Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-12-30 / 52. szám
Censurat: Breban. XIII. évfolyam. Nagybánya, 1920. január 27. 4. szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁG HETILAP. Az Országos fllagyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavldéki osztályának Hivatalos Közlöny*. BIAfUeUtl ár«< : Egész évre 32 korona, félévre IS korona. negyedévre I korona; egy azám ára 70 fillér. Megjelelik minden kedden 4 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Helyettes szerkesztő: BOITNER KÁROLT. 5«erk.*itő«l*: Deák-tir 1. szám. hová a lapkBiUmtar«k küldendők. Kiadóhivatal: »Hermes* könyvnyomda Nagy hány la MgenteU- házban a cinterem felOl, hol az .l5fli.tli.ket 4e htrdetdeeket lelv.aslk. Directiunea politlel $1 sigurantei generale. No. 80/920. Rendelet. Elrendelem, hogy az összes Salumare városában és Satumare megye területén megjelenő napilapok, újságok, folyóiratok vagy bárminemű periodikus nyomtatványok, legyenek azok akármilyen természetűek, vagy legyenek bármilyen nyelven szerkesztve, a hivatalomnak járó köteles példányt megjelenésük után azonnal küldjék be. Elrendelem továbbá, hogy jelen rendeletem megjelenésétől számított 6 napon belül jelentsék be hivatalomnak a laptulajdonosnak, felelős szerkesztőnek, szerkesztőknek, minden munkatársnak és a kiadónak nevét, lakását és polgári állását. j, Mindazon újságok, napilapok stb., amelyek jelen rendeletet nem fogják szószerinti értelmében és pontosan végrehajtani, azonnal be lesznek szüntetve és felelős szerkesztőik a hadbíróságnak lesznek átadva. Satumare, la 24 lanuarie 1920. Dr. Kőváry séfül serviciului. Négy óhajtás. Nagybánya lakosainak száma 1890-ben nem tett ki tizezeret (9892) és 1910-ben már 12877 lakost számláltak meg, és ez a szám 1920-ban bizonyosan meghaladja a 15 ezeret, ha a szaporodást, mely az 1890-1900-ig terjedő tiz évben 30 százalékot tett ki, most lassúbb tempóban számítjuk is. Bármennyire örvendetes is városunk emberanyagának ez az erőgyarapodása, a mai viszonyok közt még sem lehet azt aggodalom nélkül nézni, ha tudjuk, hogy rendes körülmények és megfelelő kulturális viszonyok közt a népesség számának helyes arányban kell állani azzal a számmal, melyet az illető terület az élet fenntartására elegendő módon táplálni bir. Különben nagy társadalmi válságoknak kell be- állani, hacsak a közgazdaság által megkívánt szellemi erők, a rendező, előrelátó törekvések nem érvényesülhetnek. Nagybánya lakossága 20 év alatt 60%-kal szaporodott, de a megélhetés viszonyai nem javultak. Nagybánya határa 36.434 kataszteri hold, vagyis 210 □-kilométer, • esik tehát 1 D-kilomé- terre 61 lakó. De az összes területet az arány megítélésénél nem vehetjük alapul, mert az igy nyert kép hamis lenne. Agrikol országban ugyanis, mint a miénk, helyesen számításba csakis a termőterület és pedig elsősorban a szántóföld vehető. Nyilvánvaló, hogy minél több táplálékot nyújt a föld, annál több ember számára adhat megélhetést. Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Kisújszállás határában is ugyanennyi ember esik egy D-kilo- méterre, mint nálunk. De mig például Csanádmegyében egy négyzetkilométer szántóföldre 98 ember jut. addig Nagybányán 200 ember, mert a 36.434 hold határból csak 1141 hold a szántóföld, a többi mind erdő, legelő, rét és terméketlen. Az 1141 hold szántóföld is gyenge termőerejü, silányul művelve és jobbára nem is bányai polgárok, hanem a környéken levő falubeliek kezein vannak. Egy D-kilométer szántóföldre 200 ember, Európának legsűrűbben lakott helyeire emlékeztet. .Egy hold szántóföldre nálunk 11 ember jut, és igy