Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-01-21 / 3. szám
XII. évfolyam. Nagybánya, 1919. január 21. 3. szám. Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 24 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: De. ftJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Sz«rke»ztö«6g: Huuyady Jáuos-u. 14. sz., hová a Upközleraényzk küldendő Kiadóhivatal: .Hermes* könyvnyomda Nagybáynin Dégerfeld-hiiban, a cin terem felől, hol « előfu»té«eket 4> blrdotdsokot fel vosalk, A mi farsangunk. Gyötör az önvád. Nagy bukásunknak, nagy szerencsétlenségünknek oka sok részben mi magunk is vagyunk. Már két nemzedéken át lassan őrlődik magyar nemzetünk. Az ősi erények Egyisten templomaiba befurakodott a kufár és elhintette közöttünk a bóditó maszlagot. Mintha lenne egy czéltudatos vagy • egy czéltudatosság nélküli áramlat, mely a mi magyar népünket megrontja, mely elragadja tőle vallását, erkölcsét, vagyonát, keresetét, hogy testben, lélekben, családjában, vagyonában tönkretegye. Vámpír, mely kiszívja vérét, gerinczéből a csontvelőt. És a mi népünk ezt nem látja, ezt nem veszi észre, hanem hanyathomlok rohan a kárhozatba. Az önzés, a haszonlesés, az üzérkedés, a léha élet lett úrrá közöttünk. Gazdagodjatok ! Ez lett ezereknek jelszava. Ittasuljatok meg a mámortól, a gyönyöröktől. Gazdagodjatok, élvezzetek, de munka nélkül, minden megerőltetés nélkül, csakis önzéssel és ravaszsággal. Verejték ne mossa arezotokat, szerszám ne törje tenyereteket. Ne sajnáljátok a terhével roskadozó embert. Aki roskadozik, már nem életképes, pusztúljon el. Ezt már Seneca is igy tanította, ne érzelegjetek, rövid az élet és érzelgésre nincs időnk. Letűntek, letaposva az ideálok! Az anyagelviség diadalmaskodott a czimeres palotákban, a polgári szalonokban csak úgy, mint az alacsony nádfödelü házakban. A háborús nyereségből dőzsöl, pazarol a nagy vállalkozó. Az ő olcsón szerzett gazdaságából sok szatellesének, a terített asztal morzsáiból sok élősdijének jut, mert a nyereség láza tékozlásba merül. A maszlag, melyet a tőkepénzen és a nagy vállalkozó konyháján rézedényekben főztek, megmérgezte a földmives mázas fazekait és gyilkos lett belőle az étel. A paraszt — szándékosan használjuk ezt az érdes szót — nem akar dolgozni, a földosztást várja. Milliókat érő vagyon rothad a földben, nem áll munkába, hogy nagy haszonnal kiemelje. Még ha ingyen adják, akkor sem kell neki. Van hadisegélye, megél abból. Vetőmagját megőrli és kenyérnek megeszi. Egy nagy kimerültség uralkodik a lelkekben. Mintha kihalóban lenne az életerő, mintha kihalt volna az önbizalom. * Az uralkodó tavaszias fuvalom, mely a természet csodálatos életre ébredését maholnap megvalósítja, a rideg, önző lelkek jégmezején hideg párává, csípős, fagyos déiré dermed meg, köddel borítja a ktizködő élet mezeit, melyeken egyik rögből a másikba bukdácsolva botorkál céltalanul a hilehagyott, a dologtalan, az elaljasult halandó! Ilyen a mi farsangunk ! A becsületes, megnyugtató, lelketviditó munkára kővetkező vidám, gondtalan, derűs napok helyett csillagtalan, dermesztő éjszakák nyugtalan hánykódása, a léha, dologtalan, elpocsékolt munkaidőben fogamzott bomlasztó, erjesztő, pusztító gondolatok árjának gomolygása ! Erre a rettenetesen sivár farsangra milyen hatalmas böjtnek kell elkövetkeznie, hogy a lelkek megujhodjanak és az ember a maga magas hivatását emberhez méltó emelkedettségben tőlthesse be! Vajha e súlyos böjtnek, a magába szállásnak újjáélesztő napjai mihamarabb elkövetkeznének. il Qeitiohrácia eszméiének történelmi fejlődése. (Tanulmány, főleg angol források után.) Első