Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-07-02 / 27. szám
1918. junius 25. Nagybányai Hírlap 3. 400. számú lisztkönyvesek, délután 2 — 5-ig 401 — 800. számuak, julius 5-én délelőtt 8 — 12 óráig a 801 — 1200 számuak, délután 2 — 5 óráig 1201 — 1600 számuak, julius 6-án délelőtt 8—12 óráig 1601 — 2000 számuak és délután 2 — 5 óráig a 2001-nél magasabb számú liszt- könyvesek és a kenyérjegyesek. Tekintettel arra, hogy a kimutatásokat e hó 10-ig fel kell terjeszteni, a fent megjelölt időben mindenki jelentkezzék lisztkönyvével, illetve kényéi jegyével, mert aki az összeírásból kimarad, azt csak ministeri engedéllyel lehet utólagosan felvenni. A közalkalmazottak beszerzési csoporljá- nak tagjait értesítjük, hogy a szövetkezeti üzletben szalámit mérnek ki a tagoknak kilónként 31 K. 50 f. árban. 4 tagú s ennél kevesebbet számláló család 30 dkg, 5 tagú s ennél több tagot számláló család 50 dkg. kaphatnak. A kimérés jul. hó 15-ig tart, addig vegye ki mindenki azután az ismét jelentkezőknek lesz kiadva a visszahagyott járandóság, mert száradás folytán súly csökkenés áll be, újonnan megállapítandó árban. Éppen e száradás miatt kellelt az átvételt is időhöz szabni. A szalámi jó, szegedi elsőrendű készítmény. legyezzünk hadikőlcsönt! Anyakönyvi közlemények Születtek: jun. 22. Gózse János kincst. bányamunkásnak Róza; jun. 24. Funeczán György hivatalszolgának Mária ; jun. 24. Stoff Ferencz kincstári zuzómun- kásnak Mária ; jun. 25. Venczel János asztalos- mesternek, Vilmos; jun. 18. Kovács Lajos asztalosmesternek Irén, Rozália nevű leány gyermeke ; Elhaltak: jun. 22. Szenesy Tibor gépész gyermeke róm. kath. 6 éves vörhenyben; jun. 22. özv. Havassy Mihályné Maár Lujza torna-tanár özvegye, rom. ka.h. 72 éves, agyszélhüdésben ; jun. 24. Szalonjai Gábor magán bányamunkás, ref. 68 éves végelgyengülés ; junius 24 Stoff Mária kincstári zuzómunkás gyermeke, róm. kath. 2 éves veleszületett gyengeség ; junius 25 . Balázs János György kincstári bányamunkás r. kath. gyermeke g. k., 3 hetes veleszületett gyengeség; junius 25. Vincze István nyugbéres, kincstári bányamunkás, róm. kath. 56 éves, tüdőgümőkór; jun. 26. Godián Erzsébet Zsuzsánna tisztviselő gyermeke, róm. kath. 5 és fél hó, agyhártyagyuiadás ; jun. 25. Somkutyán Rozália, városi erdőmunkás gyermeke g. kath. 1 éves, szamárköhögés; jun. 28. Bonta Tivadar nyugb. kincst. bányamunkás, g. kath. 58 éves, tüdőgümőkór. Egyről-másról. (x) Majdnem egy hétig tartott, hogy a fővárosi nyomdák kerekei pihentek. A nyomdászok megszüntették a munkát, nem dolgoztak. Magyarul : büntették a közönséget, de aztán, hogy ezt hogy miért tették, miért érdemelte ki ezt a nagy közönség, bizonyosan maguk sem tudták. Pedig most még sztrájkolni sem lehet úgy, miként a békében, ma nincsen sör, bor, pálinka mint régen volt, vagy ha van is valami kis dugacs, hát annak bizony nagyon magasan repül az ára és én hiszem is, hogy a munkások erre nem is gondoltak, hanem csak ugv vaktában ugrottak bele a dologba. Pedig ezt nagyon meg kellett volna gondolniok s a mérlegelésnél figyelembe kellett volna venni, hogy ma a közönség nem csak szemmel látható, kézzel megtapogatható dolgokkal táplálkozik, hanem szellemi eledellel is. A világháború