Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-02-11 / 6. szám
2. Nagybányai Hirlap kus támadás volt ama társadalmi rendszer ellen, melynek a középkor hübérieségében rejlettek a gyökerei. Egyébként már a francia forradalom kitörése előtt is több francia, angol és német politikai bölcsész foglalkozott irataiban szocialisztikus tanokkal, hatalmas erővel munkálván közre egy uj társadalmi rend teremtésének munkájában, mely a köz mellett az egyénit, az egyéninek az érvényesülését is erősen hangsúlyozta, jelszó gyanánt állitván föl például egy ilyen tételt: „Mindenki magáért és Isten mindnyájunkért!“ Szeméie vetik a szocializmus egyes alakzatainak, hogy az emberi nem boldogságát nagyon is erősen az anyagiaktól teszik függővé; hogy megfosztják az embert attól az energiától, mely a tisztes ambícióval együtt szokott járni; hogy ignorálják az emberek egyéniességét és egyenlőtlenségét, amelyet pedig a Természet szent szava állított fel; hogy a társadalmi jutalmak és elismerések, másfelől pedig az ilynemű büntetések eltörlése által sem a szorgalmasnak nem nyújt semmi reményt az emelkedésre, sem a tétlent nem sarkalja becsületes munkálkodásra. Másfelől azonban be kell vallanunk, hogy a szocialisztikus elvek erőteljes hangsúlyozása az emberiségnek, mint egésznek a képét tisztább világításba helyezte; hogy felhívta a figyelmet számtalan bajra és visszaélésre, mely főként a modern ipar nyomán fakadt; hogy megismertette a különböző társadalmi osztályok egymástól való függőségének nagy gondolatát s hogy mindezekkel megtörni igyekezett s részben meg is törte már az egyéni önzés uralmát. Már abból is, a mit egyik korábbi cikkünkben mondottunk, hogy igen nehéz dolog a szocializmus fogalmát meghatározni, önként következik^ hogy annak terén igen különböző irányokat és iskolákat lehet megkülönböztetni. A fantasztikus vagy utópisztikus szocializmus az emberi természet való életének, a történelmileg megállhatónak törvényeit mellőzve, képzeleti intézmények által akarja a jobb, a tökéletesebb társadalmi rendet létrehozni ; a tudományos szocializmus a tudományhoz fordultán ennek fonalán keresi a kibontakozást, s arra törekszik, hogy tudományos meggyőződések fejlesztése által tegye az emberiséget képessé egy tökéletesebb társadalmi állapot létesítésére; van békés és forradalmi szocializmus. — az első békés eszközökkel, a másik erőszak utján akar uj szociális rendet teremteni; van ugynevezhető arisztokratikus és és demokratikus szociálizmus, a melyek közül az első az emberek különböző tehetségeire tekintettel nem törekszik teljes egyenlőségre, mig a másik épen ennek az elvéből indul ki; van gazdasági és általános szocializmus, amaz csak a gazdasági átalakulásra, emez az összes társadalmi intézmények — család, egyház, állam — teljes átformálására törekszik ; a materialisztikus szocializmus az emberi társadalomnak csak egy rugóját ismeri 1 az anyagi szükségletek kielégítését és erre építi föl a maga egész rendszerét, mig az ethikai, az erkölcsi szocializmus az ember erkölcsi szükségleteivel, a vallási pedig, az emberi lélek magasabbra hivatásának, egy tulvilági életnek gondolatával is számot vet. Szeretnénk részletesebben is£foglalkozni az első szocialisztikus tanrendszerekkel: a saintsimo- nizmussal (alapitója Saint — SimongKofos Henrik francia gróf, 1750 — 1825), a forizmusrizmussal ? (alapitója Fourier Ferenc Mária Károly, francia | kereskedő család fia, 1772 — 1835), az oweniz- mussal (alapitója az angol Oweo Robert, 1771 — 1858,) a mely három rendszer mindenike az emberiség jövendőbeli fejlődésének Hőérzetéből indul ki, s melyek bizonyos fantasztikus, utópisztikus jellegtől egyáltalában nem tudnak megszabadulni, de híveket szerezvén maguknak s iskolákat alapítván, tisztultabb nézeteknek alapjait vetették meg: ámde e rövid tanulmányunkban, főként pedig e b. lap szűk volta miatt, nincsen erre helyünk ji igy csak az ujabbkori idevágó mozgalmakkal fogunk még következő s utolsó cikkünkben foglalkozni. Csiky Lajos. A dohány. Az utóbbi időkben érkezett dohányneinüek qualitásával közönségünk sehogy sincs megelé- jj gedve. Ebben az elégetlenkedőknek igazat is adunk mert bizony a dohány neműek minősége minden kritikán aluli. Ennek a sajnálatos állapotnak természetesen a kolozsvári dohány raktár sem oka, mert az is csak olyan qualitásokat adhat ki, aminőkkel rendelkezik. Ennek csupán a jelenlegi rósz közlekedési viszonyok az okai, mivel ezek miatt a kolozsvári dohányraktár más dohánygyártól, például a fiumeitől, honnan a finom hölgy Cigaretták szoktak kerülni, dohánynemüeket egyáltalán nem kap. Ezéit