közlemény. Állapítsuk meg mindenekelőtt, — amit eme lapban különben nem régen már megtettem, — hogy a demokrácia görög szó, népuralmat jelent, s azt az államformát értjük alatta, a melyben az államfenség (a törvényhozás és a kormányzás) magát a népet és nem a fejedelmet vagy a nép kiváltságos osztályát illeti, vagy a melyben a nép, ha az államfenség jognak nem is egyedüli birtokosa, gyakorlásában alkotmányosan részt vesz. Mint társadalmi berendezkedés vagy elv pedig a nép jogának elismerését, a kiváltságok, társadalmi előjogok tagadását, népegyenlőséget, a nép egyéneinek szabad érvényesülését jelenti a demokrácia. E tanulmányomban a demokráciával nem mint államformával, hanem inkább társadalmi berendezkedéssel, elvvel szándékozom foglalkozni. A mint a „nép“ fogalma az idők folyamán mind tágabb és tágabb keretet öltött, a demokrácia fogalma is a különböző időkben és különböző államokban tartalmi tekintetben más és más, egymástól lényegesen különböző lett, s ezért az antik, a régikori s a modern, az újkori demokrácia között lényegesen nagy a különbség. Görögországban, a honnan eredt tehát a demokrácia szó is, olyan államot jelentett az, a melynek alkotmánya szerint a közhatalmat nem egy egyén, nem is egy uralkodó osztály, hanem a polgároknak az egésze gyakorolta. Itt tehát a demokrácia szemben állott úgy a monarciával, mint az arisztokráciával, s Görögországnak legtöbb köztársasága, legkülönösebben pedig az at- hénei, ilyen értelemben voltak demokráciák, de ez ott távolról sem jelentette a politikai hatalom gyakorlásában minden polgárnak, még kevésbbé minden embernek teljesen egyenlő jogosultságát. Továbbá nem tekintették a demokrácia természetével összeegyeztethetlennek azt, hogy a lakosság nagyobb felétől, a rabszolgáktól abszolúte minden jogot elvettek, sem pedig azt, hogy a tulajdonké- peni polgárok között is mélyreható megkülönböztetéseket tettek, mint mikor például a soloni törvények szerint Athénben a szegényebb polgárokat mindennemű hivatalból kizárták, ámbár a polgárok között való ilyen különbségtétel tekintetében a demokratikus eszmének folyton előretörő ereje mindinkább hóditván, azt mihamarabb meg is szüntette, úgy hogy minden polgár a közhatalomnak egyenlő jogú részesévé lett. Aristoteles ezt az ochlochrácia (tömeguralom) betörésének, az igazi demokrácia elfajulásának tekintette és gyakran úgy beszél ő a demokráciáról, mint a politica, az államjog degenerált, elkorcsosult formájáról. A politica volt szerinte az a forma, amelyben a sok kormányoz a közegész javára. Említettük a Solon-féle athénei alkotmányt A hírneves görög költő és a törvényhozó, S o I o n, ki Kr. előtt 559-ben halt meg s kit a hagyomány a hét görög bölcs egyikének tartott, mint városának, Athénnek első archona, legmagasabb tisztviselője elsőrendű kötelességének tartotta Athénre nézve a polgári jogok és kötelességek megállapítását, még pedig nem a születésre, hanem a vagyonra tekintettel. Négy osztályba osztotta be városának össses lakosságát, a melyek mindenike vagyonának arányában fizetett adót, viselt hivatalt és teljesítette katonai kötelességét. Az első osztálynál az adókulcs alapjául az egész vagyon szolgált (bovodrachma), a másodiknál már csak a vagyon 5/8-a (3600 drachmából 3000 drachma), a harmadiknál csak 5/9-de (1800 drachmából 1000 drachma) után adóztak, mig a negyedik osztály TERNBERG „HEOf“°, _______________________ hangja páratlan! BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka. K30. — Hangverseny hegedű, mesés jóhangu...................... ..... . K 60.— Vonó . K 8.—. K 12—,, K 15.Raadatéanél a pétu elír* bakftldasdé.