az állandó újságolvasó közönség számát megtöbbszörözte, ma már minden Írni — olvasni tudó ember fővárosi napi lapot olvas, ha mindjárt krajcárost is, de olvas, mert a napi események és a tudni vágyás erre ingerük, ezért esik tehát nagyon súlyos beszámítás alá a közönségnek e tekintetben való megrövidítése. De különösen figyelembe kellett volna venniük a munkásoknak, hogy a végtelenül súlyos gazdasági viszonyok miatt most ilyen cselekedetek véghez vitelére egy általában nem határozhatják el magukat, mert ma minden embernek megfeszített erővel kell dolgoznia, hogy a nemzet létfenfartása biztosítva legyen, de másrészt az általuk fennen hangoztatott egyenlőség elvét sem lett volna szabad ennyire' pvofán módon megsérteniük, mert ha a reánk mért s lyos csapás folytán a nemzet egyrészének vérét kell hullatnia a frontokon, akkor a nemzet másik része sem vonhatja ki magát az itthon folytatandó nagy munkából, hanem mindenkinek kötelessége abból kivenni a reá eső részt és úgy kell küzdenie, amint ezt a mai vezérczik- künkben is megírtuk : egy szívvel, egy lélekkel és minden rendelkezésünkre álló eszközökkel. Látjuk is, hogy az értelmes munkásság felismerte óriási tévedését, és megfeszített erővel igyekezik az elmulasztottakat is pótolni. ~ CSARNOK. A hasonmás. Amikor miss Adda Gordonley alig húsz éves korában meghalt, lord Algernon Musgrave, a vőlegénye annyira kétségbeesett, hogy egy álló hónapig folyton mellette maradtak a barátai, mert attól tartottak, hogy öngyilkossá lesz. Mikor ezután fájdalma kissé lecsillapult, elhagyta Londont és West- morelandbe ment, ahol egy Erzsébetkorabeli kastélyban akarta bánatát eltemetni. Óriási négyszögletű épület volt az, magas négyszögletű tornyokkal és gyönyörű szobor ékítményekkel, amely mint egy fekete piros ékszer nyugodott az óriási fák között. Musgrave mindjárt első pillanatra beleszeretett miss Adda Gordonleybe és őszinte, tiszta nagy szerelemmel szerette, mert ő gyengédségéi mege- előzőleg még senkire sem pazarolta. Ez a cézári arcú fiatalember nemeslelkü és előkelő gondolko- zásu volt. Aki őt meghódította, azé maradt örökre. És Adda hogyne bűvölte volna el ? Szép és kecses nő volt, tüzes tekintetű és csodálatosan fehérbőrű, gyönyörű fehér nyaka pedig egy elefántcsont- oszlophoz hasonlított. Legjellemzőbb ismertetőjele az arcán azonban az a csaknem rendellenes nagy köz volt, amely crát a szájától elválasztotta. Azonkívül vidám, okos és beszédes volt és hangja mint zene csendült. Musgravenak nem is kellett beszélni, hogy Adda megértse szerelmét és abban őt is részesítse. Mátkaságuk hosszú, gyengédséggel teli s végtelenül boldog időszak volt. De két héttel az esküvő előtt egy hirtelen támadt betegség könyörtelenül elragadta a fiatal leányt és lord Musgravet félig őrült kisértetté, örök özveggyé tette, aki ősi kastélyának magányában egyedül jött-ment és hiába hívta vissza a soha többé vissza nem térő kedves árnyat! Sokáig semmi sem enyhítette lord Musgrave fájdalmát. Egy félév elteltével azonban mégis kezdett kijárni a kastélyból és sétálni az erdőben. Egy este, amikor az erdő szélén sétált, hirtelen visszahökkent, arca elsápadt és reszketés fogta el. Egy alak állt előtte, mely oly ijesztő volt, hogy csaknem