Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-03-18 / 11. szám

1919. március 18.

Nagybányai Hírlap

3

vezte magát. Tehát elégnek tartottam, ha közelről figyelek reá. Valójában pedig semmi gyanúsat nem jelentettek nekem, ami a szemmelfariást szükségessé tette volna.

Mégis, mivel a tuende-mondák az ő számlájára folytatódtak, növekedtek és általánossá váltak, elhatároztam, megkísérlem, magam szemből szemben lássam az idegent. Szintén rendszeresen kezdtem vadászni az ő tulajdonának területén. Sokáig váriam alkalomra. Végre kínálkozott fogoly alakjában, melyet az angol orra előtt halálosan találva lelőttem. A kutyám nekem hozta. De mindjárt elvevéu a vadat, hozzá mentem, igazoljam ügyetlenségemet és kértem sir Roveilt, fogadja el a meglőtt madarat.

Vörös hajú nagy darab ember volt, szakálla vörös. Maga igen magas, termetes. Csendes és sima modorú óriás. Nem volt benne semmi az ugyancsak britt merészségből. Az én kedvességemet élénken köszönte meg a csatornán túliak módján hangsúlyozott fianciassággal. Az első hónap végéig ötször vagy hatszor beszélgettünk együtt.

Végre egy este, mikor kapuja előtt elhaladtam, kertjében megpillantottam. Pipázott, a széken úgy ült, mint a lovon. Üdvözöltem és behitt magához egy pohár sörre. Nem mondattam magamnak kétszer.

Aggodalmaskodó angol udvariassággal fogadott. Dicsőítette Franciaországot, Korzikát. Kijelentette, nagyon szereti ezt a vidéket, ezt a tengerpartot.

Akkor nagy óvatosságai és meleg érdeklődés alakjában néhány kérdést intéztem hozzá életére, terveire vonatkozólag zavar nélkül válaszolt. Elmondta, sokat utazott Afrikában, a Judiákon, Amerikában, aztán nevetve igy szólt: Sok kalandom volt, oh, yes!

Vadászatról kezdtem beszélni. Sok érdekes részlettel szolgált nekem a víziló, tigris, elefánt, sőt gorilla vadászatára vonatkozólag.

— Mindezek az átlátok rettenetesek, mondám.

Oh nem. szólt mosolyogva, a legrosszabb az ember. Emberre is sokat vadásztam. És egyszeriben kacagni kezdett a megelégedett nagy darab angol jóízű nevetésével.

Aztán fegyverekről beszélt. Kért, térjek be hozzá, hogy megmutassa más-más rendszerű puskáit. Sátora feketével volt kárpitozva, fekete selyem arany szegéllyel. Nagy sárga virágok terpeszkedtek a komor szöveten, mint a tűz, úgy tündököltek.

— Ez japán szövet, mondá. De a legtérő- sebb falfelületen különös dolog vonta magára figyelmemet. Négyszögü vörös bársonyon fekete tárgy vált ki az alapból. Közelebb mentem : Kéz volt, emberi kéz. Nem csontváz keze, fehér és tiszta, hanem kiszáradt fekete kéz, sárga körmökkel szabadon álló és régi vérnyomokat mutató izmokkal. Mintha aludt vér lett volna a szabályosan keresztül metszett csonton, melyet az alkar közepe táján talán bárddal csaptak le. Túlságos nagy vaslánc, mely oda volt e mocskos testrészhez erősítve, forrasztva, közvetlen a csuklónál fogva akasztotta a falra a kart olyan vaskarika segítségével, mely elefántot is megbirt volna a levegőben.

Mikor azt kérdeztem: Mi ez ? az angol hideg vérrel igy válaszolt :

— Ez .volt a legnagyobb ellenségem. Amerikából jött. Kard szabta le a kezét, éles kova fejtette a bőrét, mely aztán a napon száradt meg nyolc nap alatt. Reám nézve nagyon jó, hogy igy történt.

Hozzányúltam az emberi maradványhoz, mely valami óriás végtagja volt okvetlenül. A túlságosan hosszú ujjakat a kézfejhez roppant izmok kötötték oda, melyeken itt-ott megmaradtak a körcafatok. Borzasztó volt látni ezt a kezet, mely ennyire meg volt csonkítva. Természetesen azt a gondolatot keltette, hogy vadember bosszújáról van szó.

