Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-12-30 / 52. szám

Censurat: Breban. XIII. évfolyam. Nagybánya, 1920. január 6. —--------------7F-------------­I. szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki osztályának Hivatalos Közlönye. Slótlzotésl ára'c: Egész évre 32 korona, félévre 16 ko­rona. negyedévre 8 korona; egy szám ára 70 fillér. Megjelenik minden kedden 4 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Or. ÄJTAI NAGY GÁBOR. Helyettes szerkesztő: BOITNER KÁROLT. Szerkesztőié*: Deák-tér 2. szám. hová a lapközlemények küldendők. Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán Dégerfeld- hAzban a cinterem felől, hol az előllzetéieket éi hirdetéseket felveszik. 200 éves templom. A nagybányai cinterem a régebbi időben forgalmas társadalmi életnek volt a színhelye. Évtizedeken át heten- kint itt tartotta esti térzenéit Dankó í Zsiga zenekara, mialatt a közönség a szépen parkírozott térségen sétált, vagy a padokon ült. A gimnáziumba járó tanuló ifjúság naponkint elözönlötte a • sétányt, tanévek elején pedig nehány | napon át tőzsdeszerü élénkséggel itt j adta el és vásárolta az ócska könyveket. ! Minden nagybányai embernek ott | él gyermekkori emlékei között a régi j cinterem képe, melynek stilszerü hát- ; terét képezi a kettős tornyu, piros fe- | delü Szent-Háromság templom. Ezt a temlomot ezelőtt kétszáz j évvel építették a régi Szent-Márton templom helyébe, melyet földig le­romboltak. Ennél a nevezetes évfor­dulónál álljunk meg egy pillanatra. ■ Nézzük meg, mit imák arról a régi forrásmunkák? Décsényi (Schönherr) Gyula : A | nagybányai Szent-István templom ma­radványai cimü monográfiájának 30. oldalán igy ir: „A templom gondvi­selése a jezsuitákra volt bízva, de ezek már 1717-ben uj templom építéséhez fogtak, a Szent-Márton egyház helyén Keresztelő Szent János. Irta: Flaubert Gusztáv. Heródes lakomája. (Folytatás) A leendő császár az asztal széle fölé hajolt. Homloka izzadt, arca zöldes volt, két öklével a gyomrát tartotta. Az ifjú Vitellius rövid távoliét után megkönnyebülten jött vissza és enni kért. — Márványdarabokat, patkószeget és tengervizet adahatnának nekem, mindegy vol­na ! Mohón szopogatta a jégdarabokat. Majd sült rigókat fogyasztott mézes tökkel. A fic­kója, akit a konyhában talált, áhítattal nézte a nyelési művészetet, mely magasabb lényt árult el előtte gazdája személyében. Uj ételfogások következtek : vesepecse­nye, marmota, fülemile-sültek, vagdalt hús szőlőlevéllel párolva. A papok a föltámadásról vitatkoztak. Ainmonius a platonikus Philónak tanítványa, ostobáknak nevezte őket és ezt megmondta a görögöknek, akik gúnyolódtak a jóslatok felépítve a Szent-Háromság tiszteletére rendelt nagy templomot.“ — Révész Já- j nos pedig A mi osztályrészünk (a I nagybányai ág. h. evang. egyház törté- i nete) cimü, 1905-ben megjelent értékes f történelmi müvének 38. oldalán ezeket írja: „Ravasz Ferencz (jezsuita) su- perior a régi Szent-Márton templomát, mely a lutheránusoké volt ősidőktől fogva s melyet a kuruez mozgalom legyőzetése után elfoglaltak, 1718-ban földig romboltatta s helyére építtette a mai kéttornyú templomot „in Hono­rem S. Trinitatis.“ 1722-ben tették föl rá a keresztet. Akkoriban 3 veres torony volt rajta.