Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-10-21 / 42. szám

Censurat: Breban. XII. évfolyam.' _____________Nagybánya, 1919. október 21__________ 42, szám. Hírlap DASÁG1 HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki osztályának Hivatalos Közlönye. Fiőfizetésl árak : Egész évre 24 korona, félévre 12 ko­rona. negyedévre 6 korona; egy szám ára 50 fillér. Megjelenik minden kedden 4 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. 5z«rk»sztőa<g: Deák-tér 2. szám. hová a lapközlemények küldennék. Kiadóhivatal: .Hermes* könyvnyomda Nagybányán Dégenteld- házban a cinterem felöl, kot az aloflzaMaaket <■ blrdetázeket felvaasik, Munkaközvetítés. Az Óceántól a Fekete tengerig az embereket a nagy világpolitika izgatja és foglalkostatja. Mit csinál az antant ? mik az érdekei Franciországnak, Ang­liának? miféle nyilatkozatot tett ez meg az az államférfi ? Ez nyugtalanít most milliókat. Mint a mesebeli csillag- vizsgáló, amig messzelátóján az égi­testeket kutatta, beleesett az előtte tá­tongó gödörbe, úgy mi is a nagy po­litika mindenféle szeszélyes kombiná­ciói közben nem méltatjuk kellő figye­lemre azokat a bajokat, melyek körü­löttünk, mellettünk, bennünk úgy te­nyésznek, mint a hogy az elhanyagolt kertet elveri a gaz, melyet a gazda nem figyel, mert figyelmét „nagyobb“ dolgok tartják elfoglalva. Az igazi „kis politika“ vagy ha tetszik, szociálpolitika nem foglalkozik világrenditő dolgokkal, hanem maga körül találja meg a sok tennivalót, mi már-már örvénnyé nőve készül össze­csapni fejünk felett. Ez pedig röviden és egyszerűen szólva: a társadalom 'bajai és betegségei ellen való küzde­lem. Intézkedések azoknak a talpra- állitására, támogatására, akik a már A gyáva. A társaságban a szép Signolesnek mondották. Ő magát báró de Signoles Gont- ran Józsefnek nevezte. Árva volt és megle­hetős vagyon ura. Szerepet játszott az élet­ben, amint szokták mondani. Járt-kelt, for­gott a világban. Elég gazdag szóbőséggel rendelkezett arra, hogy elhitesse a nőkkel, hogy szellemes férfi. Természetadta ked­vesség is volt benne, előkelőség és büsz­keség látszata. Bajusza mint egy hőscincéré, szeme elragadó, mi tetszik a hölgyeknek. Róla tudakozódtak, ő utána bolondul­tak a szalonokban. Akik szerettek valcerezni, őt várták. A férfiakba bele sugalta azt a mosolgó irigységet, mely megszállja őket az energikus külsejű más emberek láttára. Több szerelmi viszonnyal gyanúsították, ami nőt­len férfiúnak jó hírnevet szokott szerezni. Boldogan, csöndesen élt a legtökéletesebb erkölcsi integritásban. Tudták róla, hogy jól forgatja a kardot és még jobban kezeli a pisztolyt. —• Ha verekedni fogok, mondogatta, a !| évtizedek óta dúló gazdasági harcban I elgyengültek. A nagybányai jótékony nöegyesü- letet illeti az elismerés, hogy meglátta a mai napnak legégetőbb szükségletét Í! és segítő kezét kinyújtja a dolgozni akaró, de a mai idők forgatagában boldogulni nem tudó azon nagyszámú existenciának. kik önvétkük nélkül ál­dozatai lettek a mai idők vak rohamá­nak, mely keresztülgázol annyi csa- ! Iádon, kiknek nincs egyéb hibájuk, mint az, hogy: élnek. Nem azokról beszélünk itt, kik mint öregek, betegek, sérültek, tehe­tetlen ügyefogyottak segélyt kérve nyújt­ják kezüket a nemesszivü hölgyek felé. Azokról beszélünk, kik épek, e- gészségesek, fiatalok, munkabírók tel­ve igyekezettel, munkakészséggel, de az áldatlan gazdasági