkori vágóhíd csak egy rozoga faalkotmány volt; mert a mai csak a múlt század nyolcvanas éveinek a közepén épült.

Néhai Meder Ferenc, városunk egykori kiváló polgára volt a remeklő. Ott állott az ökör előtt új taglója nyelére támaszkodva; fiatal erőben, tüzes kék szemekkel s már akkor is jó vastag bajuszát sodorgatta.

Nem sokára megérkeztek a céhbeli mészárosmesterek Papolczy Gábor céhmesterrel az élükön : Almer Károly, Bányai Károly, Smaregla Pál és Szerencsy József. Zeneszóval fogadták őket.

Három céliszerü feltétel voll megállapítva : az ökörnek az első ülésre !e kellett bukni; a vérnek egy kés-szurásra ‘nagy tömegben, gyorsan'mint a patak kellett kifolyni és hogy a kitarjázás egyetlen és megállás nélküli kés vágással történjék.

Egy mészáros legény izmos karokkal tartotta az. ökör szarvát, mialatt Méder Ferenc a kabátját levetette, felgyűlt ingujjal a taglót a levegőbe emelte s hatalmas csapást ütött vele az ökör homlokára, mitől az azonnal összeesett. Erre a remeklő hirtelen gyorsasággal az ökrön termett, a kést beleszurta, mire a vér bugyogva oly gyorsan ömlött, hogy habot vert. Erre megszólalt a zene. Virág Károly poharakba bort töltött s tálcán hordta körül a mestereknek.

Most az ökröt a hátára forditollák ; a remeklő a féloldalát lenyúzta, utána az egyik első lapockát mesteri módon, a feltételnek megfelelően kivágta; azután magasra emelték, ezt a céh mester alaposan megvizsgálta' a többi céhlársakkal' együtt s miután kifogást nem találtak, a céhmester kijelentette :

Mostantól fogva mester vagy öcsém, beállhalsz iá céhbe, magunk közé fogadunk; kezet s?oiilott vefe, azután ő a többiekkel. Újra szód a zene, újra körüljárt a teli pohár és koci:ifoítak az uj mestertárssal is.

Ä további munkát a mészáros legények végezték. A húst megint zeneszó mellett, kivirágozott lovas szekerén a városba hozták, hol az. új mesternek kellelt elmérni. Az ökörnek tiszta súlya 7 bécsi mázsa volt, fontját j 12 krajcárral árulták.

A tanítás az iskolában már régen megkezdődött; vájjon mit fog velem csinálni a tanító ur ? . . .

ilyen gondolatokkal nyitottam be a negyedik elemi osztály ajtaját és — a tanító ur ínég nem volt ott.

Mostis Lajos.

Eljegyzés. Török István helybeli já- rásbirősági tisztviselő a napokban jegyezte el CJflrt- György malomtulajdonos leányát Margitkát.

Templomi hangverseny, Majláth gróf, erdélyi püspök itt időzése ötletéből, védnöksége alatt vasárnap d. u. 5 órakor a róni. kath. plébánia, templomban magas színvonalú egyházi hangverseny volt, melynek kiváló rendezéséért Szőke Béla plébánost őszin te elismerés illeti. A templomot teljesen betöltő közönségnek feledhetetlenül értékes műélvezetben volt része; valósággal elragadtatás látszott mindenki arcán, a mint a változatos műsor szebbnél-szebb számait -végighallgatta. Kassay Kálmánná énekén a gyakorlott művész minden kiválóságát felismerhettük ; Erdödy Sibi operaénekes kellemes hangja nagy hatással érvényesült. Lengyel Antal, ez az istenáldotta gyermektehetség bámulatos sikerrel hegedült. Jancsovits Jolika, ki templomi énekeivel már na y hírnévre tett szert,. ismét magával ragadta az őt be- czéző közönséget. Atföldy Zoltán, Domokos László és Németh Béla önálló számai, illetve

hölgy bírása őrült boldogság volna reá nézve szinte túl minden emberi valóságon.

