Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-10-21 / 42. szám

Censurat: Breban.

XII. évfolyam.'

_____________Nagybánya, 1919. október 21__________ 42, szám.

Hírlap

DASÁG1 HETILAP.

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki osztályának Hivatalos Közlönye.

Fiőfizetésl árak : Egész évre 24 korona, félévre 12 korona. negyedévre 6 korona; egy szám ára 50 fillér.

Megjelenik minden kedden 4 oldal terjedelemben.

Felelős szerkesztő:

Dr. AJTAI NAGY GÁBOR.

Lapkiadó:

Hermes könyvnyomda Nagybányán.

5z«rk»sztőa<g: Deák-tér 2. szám. hová a lapközlemények küldennék.

Kiadóhivatal: .Hermes* könyvnyomda Nagybányán Dégenteld- házban a cinterem felöl, kot az aloflzaMaaket <■ blrdetázeket felvaasik,

Munkaközvetítés.

Az Óceántól a Fekete tengerig az embereket a nagy világpolitika izgatja és foglalkostatja. Mit csinál az antant ? mik az érdekei Franciországnak, Angliának? miféle nyilatkozatot tett ez meg az az államférfi ? Ez nyugtalanít most milliókat. Mint a mesebeli csillag- vizsgáló, amig messzelátóján az égitesteket kutatta, beleesett az előtte tátongó gödörbe, úgy mi is a nagy politika mindenféle szeszélyes kombinációi közben nem méltatjuk kellő figyelemre azokat a bajokat, melyek körülöttünk, mellettünk, bennünk úgy tenyésznek, mint a hogy az elhanyagolt kertet elveri a gaz, melyet a gazda nem figyel, mert figyelmét „nagyobb“ dolgok tartják elfoglalva.

Az igazi „kis politika“ vagy ha tetszik, szociálpolitika nem foglalkozik világrenditő dolgokkal, hanem maga körül találja meg a sok tennivalót, mi már-már örvénnyé nőve készül összecsapni fejünk felett. Ez pedig röviden és egyszerűen szólva: a társadalom 'bajai és betegségei ellen való küzdelem. Intézkedések azoknak a talpra- állitására, támogatására, akik a már

A gyáva.

A társaságban a szép Signolesnek mondották. Ő magát báró de Signoles Gont- ran Józsefnek nevezte. Árva volt és meglehetős vagyon ura. Szerepet játszott az életben, amint szokták mondani. Járt-kelt, forgott a világban. Elég gazdag szóbőséggel rendelkezett arra, hogy elhitesse a nőkkel, hogy szellemes férfi. Természetadta kedvesség is volt benne, előkelőség és büszkeség látszata. Bajusza mint egy hőscincéré, szeme elragadó, mi tetszik a hölgyeknek.

Róla tudakozódtak, ő utána bolondultak a szalonokban. Akik szerettek valcerezni, őt várták. A férfiakba bele sugalta azt a mosolgó irigységet, mely megszállja őket az energikus külsejű más emberek láttára. Több szerelmi viszonnyal gyanúsították, ami nőtlen férfiúnak jó hírnevet szokott szerezni. Boldogan, csöndesen élt a legtökéletesebb erkölcsi integritásban. Tudták róla, hogy jól forgatja a kardot és még jobban kezeli a pisztolyt.

—• Ha verekedni fogok, mondogatta, a

!|

évtizedek óta dúló gazdasági harcban I elgyengültek.

A nagybányai jótékony nöegyesü- letet illeti az elismerés, hogy meglátta a mai napnak legégetőbb szükségletét Í! és segítő kezét kinyújtja a dolgozni akaró, de a mai idők forgatagában boldogulni nem tudó azon nagyszámú existenciának. kik önvétkük nélkül áldozatai lettek a mai idők vak rohamának, mely keresztülgázol annyi csa- ! Iádon, kiknek nincs egyéb hibájuk, mint az, hogy: élnek.

Nem azokról beszélünk itt, kik mint öregek, betegek, sérültek, tehetetlen ügyefogyottak segélyt kérve nyújtják kezüket a nemesszivü hölgyek felé.