— Ez az ember nagyon erős volt, mondám.

Az angol nyugodtan jelentette ki:

— Aoh yes. De én még erősebb voltam. Reávertem ezt a láncot, hogy tartsa.

Azt hittem, tréfált. Így szóltam :

— Most ez a lánc egész felesleges, a kéz nem tudja magát megszakítani.

Sir Rovelt komolyan igy folytatta :

— Mindig el akart menni. Ez a lánc szükséges volt.

Gyors tekintettel vizsgáltam arcát és magamban kérdeztem: Bolond ez az ember, vagy rossz tréfát üz?

Arca azonban kifürkészhetetlen maradt, nyugodt és jóindulatú. Másról beszéltein és csodáltam a puskákat. Azalatt észrevettem, hogy három töltött revolver van a bútorokra rakva, mintha ez a férfi támadástól való állandó félelem közt élne.

Többször meglátogattam. Aztán nem mentem többé hozzá. Megszokták ottani tartózkodását. Közömbössé vált mindenkire nézve.

*

* *

Teljes esztendő múlt el. Akkor egy reggel november vége felé, a szolgám avval a hírrel költött fel. hogy Sir Roveilt az éjjel meggyilkolták.

Félórával később az angol házába hatoltam be a központi biztossal és a csendőr századossal.

Az inas a kapu előtt kétségbeesetten veszettül sirl. Mindjárt gyanúba fogtam ezt az embert, de ártatlan volt. Sohasem lehetett megtalálni a tettest.

Beléptem Sir Rovell szalonjába. Első szem- pillantásom a holttestre esett, mely a szoba közepén volt hátán elterülve. Mellénye föl volt szakítva, kabátja ujja letépve lógott. Minden elárulta, hogy rettenetes küzdelem folyt le.

Az angolt megfojtották. Fekete, feldagadt és ijesztő arca mintha szörnyű rémületet árult volna el. Összecsukott fogai közt tartott valamit. Nyakát, melyet öt lyuk fúrt által, mindenki azt mondta volna, hogy vasszegektól származtak, vér borította.

Orvos csatlakozott hozzánk. Ujjak nyomait lálta a húson és sokáig vizsgálódván, ezekre a különös szavalna fakadt;

— Azt kell mondanom, hogy csontváz fojtotta meg.

Nekem borzongás futott hátamon végig. A falra pillantottam, ahol egykor a megnyuzott, borzasztó kezet láttam. Már nem volt ottan. A lánc összetörve lógott le.

Majd a halott fölé hajoltam. Felpeckelt szájában az eltűnt kéznek egyik úját megtaláltam leharapva, vagy inkább elfiirészelve a fogak által.

Akkor a körülmények megállapításához fogtak. Semmi sem vala konstatálható. Ajtó nem volt feltörve, se ablak, se bútor. A házőrző két kutya fel sem ébredt. íme pár szóval az inas vallomása:

Egy hónap óta a gazdám izgatottnak látszott. Sok levelet kapott, különös égett szaguakat. Sokszor fogta a lovagló ostorát, indulatosságában, mely olyan volt, mintha elmebaj lenne, dühösen rávágott az aszott kézre, mely a falhoz volt rögzítve és nem tudni hogyan, a bűntény órájában levált onnan.

A gazdám nagyon későn ment aludni és bezárkózott. Mindig volt fegyver kezeügyében. Éjjelenként gyakran hangosan beszélt, mintha valakivel perelne. Ma éjjel véletlenül nem csapott lármát. Csak azt tudom, hogy mikor az ablakot kinyitni akartam, halva leltem a Sirt. Senkit sem gyanúsítok.

A vizsgálóbíró folytatá:

— Amit a halottról tudtam, közöltem a hatóságokkal, a karhatalom tisztjeivel. Az egész szigeten aprólékos vizsgálat folyt. Semmit sem találtunk.

