Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-02-04 / 5. szám
XII. évfolyam. Nagybánya, 1919. február 4. 5. szám. Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidóki Osztályának Hivatalos Közlönye. előfizetés! árak: Egész évre 8 korona, félévre 3 korona, negyedévre l.50tkorona; egy szám ára 24 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség:: Hnnyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendő Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybáynán Dégerfeld-házbas, a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket fel veszik, Készülődés a tavaszi munkára. A Gondviselés segedelméből beléptünk február havába s mivel a hónapok között ez a legrövidebb, nehány hét múlva a március is be fog köszönteni. Március hó a gazdálkodással foglalkozóknak az a hónapja, amelyben munkálataikat és tevékenységüket már a szabadban is megkezdhetik. Ezekre a tavaszi munkálatokra pedig minden jó gazdának ez idén különösen is készülnie kell. Mindenféle kerti és mezei munkálatokhoz szükséges eszközöket és szerszámokat teljesen használható állapotba kell hozni, az anyagok, és magvak beszerzése iránti intézkedéseket pedig jó előre megtenni, mert a hiányos postai és vasúti közlekedések miatt a beszerzés most nehezebben megy, szinte egyenesen lehetetlen. Ezért, ha a fennakadást el akarjuk kerülni mindenféle előkészületet és gondoskodást már a legközelebbi napokban meg kell tennünk. Figyelemmel kell lennünk vidékünk különös sajátosságára is, nevezetesen arra, hogy mihelyt valamilyen munka foganatosítására az alkalmas idő elérkezett, azt azonnal teljesítsük, mert ha az esős időszak beáll, lehetetlen annak végét várni. Csapadékokra pedig, ha a fizika törvényére támaszkodunk, bőven van kilátásunk, mert hiszen a téii hónapok nagy része már eddig is hó és eső nélkül múlt el, igy tehát, ha a csapadék meg indul, túlságosan lesz abban részünk még akkor is, amikor már igazán nem kellene. A nehéz megélhetési viszonyok valamint a jövőre való gondoskodás törvénye, okvetlenül megköveteli mindenkitől, hogy a közelgő munkából teljes erejével vegye ki a részét, mert csak a szorgalmas munkálkodás és igyekezet révén érhetjük el azt, hogy megélhetésünk könnyebbüljön és biztosítva legyünk a jövőre nézve is. 3 demokrácia eszméjének történeti fejlődése. (Harmadift közlemény) Angliában egy kereskedő, ki három nagyobb utat tett meg, már az angolszász korszakban, tehát a Kr. utáni 450 — 1066 közötti években, thanckkal, a törzsfőnökkel állott egy rangban, a kik, mint az egyes törzsek legidősebbjei, a királyok legfőbb támaszai voltak, és csakhamar a normann hódítás után (1066) a városok a hábo- ruviselő arisztokráciával egyenrangú szerepet vittek az angol parlamentben és bár nem ugyanolyan mértékben, ez volt az eset az európai kontinens legtöbb városában is, hol a különböző céhek is hasonló jogokat követeltek maguknak, a mi sokszor és. sok helyen véres összeütközésekre adott alkalmat, a melyekből e céhek előbb vagy utóbb mindig győzedelmesen kerültek ki. így aztán a demokrácia alapja mindinkább szélesbbe- dett, bár a céhek is kezdettek arisztokratikus és exclusiv szellemet ölteni föl, mikor kizárólagos monopóliumaikkal nagy métlékben elnyomták a hozzájuk nem tartozó, főleg vidéki lakosságot. Ez a hűbéri viszony, mely mindenféle parasztlázadásokra és háborúkra vezetett; Angliát kivéve, hol a békés utón és fokozatosan enyhült, a kontinens nagyobb részében csak az 1789-iki francia forradalommal szűnt meg, a melynek hatása alatt a többi országok törvényhozása is több vagy kevesebb politikai szabadságot és más társadalmiosztálybeliekkel való egyenlőséget adott