Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-02-25 / 8. szám

2. De egy nap, — kettő, — és ismét halvá­nyan ragyogó, csillagos ég alatt sétálunk — es- ténkint a Rákóczi-tér csendes hangulatában. Sza­badabban pihentetjük fáradt idegeinket. És elhangzik egy-egy kacagás is. A Téllel birkózik, Velünk pedig kacérkodik a még gyenge Tavasz ... Tél után tavasz mindig jött. így most is, ezidén is — talán nemsoká, — végleg megtörnek a Felhők és szerteoszló napsugárban ragyogni fog a szemünk. Mosolygó arccal, megértő szavakkal üdvö­zöljük majd akkor a győzedelmes Tavaszt és ka­cagni fogunk a mezitlábos gyermekekkel.. . (kpp.) Értesítés. Szives tudomására hozzuk igen tisztelt olvasóközönségünknek, hogy lapunk árát — mivel a békeidőbeli árakkal tovább dolgozni és lapunkat kiadni nem tudjuk — 6 koronáról 10 koronára, az egyesszámok 24 fillérnyi árát pedig 30 fillérre emeltük. Tisztelettel a Nagybányai Hírlap kiadóhivatala­Dohányosztás lesz a jövőhéteu. A dohány­jegyek kiállítása négy napon át fog tartani a vá­rosi közélelmezési hivatalban a következő sorrend­ben : Március 4-én 1—900, márc. 5-én 901—1800 március 6-án 1801—2400 és márc. 7-én 2401 — tői végig. Sajnálattal hozzuk tudomására a kö­zönségnek, hogy ezúttal szivar és cigaretta nem jegyezhető mivel jelenleg csak pipa és cigaretta dohány áll rendelkezésre, továbbá, hogy aki je­gyével a fenti négy napon át nem jelentkezik az március hónapra dohánynemüt nem kap, mert csak e négy napon át állítanak ki dohányjegyet. A dohányjegy kiállítási illeték 40 fillér lesz. A veresvizi bányászárvák felsegitésére szolgáló jótékonysági alapot tekintélyesen növelte Dr. Zoltán László 200 koronás adománya, melyet a „Nagybánya és Vidéke" szerkesztősége f. hó 19- én az alap pénztárosához juttatott. A kezelőség ezúton is hálás köszönetét tolmácsolja a jótékony­ságáról is széles kőiben ismert adakozónak. Fenti összeggel az alap rövid idő alatt 250 K.-ra emel­kedett. Az ügy pénztárnoka tevékenysége mellett tűnődő ember is lévén, mikor a 200 koronát meg­kapta igy sóhajtott fel: — Hej I ha valaki még 50 koronát küldene, akkor igazán! 300 kor. len­ne stbbi... Az arany és az ezüst árak, miként ezt a nagyobb lapokból olvassuk emelkedtek, még pe­dig az aranyé 22000 koronára, az ezüsté pedig 760 koronára. Ez az áremelkedés nem sok zavart csinál a szegény emberiség pénzügyeinek elinté­zésében, annál inkább konplikálja a helyzetet azonban az, hogy a piaci árak 2—3 hét óta ret­tenetesen emelkedtek. A tejnek litere már 3 K-ra, a tojás darabja pedig 60 fillérre emelkedett. Születtek: 26. febr. 12 ifj. Kosztin Deme­ter palafedőnek Etel, 27. febr. 11. Illés István ny. tanítónak Erzsébet, 28. febr. 15. Kerezsi Gábor bányásznak János, 29. febr. 15. Rajz István vil­lamos alkalmazottnak József, 30. febr. 15. néh. Ancsa János, bányásznak József nevű gyermeke. Házasságott kötöttek. 30. febr. 15. Pong- rácz Zoltán tanító és Janovszky Ilona helybeli; 31. febr. 18. Lupse Pál erdőmunkás és Somku­tyán Irén szilastelepi lakosok. Nagybányai Hírlap 1919. február 25. Elhaltak 36. febr. 14. özv. Pap Gáborné: napszámos g. k. 75 év, spanyol betegség. 40. febr. 15. özv. Tömlő Jánosné tisztviselő özvegye, r. k. 76 év,, agyhüdés. 41. febr. 15. Kerezsi János bá­nyásznak gyermeke, g. k. 1 napos, gyengeség. 42. febr. 17 Stoff János napszámos, g.k. 21 év, vesebaj. 43 febr. 18. Fóris Dániel napszámos, ref. 65 év, tii- dőgümő, 44. febr. Búd Aranka bányász gyerme­ke, g. k. 4 hetes gyengeség. 45. febr. 18. Jónás Gábor kohóaltiszt, r. k. 63 év, tüdőtágulás. 46. febr. 19. Marosán György g. k. 55 év, tüdögümő. 47. febr. 20. Bindis István menhelyi gondozott r. k. 4 év, roncsoló toroklob. Tisztelgéseit ez új búipgazgatúnúl. ... Nem voltak ünnepnapok, nem volt fáklyásmenet. Veresvizi, kereszthegyi kicsi utcáin­kat sötét alkonyaikor nem világifották meg üdére - fényként a főnökeikkel négyessorokban felvonuló jó bányászaink mécsesei. Nem szólt a büszke bányász-zenekar, nem viszhangzolt. Városunk, öreg Nagybányánk : — Asszonypataka. Nem voltak nyil­vános üdvözlések, nem volt harsogó „éljen.