Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-03-26 / 13. szám

XI. évfolyam. Nagybánya, 1918. március 26. 13. szám. í Mag ynányai TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZ Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagy hány a vidéki Hírlap D A S Á év I HETILAP. Osztályának Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 8 korona, negyedévre 8.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben Felelős szerkesztő-tulajdonos: Om. JUTTAS NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkosztőídu: Hunyady Jánoa-u. 14. sz., hová a lapközlemények kiildendS Kiadóhivatal: „Hermes* könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket fel veszik. Mikor majd hazatérnek. Mindjobban közeledik az az idő, amit mindnyájan olyan epedve várunk, a várva- várt béke. A békéről, ha gondolkozunk, előtérbe nyomul az a kínzó gondolat, mi történik azokkal a kiskereskedőkkel, és kis­iparosokkal, akik immár esztendők óta ha­difogságban sínylődnek, és üzletük a hábo­rú tartama alatt zárva volt. Fontos prob­léma ez, amelyről nekünk, itthon maradottak­nak gondoskodnunk kell, és meg kell ol­danunk ezt a kérdést. Meg kell találni azt a módot és azt a formát, amely mellett a hadiszolgálatból hazatérő kisiparos, műhe­lyébe állhasson, kiskereskedő üzletét meg­nyithassa, hogy önmagát és családját el­tarthassa. Az átmeneti gazdasági ministe- riumra tartozik ugyan ez a hivatás, amely reméljük, a kérdés helyes megoldását meg is fogja találni; nekünk itthonmaradt ke­reskedőknek és iparosoknak főkötelességünk azonban már most gondoskodni arról, hogy ez a kérdés tisztáztassék és hogy helyesen legyen megoldható. Felfogásunk szerint a mód, amely mellett a kisiparosokat és kiskereskedőket újra műhelyükbe és üzletükbe visszahe­lyezzük, igen egyszerű. A kormánynak kell. hogy a feladata legyen, hogy ezek a hadi­fogságból hazatérő kisiparosoknak és kis­kereskedőknek segítséget nyújtson, és pe­dig oly képen, hogy kamatmentes, hosszú lejáratú kölcsönt adjon a hazatérőknek. Természetesen meg kell vizsgálni az ille­tőnek a jelenlegi helyzetét, és szem előtt tartani a háború előtti helyzetüket is. A kölcsön a lehető legjobb feltélelek mellett, minél hosszabb időtartam alatt fizetendő vissza az államnak. Ez ügyben azt hisszük, már ankétok is voltak és ott, szintén ebben a heiyes iránybán történt megállapodás. Ha az állam az anyagi rész­ről gondoskodik, akkor természetesen a kereskedelmi köröknek kell minden lehe­tőt elkövetni, hogy épen ezek az emberek, akik annyit és anyagilag annyira mentek tönkre, és a kik évek hosszú során át nél­külözték «a rendes, megszokott életet, kell hogy támogatást nyerjenek, hogy áruval elláttassanak és, hogy rendesen megél­hessenek. Ezt a fontos kérdést immár a napi­rendről levenni nem lehet. Erélyesebb ál­lást kell foglalni ebben a kérdésben a ke­reskedőknek és iparosoknak, és minden lehetőt el kell követnünk a Kérdés mielőb­bi és helyes megoldása mellett, hogy mi­re ezek a boldogtalan emberek haza jön­nek, már várja őket az a tudat, hogy meg­élhetésükről az itthonmaradottak gon­doskodtak. Az Országos Kereskedő és iparos Szö­vetség hivatott arra, hogy ezt a kérdést állandóan napirenden tartsa, mert hisz zászlajára a kiskereskedelem és kisiparo­sok boldogulását tűzte jeligéül! Egyébként az OK1SZ programmja u- tal a megoldás gyakorlati módozataira is, amidőn azt követeli, hogy a központok milliós nyereségeit fordítsák a hadbavo- nult kereskedők és iparosok anyagi exisz- tenciájának megalapozására. Ezeket a milliókat a kereskedelemtől és ipartól vonták el: ha tehát közcélokra akarják forditani, úgy joggal jelentheti be a maga igényét a hadbavonult kereskedő és iparos. A láda titka. Jó egy pár éve történt — mesélte a kis Tabac: Valami füzfakosarakat áruló öreg adta meg az ötletet. Compiégtie környékén házalva vette ész­re a magányosan álló házat, hol özvegy V.