“ Azóta 200 év múlt el. Ezt a ne­vezetes évfordulót ünnepli a nagybá­nyai róm. kafh. egyház. Ez a jubile­umi ünneplés azéit -is kiváló jelentő­ségű, mert az ünneplés mai napjai világtörténelmi nevezetességüek. ha a felekezeti torzsal­kodás kiküszöbölésével a kölcsönös megértés utján megtaláljuk a boldo­gulás előfeltételét: a lelkek megnyug­vását. fölött. Marcellus, Vitelliusnak katonai főnöke és Jákob beszélgetésbe elegyedtek egymással. A' előbbi elmondta a másiknak azt a bol­dogságot, amelyet akkor érzett, mikor Mitra vallására keresztelték, Jákob arra fogadko- zott, hogy Jézus követője lesz. Szafetből és Bibloszból való pálma- és tamariszkborokat öntöttek az amforákból a vegyitő vázákba, onnan a kupákba, innen a torkokba. A szivek kitárultak. Az egyik zsidó már nem titkolta, hogy imádja a bolygó csillagokat. Egy kereskedő csodálta a vándortörzsek életmódját, körülményesen irta le a hierapoliszi templon csodás látniva­lóit. A többiek megkérdezték tőle, mennyibe kerül odáig a zarándokút. Mások ragaszkod­tak honi vallásukhoz. Egy germán, aki félig vak volt, olyan himnuszt énekelt, mely di­csőítette Skandináviának azt a hegyfokát, ahol az Istenek meg szoktak jelenni dics­fényben ragyogva. A Szikhemből való embe­rek nem ették a sült gerléket az Azima nevű galamb iránti hódolatból. Többen állva beszéltek a terem köze­Szinházi hírek. A múlt heti színházi műsor részben változást szenvedett, mert a 9 órás zár­óra miatt január 1.-én este nem volt előadás, e helyett a Lili bárónőt másnap, pénteken délntán 5 órakor adták. Szombaton délután szintén 5 órakor került színre kis közönség előtt a Lotte, de már tegnaptól, vasárnaptól kezdve a rendes időben (este fél nyolckor és délután fél négykor) kezdődtek az előadások, de vasárnap nem a Vasgyárost és a Csók pirulákat, hanem a Rang és Mód-ot és a Lili bárónőt adták elég nagy közönség előtt A kaméüás hölgy, ifj. Dumas Sán­dor 5 felvonásos drámája elég nagy közön­ség előtt december 30.-án került színre. Ezt a drámát ifj. Dumas a múlt század köze­pén irta és alig van művelt ember, a ki azt nem olvasta és a színházban meg nem nézte volna. Örökbecsű romantikus dráma ez, mely mindenkor tetszeni fog azoknak, kik a lélektani problémák, a mély érzések és a találó jellemfeslés iránt fogékonysággal bírnak. Ez a dráma a tüdővészben sínylődő bukott nő idealizált történetével foglalkozik, kinek érzése az igazi szerelemben megtisz­tul, de bűnös rnulija miatt viselnie keli tra­gikumát, mely abból áll, hogy nem kelhet össze azzal a férfival, a kit imád és a ki őt is imádja. Gautier Margit félvilági nő fé­nyes háztartást vezet, udvarlói bőven ellát­ják őt pénzzel. Szomszédnőjétől, Prodence- tól megtudja, hogy Duval Armand már két hónap óta szerelmes bele és ismeretlen bol­dogság tölti el őt, midőn Armand megvallja szerelmét. El is határozzák, hogy házas­ságra lépnek és vissza fognak vonulni egy kis falusi lakba. A fiú vagyona kevés, ezért a nő titokban eladja ékszereit és abból él­nek. Mikor a fiatal ember erről értesül, ti­pén. A lehelet gőze egyesülve a kandelábe­rek füstjével, mint köd terült szét a levegőben. Fánuel a falak mentén haladt végig, mig tanulmányozta az égboltozatot, de nem jutott el egészen Heródesíig, félt az olajfol­toktól, melyek a nazarénusok felfogása sze­rint nagyon is piszkolnak. A kastély kapuján ütések koppanása visszhangzott. Most már tudták az érkező emberek, hogy Jaokanán ott van letartóztatva. A gya­logösvényen fáklyákkal kapaszkodtak fölfelé. Fekete tömeg hemzsegett a hegyi mély utón. Időnkint azt orditózták : Jaokanán, Jaokanán ! «— Ez az ember mindent fölforgat, mondá az egyik vendég. — Az embereknek nem lesz már pén­zük se, ha ő igy folytatja, tóditották a fari­zeusok. Szemrehányások hangzottak: — Oltalmazzál meg bennünket! — Legyen már egyszer vége 1 — Te cserben hagyod a vallást! — Istentelen, mint a Heródesek I

Next

/
Oldalképek
Tartalom