Lujza minden délelőtt kézszoritássai vált el tőle és ő megőrizte az érintés érzését és emlékét a saját húsában a kis ujjak gyöngéd szorításának.

Aggodalmasan leste, várta reggelenkint a villamoson való utazást. A vasárnapok őr- jilően üreseknek tűntek föl előtte.

A'leány is megszerette, kétségtelenül, mert egyszer szombaton, tavasszal elfogadta a meghívást, hogy másnap égyült tegyenek kirándulást a szabadba.

A leány előbb volt künn az állomáson, már várt Ferencre, aki meg volt lepődve.

— Mielőtt elutazunk, mondani akarok valamit. Még húsz percünk van, ez több mint elég, kezdte a leány reszketve, mialatt a férfi karjába kapaszkodott, szemét lesütötte, arca halvány volt. Aztán foiytatá:

— Nem szabad hamar csalódnia. Tisztességes leány vagyok, nem indulok el magával, ha meg nem esküszik, hogy illedelmesen viselkedik.

Egyszerre vörösebb lelt mint a pipacs. Hallgatott. Ferenc nem tudta mit feleljen. Boldog volt, de egyuttal csalódott várakozásában. Szive mélyén talán jobb szerette,

; hogy igy történik, de az elmúlt éjjel álmok- ! bán ringatózott, melyek lángba bontották vé- ! rét. Bizonyára kevésbbé szeretné, ha köny- nyelmílnek tudná. De ilyen természete mekkora gyönyörűség forrása volna reá nézve! Az emberek minden 'önző számítása, mely jj szerelem dolgában járatos, izgatta képzeletét.

Mikor semmit sem szólott, a leány kezdett izgatod hangon beszélni. Szempilláin könyek rezegtek :

— Ha meg nem ígéri, hogy tiszteletben tart és megbecsül, tüstént haza induloj vissza.

A férfi gyöngéden magához szoritolta !j leány karját és igy felelt :-- ígérem. Ön azt teheti amit akar.

A leány megvigaszlalódott és moso- I lyogva kérdezte:

. — És csakugyan igaz é ez?

— Esküszöm ! mondá a férfi és mélyen || nézett a leány szemébe.

— Váltsunk jegyet, viszonzá a leány.

Útközben nem tudtak beszélgetni, a

l upe zsúfolásáig megtett. Megérkezve a másik állomásra, a Szajna felé indultak.

A langyos levegő tesiet — lelket lá- gyaságga! elandalitott. A nap verőfénye özön- I; nel áradván a folyó színére, a fa-lombra és

a pázsitra, a vidámság ezernyi vissza sugárzását szórta a lélekbe — testbe. A meredek part mentén haladtak, kéz, a kézben, nézve az apró halakat melyek csapatosan siklottak tova a víz színe alatt.^Boldogságtól elárasztva lépegetett a pár ember, mintegy fölszálva a a földről a boldogító szerelem szárnyain.

— Milyen bolondnak keit tartson maga engem.

—- Miért? kérdé a férfi.

— Nem bolondság tőlem, hogy egyedül jövök ide magával ?

— Dehogy is az, egész természetesen történik. ;

— Nem, nem ! ez nem természetes, — felfogásom szerint — mert nein akarok bűnt követni el, pedig ez olyan, mintha rossz fát tennék a tűzre. De ha maga tudná ! oly szomorú a sbrsom, örökösén ugyanaz az élet, egyhangú napok hónapról-hónapra, évről|| évre. Magánosán lakom anyámmal. Minthogy neki sok gondja van, nem szokott vidám lenni.

Részemről megteszem azt, amit tudok, jj Olykor próbálok nevetni : de nem mindig li sikerül. Már mindegy, az a baj, JVogy eljöt- : tfem. Legalább ön nem fog reám nehez- Si telni.