Azokról beszélünk, kik épek, e- gészségesek, fiatalok, munkabírók telve igyekezettel, munkakészséggel, de az áldatlan gazdasági és piaci konjunktúrák következtében nem tudnak munkához jutni, munkájukat nem tudják értékesíteni, tehetségük parlagját ! nem tudják termővé tenni. így aztán : kénytelenek a nehéz idők nyomása alatt küzdeni az életnek minden követelése ellen. Kénytelenek tétlenül, kétségbeesve nézni a nagy nélkülözést, minek családjuk tagjai kíméletlenül ki van- |; nak szolgáltatva.

ír1 ~

pisztolyt fogom választani. Biztosan tudom,

| evvel a fegyverrel megölöm ellenfelemet.

Majd egy este, mikor barátuéi közül a színházba kisért két fiatal hölgyet, akiknek |j különben férjeik jelen voltak, felajánlotta a társaságnak, hogy előadás után fagylaltozni || Tortonihoz menjenek. Alig léptek be a zsúfolt helyiségbe, a báró észrevette, hogy a íj szomszéd asztalnál ülő ur makacsul szemügyre veszi az ő egyik női vendégét. Láthatólag feszélyezve érezte magát a hölgy, nyugtalankodott, fejét lecsügeszté, utóljára így szólott férjéhez:

—. Nézd, ez az ember nagyon fikszi- roz engem. Én nem ismerem. Te ismered?

A férj, aki eddig semmit sem látott, fölemelte tekintetét és kijelentette, hogy egyái- |! tálában nem ismeri. A fiatal hölgy félig ne- íj vetve, félig boszankodva folytatá :

— Ez engem nagyon feszélyez. Ez az alak elrontja a fagylaltozásomat.

A férj vállat vont:

— Ne is ügyelj reá. Ha törődni kellene minden tolakodóval, akivet összekerülünk, vége hossza nem volna a csetepaténak.

Mennyi értékes munka erő seny- ved igy meddőn,' haszontalanul. A || nagybányai nőegylet hölgyei összefognak. A kiben meg van a munkaké- lj pesség és a munkakészség, azt oda ! vezetik a munkaalkalomhoz. Akinek szüksége van munkásra, megtalálja azt, a ki neki legjobban megfelel.

A legkülönfélébb czikkeknek, készítményeknek vevőt teremtenek. A il legsokfélébb szükségletek, melyek eddig hiába keresgélték, most kívánságunkhoz jutnak.

Munkaközvetítés. Milyen egyszerű és mégis milyen áldásos működés. A javak forgalomba hozása a munkástól a fogyasztóig milyen nagy szükséget pótol. És ezenfelül még a pénzt, mely eddig ki tudja hol hevert, épen oda vezeti, a hol arra legnagyobb szükség van, ahol az a legégetőbb hiányokat j fogja fedezni, ahova a pénz szerencsétlen piaci viszonyaink miatt oda nem juthatott.

íme, hogy lehet jó akarattal, kicsiny eszközökkel nagy célokat vívni és nagy eredményeket érni el. Igaz, hogy ez távol áll a „nagy politikától“, de annál közelebb van az embersze- retethez, a mentéshez, az igazi jótéÁmde a báró hirtelen főiemelkedett ültéből. Nem tudta eltűrni, hogy ez az ismeretlen elrontson olyan fagylaltot, melyet ő ! rendelt. Ez a sértés neki van címezve, mivel ő miatta és az ő kedvéért történt, hogy barátai a kávéházba betértek. Az ügy tehát csakis reá tartozik. Megindult a férfiú felé és igy szólott:

— Ön, uram, olyan modort tanúsít mikorra hölgyeket nézi, hogy én nem tűrhetem. Kérem, tessék abba hagyni ezt a tolakodást.

— Hagyjon nekem békét, viszonzá a másik.

A báró“fogcsikorgatva szónokolt:

— Vigyázzon uram, ön arra kényszerít, hogy túllépjek a mértéken.

Az idegen csupán egy szót válaszolt, egyetlen goromba szót, mely a kávéház egyik sarkától a másikig csengett és mint valami rugó hatásával azt okozta, hogy a fogyasztó közönség hirtelen mozgást végezzen. Mindazok, akik háttal ültek megfordultak. A többiek valamennyien oda néztek. Három pin- I cér sarka körül megperdült, mint a pörgety-