a föld népének, így emelkedett föl a „nép“ köréből egyik osztály a másik után s lett részesévé mindazoknak a jogoknak, amelyek korábban csak egyes osztályoknak a tulajdonát képezték. A hűbéri társadalom arisztokratikus elve, a kizárólagos elve, a többségnek a kisebbség alá vettetése, a minden osztály, minden hivatás, minden foglalkozás egyenlő jogának demokratikus elvévé alakult át. De ennek az elvnek a kifejlődése még az elmondottakban sem volt teljes, annyival is inkább, mert a kereskedők az ő nagy vagyonukkal, a céhek az ő pri- vilégizált iparukkal, a nagy és kis földbirtokosok az ő jószágaikkal a demokráciában egy-egy külön arisztokratikus rendet kezdettek képezni. Ámde ott volt még egy osztály a népből, amelyről eddig nem volt szó: azoknak az osztálya, akiknek nem volt kereskedésük, sem volt iparuk, sem volt földbirtokuk, de ezek helyett olyan szellemi tőkével, ennek birtokában olyan munkaerővel rendelkeztek, amelyet elnyomni, vagy éppen semmibe sem venni nem lehetett, ott volt az u. n. honoráciorok osztálya, akik alatt tehát a magasabb szellemi kvalifikációval biró s igy megfelelő társadalmi állást igényelhető és igénylő egyének értendők s akik a külső, az anyagi javak birtokosainak adott előjogokat minden komolyabb alap nélkül való, abszurd dolognak tekintették s így különösen a legmagasabb politikai jogokban való teljes egyenlőséget követelték a maguk számára. Így jött lassan- kint létre a teljes egyéni érvényesülés elve, mint a demokratikus elv tökéletes, magától értendő következménye. • Ezzel együtt aztán az idők teltében az eszmének egy még további kiszélesbbitésére is rájutunk, egyes körökben: az emberiség ujabbszerü társadalmi /sociális/ berendezkedésének gondolatára, hogy t. i. a javak birtokosait meg kell fosztani nemcsak az általuk eddig élvezett politikai jogoktól, hanem az ezek alapját képezett anyagi javaktól, birtokuktól is, hogy igy jöjjön létre valamennyi osztály egyéneinek teljes, politikai, vagyoni és társadalmi egyenlősége. Ezen felfogás keretében oszlik fel aztán a mai kor demokratizmusa két nagy pártra : a tisztán demokratikusra, a mely a maga elvének csak politikai következményeit, főként az általános szavazatjogot és a társadalmi jogokban való abszolút egyenlőséget akarja az emberiség részére biztosítani, és az ezen túlmenő pártra, — a socziál-demokraták pártjára, mely a potitikai jogok elnyerését csak egyik eszköznek tekinti az emberek egyetemes társadalmi egyenlőségének biztosításához. És itt lép kapcsolatban a demokrácia eszméje a socziálizmus nagy és ma jóformán minden lelket, minden gondolatot uraló eszméjével. A socziálismus szót valószinüleg Owen Robert, e hírneves angol sociálista apostol (1771 — 1858) használta legelőször „The bovk áf the new moral world“ : — (az uj erkölcsi világ könyve :) cimtl müvében, s e kifejezés alatt, mióta az forgalomba jött, egy sajátságos társadalmi rendszert értenek, mely lényegesen eltér attól, mely a magántulajdonjogon és a munkabérrendszeren épült föl. A socializmus fogalma azonban még mindig annyira zavaros, hogy róla általánosan elfogadott meghatározást adni merőben lehetetlen. A különböző soczialisztikus rendszerek egytől — egyig mind elégedetlenek a mai társadalmi renddel s ennek több alapintézményeinek fenntartását ellenzik, a társadalmi rend gyors, erőszakos megváltoztatását követelik, ámde ilyen elégületlenség- re, felfogásra s törekvésre nem szociálista Íróknál, STERNBERG HANGSZERGYAR Rákóczi-ut 60. szám „Zenepalotájának" Zongora-termeiben világhírű külföldi zongora- és pianino gyártmányok mérsékelt árakon kaphatók. Szerkezeti jótállás. Pontos szállítás vidékre.