-né la­kott, egy hóbortos öregasszony, aki sohasem moz­dult ki hazulról. Még a szállítókat sem engedte be magához. A kertben volt egy pad, arra tették le a csomagokat, a fűszert, vajat, tojást, s ott találták meg kikészítve a pénzt. Bosco azt mondta, amint az öregtől megtud­tuk a helyzetet, hogy fölösleges mást is beavatni a dologba, mi ketten is el fogjuk végezni. Az ő négy frankjával vettünk kéz alatt egy utazóládát, teletöm­tük egy elhanyagolt helyen fadarabokkal, kövekkel, hogy nehéz legyen, hogy ne üressen vigyük a pod- gyászt Compiégnebe, ami esetleg gyanút kelthe­tett volna. Úgy állapodtunk meg, hogy a ládát inkább visszahozzuk Párisba, minthogy itt hagyjuk a ház­ban, vagy eldugjuk valahol a szabadban. A házat bezárjuk s azt fogják majd hinni, hogy az özvegy elutazott valahová. Minél később kezdenek el gya­nakodni, annál jobb lesz reánk nézve. Párisban semmi sem akadályoz meg abban, hogy hamar megszabaduljunk a holttesttől. Volt egy pajtásunk, aki azonnal elégetné. Majdnem sötét éjszaka lett, mire a faluba ér­tünk. Úgy állítottunk be, mintha bormintát hoztunk volna. Tudtuk, hogy nagyon elzárkózott s féltünk is, hogy nem fogadja kedvesen ajánlatunkat s be sem enged a házba. Félelmünk alaptalannak bizonyult. A szalon­ba lépve, aztán már rövidesen végeztünk a dol­gunkkal. Gyakran láttam Boscot dolgozni, de so­ha igy, amint ezen a napon. Egy szempillantás a- iatt megmarkolta a kövér asszonyság nyakát s le­nyomta a kanapéra. Mesésen dolgozott ez a kis púpos. Igaz, hogy csakis dolgozni tudott, minden kigondolás, elővigyázat engem terhelt. Ez jó volt igy, mert én nem voltam alkalmas a durva mun­kára — hányingert kaptam már attól is, hogy az öreg lábát kellett lefognom, amig Bosco nyugod­tan szoritgatta a nyakát. Mikor az özvegy nem lélekzett már, kitűnt, hogy igen kövér volt. Benyomtuk a ládába, a fe­delét éppen, hogy lecsukhattuk, aminek igen örül­tünk, mert igy legalább nem lötyögött benne. Ezt elintézve megvizsgáltuk a bútorokat. Találtunk hatszáz frank aranyat a fiókban, aztán még vagy húsz ötvenfankost ráztunk ki egy elegáns szürke csizmából, ahová az eredeti öreg­asszony elrejtette őket. Egy teáskannában érmek, ékszerek s érthetetlen szövegű angol értékpapírok voltak. Ezeket szintén zsebretettük. A munka, a kutatás, a jobbra-balra nézelődés, aztán az eltakarítás bajossá teszi mind arra gondol­ni, ami megtörténhetik. Amikor levittük a ládát a pályaudvarra s feladtuk a vonatra, már nem is gondoltunk arra, hogy mi van benne. Azért akar­tuk vasúton szállítani, mert egy pajtásom volt az északi pályaudvarban, Filetet, akinek segítségével CTERNBERG K 150.­RFQ7FÍ OriPPPI Tölcséres, kitűnő hangú, leg­ujabbrendszerü .... . . Ujtalálmányu tölcsérnélküli ______________________ a legjobbak ! „Etofon“ beszélőgép be­csukható tetővel a legtöké­BU DAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60 saját palota. letCSebbRendelésnél a pénz előre beküldőd!’

Next

/
Oldalképek
Tartalom