Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-03-30 / 14. szám
2. Nagybányai Hírlap 1918. március 30. gáton azt az igazságot, hogy, aki a Krisztusban hisz és annak parancsolatai szerint cselekszik, még ha meghal is él az. Jóságos Istenünk ! Te hozzád fohászkodunk ismételten e szent napon, a dicsőséges feltámadás nagy napján, tedd lehetővé a mi fényes győzelmünket és alázd meg gálád ellenségeinket, akik hamis jelszavakkal, a kis nemzetek megvédelmezősének ürügyével rohantak meg azért, hogy rajtunk és vagyonúnkon osztozkodhassanak. A gyermeké a jövő. Irta: Dr. Sociológus. » A háború szörnyű vihara a világ ember erdőjében nagy 'pusztítást csinál. Sok hatalmas, e~ rős, sok terebélyes nagy fa, sok még gyümölcsöt nem hozott, sudárba se szökkent fiatal törzs dőlt le. E nagy orkán pusztító munkájának látványától szomorú lelkünket azok felé fordítjuk, akiket a förgeteg szele nem ért. A nagy fák ledőltek, de a fűszálak, a virágok sértetlenül állanak és biztató reménységet keltenek bennünk. Üdén, mosolyogva néznek ránk a gyermekek, mintha mi sem történt volna. Hamvas arcukról, ártatlan szemük csillogásából bizalmat olvasunk. Ha őket nézzük, nem oly szomorú már a jelen se ! Látjuk őket, kik majdan uj életet teremtenek s ezt mondjuk: Lesznek ismét erős, hatalmas törzsökök, sudár fák, s ismét dús lesz az embererdő és szép, mint volt a nagy vihar előtt. Igen a gyermekeké a jövő, mert ők fogják megépíteni a jövő társadalmát, a nagy viharból dicsőségesen feltámadó, ezer éves és mégis fiatal erejében tündöklő drága hazánkat. Minden reményünk a gyermekekben van, az élet nagy árjának ők a folytatói. A gyermek a jövendő záloga, ők a jövendő kornak nagy értékei. Ezen értéket meg kell óvnunk, gondoznunk kell féltő szeretettel és megbecsüléssel. Gondoznunk kell testüket, lelkűket, hogy minél tökéletesebbek, minél erősebbek legyenek, hogy a jövő társadalma is minél hatalmasabban s jobban elvégezhesse az építés munkáját. Ha eddig gondoltunk a gyermekkel, most kétszeresen kell gondoskodnunk róluk. De hogy kellőképpen végezhessük a gyermeknevelés és gondozás munkáját, valljuk be Ságodat a te lángeszed hajnalát látom újra pir- kadni. Megölelik egymást, közibük vesznek engem is és ölelkezünk hárman benned, te felejthetetlen szép otthon ! * Aztán közétek kerültem. A felejthetetlen csendes otthont elhagytam ; megnőttek a szárnyaim és én repültem visszatartóztaíhatatlanul virányos, virágillatos mezején az ifjúság tavaszának. Mily szinpompa, mily kábulat! Megitasodtunk a bortól és a szerelemtől, melyhez azonban n szívnek vajmi kevés köze van. Az ily szerelmek lobbanékony lángok, melyeket a női termet, a nők szemének fénye éleszt. Egy-egy rizsporos arcz vulkanikus tekintete, mely reánk szikrákat szór, elég, hogy az ifjúság örök parazsát fölszitsa. Lángra lobbantsa . . . Nos és nálunk volt parázs bőven. Csupa fiatal, Csinos gyerek. Csak ki kellett lépnünk az ut- czára, már is hóditó hadjáraton voltunk. A nőknek valóságos réme vala e fess csoport. Arca fanyar lett, hangja színtelen. A mézet hamar megutálja az ember, mert a kelleténél több émelygős, eh ontja a gyomrot. A mienk is elromlott; ketten hamar kidőlősszintén, nekünk