“ Nem szólt a bányászdal ezrek ajkán,... mint máskor, mint régen, — ilyenkor... Csak az ódon, csendes Münz nyílt kőfolyó­sója adla vissza a nehéz lépéseket: kipp, kopp, kipp- kopp. Aztán zárt ajtók, négy fal, halk beszédek, üdvözlések, válasz és vége ... A múlt alszik .. . Csak a lelkek mélyén-,és ott lent a hegyek gyomrában sir a nóta: Szerencse föl, szerencse le. Ilyen a bányász élete ... Tisztelgések: A helybeli régi és új főbánya­tanácsosok, — tanácsosok, — főmérnökök és mér­nökök, továbbá a bányaigazgatóság mellé rendelt számvevőség tisztviselői és alkalmazottjai f. évi február hó 16-án vasárnap d. e. tiszteleglek be- renczei Kováts Géza min. tanácsos, újonnan ki­nevezett kerületi bányaigazgatónál. Az üdvözlő beszédet Hullán János min. ta­nácsos, kohóügyi előadó tartotta, aki kiemelen- dően meleg, őszinte, az ilyenkor szokásos hiva­talos stílustól eltérő szavakkal üdvözölte az uj bá­nyaigazgatót. B. Kovács Géza bányaigazgató a közvetlen tisztelgéstől láthatóan meghatva mondott köszöne­tét, kifejezve válaszában azt az erős bizalmat, mi­szerint a jelenlegi tapasztalt, a viszonyokat ismerő tisztikar segítségével le fogja küzdeni azokat az akadályokat, melyek a viszonyokban rejlenek, és közös munkával teljesíthetni fogja majd a reá bí­zott kötelességeket. * * . * A bánya-zuzó — és kohómüvezetők, — inté­zők és felvigyázók testületé pedig f. évi február hó 18-án, kedden délben járult a bányaigazgató elé. Az üdvözlést itt karfásai nevében Nyikita János kereszthegyi bányaintéző, a „Bány. és kohászati alt. orsz. egyesülete“ nagybányai osztályának el­nöke teljesítette. Az új magyar éra fiatalos, tevé­keny, erős energiájú szakemberét üdvözölte az új bányaigazgatóban és kérte annak szives jóindula­tát, megértő gondoskodását a súlyos viszonyok között élő altiszti kar ügyei és élete iránt. B. Kováts jóindulatáról, mindenkori támoga­tásáról biztosította válaszában a bányász üzemek mostoha körülmények között lévő alkalmazottjait. Kifejtette beszédében, hogy mint a nagybányai kerület bányatisztviselői karának régi idő óta tag­ja, alkalma volt megismerni az altiszti kar fontos szerepét a bányászat ügyeiben. Éppen ezért kérte a testületet, hogy ismert szorgalmukkal, tapintatos eljárásukkal végezzék az ő vezetése alatt is híven a reájuk bízott teendőket, miáltal a jelenlegi nehéz körülmények között az ő munkáját is támogatják. Búcsú a nyugalmazott bányaigazgatótól. A nagybányai kerület helybeli tisztjei febr. hó 16-án, altisztjei pedig 18-án d. e. tették meg bu- csutisztelgéseiket Veress József c. min. tanácsos, nyugalomba helyezett bányaigazgatónál. Előbbiek Hullán János min. tanácsos által, utóbbiak pedig Nyikita intéző, osztályelnök utján tolmácsolták bú­csúszavaikat. Veress min. tanácsos rendkívül jóleső érzés­sel mondott köszönetét a bucsulátogatásért, mely- lyel Őt is, ki csendesen, egyszerűen vonul vissza, volt munkatársai megörvendeztették. kpp.— Egyről-másról. A február bizony egyhangú volt. Napjaink­ban kezd csak egy kissé forgalmasabb lenni, j amennyiben az enyhe napsugaras délután az em­beriséget kicsalogatja. Ezt valószínűleg a kalandári- ; um szerint is híres jégtörő Mátyásnak köszönhetjük. A március már bizonyára melegebb és moz­galmasabb lesz. Mozgalmas lesz különösen pénz- i ügyi körökben, mivel ép márciusra (3.-ikára a hely­beli-, 9.-ikére a felsőbányái részv.-takaréknál) lettek j kitűzve a takarékok évet záró közgyűlései. A meg* ! hívók kirepültek, meghirdették s ezekből tudom, hogy nagy osztalék osztogatások lesznek. Én in­nen is kiesem, mert sajnos a takarékoknak csak amolyan érdekeltje vagyok, kinek számára mások lesznek be, ilyeneknek pedig a fentálló szabályok szerint osztalék nem jár. A közgyűlések alkalmából indítványozom, hogy tétessék a jelenlegi viszonyok nyomása alatt egy olyan indítvány is, amely szerint ne csak a betevők, de a kivevők is kapjanak valamilyen ösztöndíjat, mert ha eféle valamit életbe nem léptetnek, adósnak senki se fog pályázni és ha adósok nem lesznek, megszűnik a takaréki élet; megavasodnak a sok zsíros bankók stb. Nem úgy azonban a hidutcai adóhivatalban, ott már egy kis folytonossági hiány mutatkozik a mull elseje óta, amikor is koponyánkint 300, mond háromszáz koroncsit fel kellett Írnunk. Most pedig egyikünk az ujjain, másikunk a lájbii gombjain számolgatja: Kapunk, nem kapunk. . . Nagyon vegyesen üt a számolás ; ez is kijön, az is ki­ön. Rajtunk különben mi sem múlik, drukkolunk, mint a jó kucséberes, sőt már a nyugtácskákat is meg­csináltuk még pedig'béiyeg nélkül, mivel a bé­lyeg kifogyott. Ennek egyik társam örül is, mert legalább most nem kell a bélyegre valót innen onnan kölcsönözni. * Azt mondják a hozzáértők, hogy a holseviz- mus mindazt, amit az emberiség évezredeken át

Next

/
Oldalképek
Tartalom