és piaci kon­junktúrák következtében nem tudnak munkához jutni, munkájukat nem tud­ják értékesíteni, tehetségük parlagját ! nem tudják termővé tenni. így aztán : kénytelenek a nehéz idők nyomása alatt küzdeni az életnek minden követelése ellen. Kénytelenek tétlenül, kétségbe­esve nézni a nagy nélkülözést, minek családjuk tagjai kíméletlenül ki van- |; nak szolgáltatva. ír1 ~ pisztolyt fogom választani. Biztosan tudom, | evvel a fegyverrel megölöm ellenfelemet. Majd egy este, mikor barátuéi közül a színházba kisért két fiatal hölgyet, akiknek |j különben férjeik jelen voltak, felajánlotta a társaságnak, hogy előadás után fagylaltozni || Tortonihoz menjenek. Alig léptek be a zsú­folt helyiségbe, a báró észrevette, hogy a íj szomszéd asztalnál ülő ur makacsul sze­mügyre veszi az ő egyik női vendégét. Lát­hatólag feszélyezve érezte magát a hölgy, nyugtalankodott, fejét lecsügeszté, utóljára így szólott férjéhez: —. Nézd, ez az ember nagyon fikszi- roz engem. Én nem ismerem. Te ismered? A férj, aki eddig semmit sem látott, föl­emelte tekintetét és kijelentette, hogy egyái- |! tálában nem ismeri. A fiatal hölgy félig ne- íj vetve, félig boszankodva folytatá : — Ez engem nagyon feszélyez. Ez az alak elrontja a fagylaltozásomat. A férj vállat vont: — Ne is ügyelj reá. Ha törődni kellene minden tolakodóval, akivet összekerülünk, vége hossza nem volna a csetepaténak. Mennyi értékes munka erő seny- ved igy meddőn,' haszontalanul. A || nagybányai nőegylet hölgyei összefog­nak. A kiben meg van a munkaké- lj pesség és a munkakészség, azt oda ! vezetik a munkaalkalomhoz. Akinek szüksége van munkásra, megtalálja azt, a ki neki legjobban megfelel. A legkülönfélébb czikkeknek, ké­szítményeknek vevőt teremtenek. A il legsokfélébb szükségletek, melyek ed­dig hiába keresgélték, most kívánsá­gunkhoz jutnak. Munkaközvetítés. Milyen egyszerű és mégis milyen áldásos működés. A javak forgalomba hozása a munkástól a fogyasztóig milyen nagy szükséget pótol. És ezenfelül még a pénzt, mely eddig ki tudja hol hevert, épen oda vezeti, a hol arra legnagyobb szükség van, ahol az a legégetőbb hiányokat j fogja fedezni, ahova a pénz szeren­csétlen piaci viszonyaink miatt oda nem juthatott. íme, hogy lehet jó akarattal, ki­csiny eszközökkel nagy célokat vívni és nagy eredményeket érni el. Igaz, hogy ez távol áll a „nagy politikától“, de annál közelebb van az embersze- retethez, a mentéshez, az igazi jóté­Ámde a báró hirtelen főiemelkedett ül­téből. Nem tudta eltűrni, hogy ez az isme­retlen elrontson olyan fagylaltot, melyet ő ! rendelt. Ez a sértés neki van címezve, mi­vel ő miatta és az ő kedvéért történt, hogy barátai a kávéházba betértek. Az ügy tehát csakis reá tartozik. Megindult a férfiú felé és igy szólott: — Ön, uram, olyan modort tanúsít mikorra hölgyeket nézi, hogy én nem tűr­hetem. Kérem, tessék abba hagyni ezt a to­lakodást. — Hagyjon nekem békét, viszonzá a másik. A báró“fogcsikorgatva szónokolt: — Vigyázzon uram, ön arra kénysze­rít, hogy túllépjek a mértéken. Az idegen csupán egy szót válaszolt, egyetlen goromba szót, mely a kávéház egyik sarkától a másikig csengett és mint valami rugó hatásával azt okozta, hogy a fogyasztó közönség hirtelen mozgást végezzen. Mind­azok, akik háttal ültek megfordultak. A töb­biek valamennyien oda néztek. Három pin- I cér sarka körül megperdült, mint a pörgety-

Next

/
Oldalképek
Tartalom