magunknak is sokat kell tanulnunk, mert a gyermeknevelés nem könnyű ludo- mány. Ellen Key mondja, hogy ez a század a gyermekek százada. Még a háború előtt mondta ezt, s ha szemünk el is siklott e szép mondás fölött, most már nagyon is gondolkoznunk kell rajta. Ez a század valóban a gyermekeké! Ellen Key szavai arra vonatkoztak, hogy e századba világszerte kezdtek a tudósok, nevelők és sociológusok foglalkozni a gyermekekkel. Tüzetes vizsgálódás tárgyává tették helyzetüket, testüket, lelkűket. Ezen munkában előljártak a Gyermektanulmányi Társaságok. Nagyszerű s áldásos munkásságot fejtettek ki s a gyermekről érdekesebb- nél-érdekesebb könyvekben Írták meg kutatásaik eredményét. Szükséges, hogy mindazok, akik műveltségüket ki akarják építeni, akik a legérdekesebb problémával, a gyermekkel igazán meg akarnak ismerkedni, megismerjék a gyermekről szóló irodalmat. Csodálkozva fognak arra eszmélni, hogy a legkedvesebb, a legszebb a gyermek, mennyire ismeretlen volt s csodálkozva fognak behatolni a gyermeklélek, gyermekélet titkaiba. A gyermek tudományos vizsgálatára nálunk is megalakult már több, mint egy évtizede a Magyar Gyermektanulmányi Társaság. Büszkén mondhatjuk, hogy a világ hasonló tudományok társaságai közt a mienk úgy tudományos eredményeit, mint sokoldalúságát tekintve a legelsők között áll. Minden nagyítás nélküli igazság, hogy a világháború előtt ezen tudományos társaság munkásságából kezdték jobban megismerni hazánkat s meg is becsülni és az uj tudomány világszerte ismert kiválóságai, a német, amerikai, angol, francia nemzet kiváló tudósai a legszorosabb kapcsolatot tartották fenn a magyar gyermektanulmányozással. Nagyon hosszú ismertetést kellene írnom, ha pontosan be akarnék számolni, hogy mit tettek. E helyett az érdeklődők figyelmét csak arra hívom fel, hogy vegyék kezükbe a „Gyermek“ című folyóiratot és azon könyveket, melyeket a gyermek- tanulmányi társaság Gyermektanulmányi Könyvtár címen ad ki. Most különösen ez utóbbiról akarok egyet-mást elmondani. Nem reklám cikket irok, ne úgy vegyék, ne úgy olvassák: én ezzel kötelességet vétek teljesíteni és szolgálatot a mi legféltettebb kincsünknek, a gyermeknek, mert a Gyermektanulmányi Könyvtár minden sora, minden betűje valóban a gyermeket. szolgálja. S ezt szoltünk, szívesebben mentünk már te és én egy harmadikhoz a mulató kompánia közül, aki az egyetlen nős ember volt köztünk, de lumpolt inkább, mint bármelyikünk. Ez az ember valóságós relytély volt előttünk. Felesége fiatal szép, előkelő, pikáns. Szelidsé ge, műveltsége pedig és a női báj, mely egész lényét elöntötte, még az idealista szivét is megdobogtatta volna. Miért kerülte hát barátunk az otthont, azt a bájos kis hajlékot, hol ez a viruló rozsa nyílik, illatozik? Ezt nem tudhatuk meg, de én megtudtam mást, hogy az az asszony imádásra méltó szép formájú gödrös arcocskájával, mely oly bágyadt oly szomorú volt. Fekete, dús haja, mely fényesen, lágyan omlott magas metszésű, nemes homlokára, igéző. Sokszor voltam vele egyedül, mig férje másutt mulatott és én mulattam azzal, hogy az elhanyagolt asszonyt vigasztaltam. Tudod, hogy beszélni kezdtek rólunk, talán nem is ok nélkül, mert