Aztán egy éjszaka negyedévvel az eset után rémitő lidércznyomásom volt. Azt álmodtam, mintha a borzasztó kéz, mint skorpió vagy pók végig szaladna függönyeimen és a falakon. Háromszor ébredtem fel, háromszor aludtam el, háromszor láttam az isszonyu maradványt, hogy nyargalt körül a szobámban, ujjait hogy mozgatta, mint a paláit. Másnap elhozták hozzám. A temetőben találták sir Rovell sirján, aki ott volt eltemetve. Családját nem tudták felfedezni. Hiányzott az idevágó felvilágosítás.

Eladó házasfelek.

Porondos-tL 26. sz. ház Z szoba, konyha, KiléMpilMÉ és villáiuoiláyitással - m H szabadkézből eladó.!!

Értekezni lehet: ugyanott a tulajdonossal.

Lengyel András kertész mindenféle kerti munkákat elvállal u. m. gyümölcsfa ültetést és takarítást, szőlő ültetést stb. Virág utca iS.

Hirdetmény.

Nagybánya város takarékpénztára

értesíti az érdekelteket, hogy az összes régi betétek kamatát f. év március 1-től kezdve egy fél százalékkal leszállítja.

Uj betétek után 2%-os kamatot ad, nagyobb összegek őrizetét kamat és őrzési dij nélkül vállalja.

„A feleknek szabadságukban áll betéteiket 40 nap alatt felmondani, különben a kamatláb leszállításába beleegyezőknek tekintetnek. (41. §.)

Nagybánya, 1919. február 20.-án tartott üléséből:

Az Igazgatóság.

969/919. sz.

Hirdetmény.

Nagybánya város tanácsa által közhírré tétetik, hogy a sertéskonda tartási és legeltetési' jog 1919. év április 1-től 1922. év március hó 31-ig terjedő három évi időtartamra, 1919. március 26- án, d. e. 10 órakor, a városháza tanácstermében megtartandó nyilvános árverésen haszonbérbe fog adatni.

Kikiáltási ár 350 K. évi bér.

Az árverésen résztvenni óhajtók tartoznak a kikiáltási ár 50 %-át bánatpénzül letenni.

Az árverési feltétel a városháza irodahelyiségében közszemlére kitétetvén, az bárki által a hivatalos órák alatt megtekinthető.

Nagybánya, 1919. március 12.

A város tanácsa.

dr. ajtai Nagy Gábor s. k.

h. polgármester.

1151/919. sz.

Hirdetmény.

Nagybánya sz. kir. r. t. város tanácsa közhírré teszi, hogy a tulajdonát képező erdőjében a f. évben értékesítés alá kerülő erdei legelőket és tisztásokat juh és marhakgelőként, illetve füka- szálásra f. évi április hó 8-án d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó zárt Írásbeli és szóbeli ajánlati tárgyalás után a folyó évi nyári időtartamra bérbeadja.

Nyilvános árverésre kerül: 1. a Kalamár- legelő a környékbeli erdőrészekke!; 2. a Kis- és Nagyprisztángos és János-rét tisztások a környékbeli erdőrészekkel; 3. a felsőfernezelyi és lápos- bányai védkerületek nagy része ; 4. a Sajíosmező- tisztás részben ; 5. Kopaszrét (Profeszor tisztás); 6. a borpataki védkerületnek egy része; 7. a nagybányai védkerületnek legeltethető részein és 8. a Ravaszpatak-menti kis tisztások.

Árverezni óhajtók az árverési és szerződési feltételeket, valamint az egyes legeltethető erdőrészek nagyságát és a kikiáltási árakat a város erdőhivatalában tudhatják meg, melynek alapján a zárt írásbeli ajánlatok a polgármesteri hivatalba adandók be a kikiáltási ár 10 %-ának bánatpénz- ként pénzben, értékpapírban, vagy Nagybánya városi takarékpénztáránál elhelyezett betétről szóló könyvecske csatolása mellett és annak kijelentésével, hogy ajánlattevő az árverési és szerződési feltételeket ismeri és azok betartására magát kötelezi.

Nagybánya, 1919. március 15.

A VÁROS TANÁCSA.

dr. Nagy Gábor s. k.

h. polgármester.

üDlúdi szemcsés pmiarabicum

kapható

a „Hermes“ ßapinHePBSliedßSBben Nagybányán,

(a cinteremben.)

1