elájult tőle, de nem azért, mintha borzalmas lett volna, mert hiszen üde, bájos leányzó állt előtte: hanem az egész teremtés vonás- ról-vonásra Addához hasonlított. Szinte azt hitte már, hogy érzéki csalódásnak az áldozata, de nyomban észrevette, hogy az ismeretlennek merészebb a tekintete, mint amilyen volt az ő menyasszonyáé és, hogy parasztlányok módjára volt öltözve. Alighogy hazaéri, még azon zavartan magához hívta a jószágigazgatóját és lefestette előtte a leány arcát. — Nagyon jól ismerem a leányt! —- mondta a jószágigazgató, — ő miatta már többször akartam elbocsátani az apját, noha már húsz éve dolgozik most a birtokon. De nem tartom igazságnak, hogy a gyermekek bűnei visszaháramoljanak a szülőkre ! Ez a Jane egy semmire való teremtés, aki iszik és kerüli a templomot és akit esténként a vidék legzülőttebb férfinépének a társaságában lehet találni. Musgrave izgatottan szakilotta félbe a beszélgetést és három napig nem mozdult ki a kastélyból. De amikor ismét átlépte otthonának küszöbét, ez azért történt, hogy csatangolt anélkül, hogy vele találkozott volna, de azután egyszerre váratlanul ismét elölte termett az a leány. Miért engedi meg az Isten, hogy két leány annyira hasonlítson egymáshoz ? Egész testtartása a miss Gordanleyé volt, u- gyanazok a szemek, ugyanaz a kebel, az arcbőr, sőt még az a rendellenes köz is az orr és a száj között. • Csak a hangja volt más : rekedt, durva, közönséges hang és a kiejtése még ennél is rettenetesebb. Ettől a pillanattól fogva lord Musgravenak többé nem volt nyugodt perce. Mert legyőzhetetlen vágy vonzotta ehhez a nőhöz, akiről tudta, hogy buta, durva és aki mégis a drága hallott isteni arcvonásait viselte. A közelében úgy érezte, mintha újból volna. Amellett azonban félt is, hogy megcsalja az imádottja emlékét és hogy beleszeret ebbe a szép álarcba, amely oly rut lelket takar. Fia valóban beleszeretne, mi történnék akkor ? A két nő összevegyülne az emlékezetében és az aljasabb, a rútabb kitörülné a tisztát. A legmagasztósabb, a legtisztább módon szeretni valakit és épp e szerelem emléke miatt most együttélni egy aljas teremtéssel — micsoda sülyedés! Fájdalom. Musgrave már csak Janera gondolt és tehetetlenül vette észre, mint sülyed nap- ról-napra az önbecsülése. Eddig még mindig csak egészen közömbös dolgokról beszélt a parasztleánnyal; egy este azután arra kérte, hogy menjen el hozzá másnap a kastélyba. A leány azzal az önhitt és merész tekintetével a szemében, másnap meg is jelent. Musgrave sokáig nézte, aztán egy gyönyörű ruhát ajánlott fel neki azzal a feltétellel, hogy előtte vegye fel. Ez a ruha csodálatos ezüstbrokát- szövetből volt .és .Adda viselte az utolsó b.álon, a- melyen együtt megjelentek. Adda szülei emlékül Musgravenak ajándékozták ezt a ruhát. Jane Matthews felvette a ruhát és megállt Algernon előtt. Gyönyörű vállai, fehér karjai eibü- lően fehérlettek ki a ragyogó szövetből. Ez már nem a parasztleány volt, hanem Adda Gordanley, aki méltóságteljesen és fehéren szerelmesen, mintha hallotlaiból támadt volna föl, — állt bámuló szemei előtt. Ülj le és ne szólj egy szót se I Mondta Musgrave. A leány engedelmeskedett. Az esti napsugá- rak a magas ives ablakok színes üvegtábláin át