az asszony megkin- "zott szivét megdobogtatták az én vigasztaló szavaim. Mindenki tudta ezt, csak én nem, és mikor gálva a társadalom legszélesebb köreinek igényeit óhajtja kielégíteni; oly könyveket ad, melyek nem csupán a tudós érdeklődését szolgálják, hanem minden müveit emberét. Okos és bölcs cél ez, mert hiszen a gyermek édes mindnyájunké s a gyermek sorsa a jelen társadalmában dö! el. Minél több oldalubban ismeri a jelen társadalma a gyermeket s minél szélesebb körbe hatol el ezen ismeret, annál szerefőbb gonddal és helyesebb nézetekkel igyekszik a társadalom a gyermek testi és szellemi erőit kifejteni. Nagy szükség van tehát olyan könyvekre, melyek nem a száraz s elvont módon szólnak, hanem oly szépen, hogy mindenki, minden müveit egyén szívesen olvashatja ; olvashatják a szülők, a jogászok, orvosok, szociológusok, pedagógusok, s olvashatják a ser- dülteb leányok s ifjak is, kik majdan szintén apák s anyák lesznek. HÍREK. Közélelmezési kormánybiztosul a m. kir. minister elnök Szatmár megyére nézve Diószeg h y János ministeri osztálytanácsost nevezte ki. Kitüntetés. Király ő Felsége, dr. Wagner József ezredorvosnak, az ellenség előtt teljesített kitűnő és önfeláldozó szolgálatai elismeréséül a Ferencz József rend lovag keresztjét a hadidiszit- ménnyel adományozta. Kvasz András nem halt meg. Értesítést küldött az Aero-szövetségnek, hogy az orosz fogságból útban van haza felé. Behívás a 42—50 éves népfölkelők pótlására. Katonai körökből ered, hogy mindazokat, akiket annak idején a szemléken fegyvernélküli népfelkelői szolgálatra alkalmasaknak találtak, a legközelebbi napokban be fogják hívni népföike- lői szolgálatra. Az osztiák honvédelmi miniszter a képviselőházban nemrég jelezte, hogy ilyen behívás tervbe van véve. A hadvezetöség úgy látszik, elérkezettnek látja most az időt arra, hogy ezt a tervet megvalósítsa. A hadvezetöséget nyilván az vezeti, hogy még idejekoián megfelelő erők pótolják azokat a helyeket, amelyek a 42—50- éves öreg népfölkelők hazabocsátása folytán fognak megüresedni. Népszámlálás. Közélelmezési szempontból másoktól hallottam, hinni sem akartam, mert a férj hallgatott. Bűnös volt, talán jellemtelen is, aki várta, hogy az ö bűne feleségét is bűnbe sodorja. Nem tett szemrehányást nekem, zavartalanul vigasztalhattam tovább hitvesét, mig azon vettem észre magamat, hogy én, a rettegett nőhóditó, ostoba vagyok. Nem látok, még ha figyelmeztetnek is. Rokonszen- vet vélek a szép asszonynál, pedig az több, sokkal több. A mint beszélek, néz reám lélekbeható tekintettel, fájdalmas inosolylyai. Szemében csillog a köny, mig egész teste megremeg és két puha kar fonódik nyakam körül. Már csattan a csók, mikor kábultságomból magamhoz térek. Kiragadom magam az édes, lágy karok közül és sóhajtva suttogom: Ez az otthon nem az én otthonom ... Ily édes szép Madonna bűnös nem lehet. . . Hálásan nézett reám ; kezemhez hajlott és mielőtt megakadályozhattam volna, megcsókolta azt. Én az övét. Asztán futottam haza ... Otthon voltam, az én sivár, barátságtalan otthonomban, hol nem fontak át bársonyos, puha karok. * Arcza sugárzik, hangja olvadékony. Ott, honnan a becsület számüzöt, megjelen-