tehát a kolozsvári dohányraklár a legutóbbi időkben csupán ama dohány nemüekkei rendelkezik, amelyeket a kolozsvári dohánygyár produkál. Fokozza a dohány rósz minőségét az a körülmény is, hogy a termelők sem szállítanak valami prima minőségű dohányt egyrészt azért, mert a hiányos munkáltatás stb. miatt selejtesebb dohány termett, más részt pedig a felszaporodott csempészek sem a roszát, hanem a javát válogatják az árunak. Nyugodjunk meg tehát ebben a sajnálatos és semmi utón sem javítható szerencsétlenségben, mint olyanban, amelyet mint a nagy világégésnek természetes folyamányát a többi felmerültekkel I együtt végig kell szenvednünk és le kell gyűrnünk. Idővel, ha a munkálkodás, a termelés és a szállítás a rendes medrébe visszatérhet, a dohány- nemüek is megfognak javulni. A fent elmaradottak kapcsán rátérünk a dohányjegy kiállításért fizetendő egy koronás díjra is. E dijat többek magasnak találták, sőt akadtak olyan egyének is, akik a névtelenség homályába rejtőzködve laptársainkhoz Írtak, gondolva azt, hogy talán ilyen utón, módon.gáncsot vethetnek az igazságos munkálkodásnak. A fizetendő korona tényleg sok, különösen a kapadohányosol nak, ám de ezt, aki trafikot akar szerezni magának, meg kell fizetnie, mert a dohánynak hazaszállítása valamint a kiállítók munkadijára okvetlenül fedezetet kell adni, még pedig annyit, amennyire feltétlenül szükség van, Ha a költségek a jövőben szállani fognak, mindenesetre a kiállítási illeték is esni fog, mivel a kiállítási illetéket kizárólag csak a vele foglalkozók díjazására és a dohányneinüek hazaszál1919. február 11. litásával felmerült költségek fedezésére szedik és nem egyéb mellékes célokra is Ellenben ha a költségek emelkedni fognak, a -kiállítási illeték még a koronánál is magasabbia fog emeltetni és azt meg is kell fizetni. Ez igen természetes és.kézen fekvő dolog, amelyhez bővebb komentár nem szükséges legfeljebb az, hogy aki a dijat magasnak találja, ne fáradjon a dohányjegyével. Sokan — már természetesen azok, kik szabadforgalomban könnyű módon több dohányhoz is tudnának jutni — igen óhajtanák a dohányjegy eltemetését is. Ebbe azonban mint bennünket értesítenek a városi tanács nem mehet bele, mert még nincsen annyi dohány, hogy minden dohányzó a szabaddá tétel esetében megkaphassa a most kijutó részt. Ha a dohányjegyet megszüntetnék, újból az a tarthatatlan helyzet következne be, hogy a dohányhoz csak a protekciós urak jutnának hozzá és a protekcióval nem rendelkezők pedig véka tengeri, 10—15 liter tej, félnapi munka stb. ellenében tudnának csak néhány pakli pipadohányhoz jutni. A városi tanácsnak tehát számolni kell a helyzettel és nem szabad megengedni azt, hogy a dohányuzsorások ismét feléledjenek és a népet újból kedvük szerint zsarolják. A nép ezt tudja is és egy hangot sem szól a korona kiállítási díjért, mert látja, hogy ha a koronát lefizette 12 pakli dohányt kap azonnal a rendes árért, még pedig olyan 12 pakli dohányt, amelyért régen egy véka tengerit, vagy 15 liter tejet kellett becipelni a városba a hátán vagy, ha nem a bokotánok közé tartozott, dolgozni kellett a 12 pakli dohányért egy fél napig. H I R E K. Ismerősei körében nagy megdöbbenést keltett az a szomorú hir, mely Imre Károly állami tanítót, a sokoldalú munkást, felesége hirtelen elhunytéval érte. A különben életerős szorgalmas asszony, ki teljesen családjának élt, 8-án virradóra hirtelen rosszul lett. Több orvost hívtak segítségére, azonban segíteni — sajnos — nem lehetett s 10-én reggel belső elvérzés következtében meghalt. Árván maradt négy kiskorú gyermek, kiknek ő mindene volt s segítő nélkül a férj. A tragikumot emeli még az, hogy Imre két hete eltávozott innen családi ügyekben Debrecenbe s e szomorú esetben nem lehetett itthon családjánál. Választmányi ülést tartott szombaton d. u. 4 órakor Nagybánya város takarékpénztárának választmánya. A meghirdetett tárgysorozat szerint a dr. Nagy Gábor h. polgármester elnöklete alatt megtartott látogatott ülésen a pénztár 1918. évi 51 ik üzletév zárószámadásai nyertek egyhangú elintézést. A zárószámadáshoz általában az igazgatóság nevében Soltész Elemér igazgatósági tag nyújtott részletesebb felvilágosításokat, miket a választmány Stoll Béla, Kupás Mihály, dr. Miskolczy Sándor és Révész János, valamint az elnök hozzászólása után a választmány egyhangúlag tudomásul vett. A választmány a takarékpénztár igazgatóságának a betétkamatláb megállapítása és más üzletkezelési ügyekben f. évre megfelelő felhatalmazásokat adott. Bay Lajos igazgatónak egészsége helyre állítására eddig élvezett szabadságán Imre Károlyné.