képtelenség még csak gondolni is, hogy egy hold „posztfundus“ annyit teremjen, miből 11 ember egy évig megélhet. Tehát bizonyos az, hogy Nagybányán túlnépesedés van abban a tekintetben, hogy a lakott föld lakóit nem képes elegendő táplálékkal eilátni, mert a tetmőföld elégtelensége miatt elegendő táplálékot nem teremhet. Népünk tehát kénytelen minimális igényeinek kielégítésére szükséges élelmet más vidékekről beszerezni. De hogyan szerezze meg az arra szükséges pénzt, mikor Bányán se iparról, se kereskedésről, se közlekedésről nem is lehet beszélni. Lapunk múlt számában közöltük Nagybánya húsfogyasztását az 1919. évről. Eszerint 1047 db marha 150 kg-jával tesz 1571.— 767 „ borjú 25 „ „ 181.75 2431 „ juh 18 „ „ 437.58 3136 * bárány 5 „ „ 156.80 103 „ kecske 18 „ „ 185.40 68 „ gödölye 5 „ „ 3.40 1882 „ sertés 80 „ „ 1505.60 összesen: 4044.53 métermázsa húst. Ebből esik 13 ezer lakosra fejenkint 31 kiló 12 deka egy évre és 8 4 deka egy napra, bele nem számítva a házaknál leölt sertés és majorság húsát. Nyilvánvaló tehát, hogy Nagybánya táplálkozása felettébb hiányos. Sőt, ha meggondoljuk, hogy az idei évben gyümölcsünk se volt, a konyhakertészet, tejtermelés pang, tojás és szárnyas pedig luxuscikk gyanánt kerül a gazdagok asztalára, mind ezt meggondolva, bátran mondhatjuk, hogy Nagybánya nyomorog. Saját erejéből saját táplálékát se képes előteremteni és csak más boldogabb vidékek fölöslegéből tudna valamikép megélni. De ehez szállítási eszközök kellenének, kellene forgalom. Azt pedig mindenki tudja, hogy egy wagon burgonya, egy wagon liszt százféle nehézségen és akadályokon keresztül megfagyva, megromolva, megdrágulva juthat a nagybányai fogyasztóhoz. Mindezek alapján városunk lakossága érdekében a következő négy óhajtást tesszük papírra: 1. A megélhetés biztosítása végett kívánatos, hogy városunkba katonaságot ne vezényeljenek, hanem vigyék őket olyan vidékre, hol az embereknek van betevő falatjuk. 2. Ha katonaságot okvetlen kell Nagybányán tartani, gondoskodni kellene annak saját élelmezéséről úgy, hogy az a helybeli fogyasztók helyzetét se rosszabbitsa. 3. Miután Nagybányának házai jobbára apró kis viskókból állanak s mégis minden házra átlag négy lakó jut, nemcsak ezen lakosságnak, hanem a katonák egészségének figyelembe vételével is kívánatos, hogy a katonák nem a magánlakásokban, hanem más helyeken, például sátortáborokban helyeztessenek el. 4. A mi közlekedésünk és áruforgalmunk útjába tornyosuló akadályok erélyes i ntézkedésekkel el háritandók volnának. Ha már nekünk nem terem, legalább más helyről a legszükségesebbek hozzánk juthassanak. | Szombatfalvl Gálffy PÁL | Nagybánya város társadalmának ismét gyksza van. Egyik régi szimpatikus tagja költözött el tőlünk örökre. Gálffy Pál, nyugalmazott főbányabiztos, a református egyház presbitere rövid szenvedés után január 22.-én reggel 9 órakor 65 éves korában elhalt. Fiatal korában került Nagybányára és 45 éven át itt lakott. Négy év óta nyugdíjban élt. Komoly gondolkozása, puritán jelleme, talpraesett okos megjegyzései miatt mindenki nagyrabecsülte őt. 1855 febr. 1-én született Szombatfalván, Udvarhelymegyében nemes székely szüléktől. A gimnáziumot Székelyudvarhelyen végezte, a hol érettségit tett igen fiatal korában, majd Selmecre ment s elvégezte a bányászati és kohászati szakot és bár önkéntes is volt, mégis 1875 dec. 4-én már letette az első hivatali esküt, mint bányagyakornok alig 21 éves korában. Itt a számosztályhoz ment át s 1877- ben számtiszt lett, 1893-ban számellenőrré léptették elő a helybeli bányaigazgatóságnál. De a zseniális, nagy eszü, nagy tudási)
