Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-03-19 / 12. szám

1918. március 19. 3. Nagybányai Hirlap sutunk csak a foglyok elszállitátását végezhetné, a miről szó sem lehet, még akkor is eltartana másfél hónapig az elszállításuk. Igv azonban jó­val tovább fog tartani. A miniszter tájékozásul a következőket rendelte el: A hadifoglyok beosztása marad az eddigi. Mindenki ott dolgozik, ahol ed­dig, szabadságolni, vagy elbocsátani hadifoglyo­kat nem szabad. Nem engedhető meg, hogy bár­melyik hadifogoly, ha tiszti rangsorban van is, s anyagilag módjában állna, korábban elutazzék és gyorsítottan kerülhessen el helyéről, mint amikor azt illetékesen megállapítják. Feldolgozatlan arany és ezüst tárgyakat, drágaköveket nem vihetnek magukkal a hadifoglyok; arany és ezüst érmeket legfejebb két korona értékig tarthatnak meg. Ter­mészetesen ékszereiket elvihetik. Papírpénzt is csak ezer koronáig tarthatnak magúknál, ez alól kivé­telt csak a háromnál több gyermekkel biró, vagy rokkant hadifoglyok képeznek, akiknek a parancs­nokság nagyobb összeg elvitelét is engedélyezheti. A hadifoglyok többi pénzét és jelzett értékeit nyilvántartásba veszik, nyugtázzák, s a béke tel­jes helyreállítása után fogják visszautalni. Nem szabad a hadifoglyoknak katonai felszerelést, lát­csövet, bőrt, fényképezőgépet stb. magukkal vin­ni. Általában a tisztek podgyásza nem haladhatja túl az ötven kilogrammot, a legénységé pedig a huszonöt kilogrammot. Szőllősgazdák a borntaximálás ellen. A kormány maximálni akarja a hadseregnek szükséges bormennyiséget, még pedig a fehéret 3.60, a vö­röset 4.40 koronában, s miután ez nagy károso­dást jelentene a termelésnek és a kereskedelem­nek, a Szőllősgazdák Egyesülete feliratban kéri a földmivelésügyi minisztert és a pénzügyminisztert, hogy befolyásukat arra érvényesítsék, hogy a had­sereg számára szükséges bormenyiséget nálunk és Ausztriában a közös pénzügyminiszter a minden­kori piaci árakon vásárolja be. Az egyesület réz- gálic, a szénkéneg, valamint a raffiapótlóanyagok tekintetében is sürgős felterjesztést intéz a földmi­velésügyi miniszterhez és a pénzügyminiszterhez. Az Érdekes Újság húsvéti száma újra szenzációja lesz a könyvpiacnak. Borítékait gyönyörű háromszinü mélynyomásban két kiváló magyar festő, Csók István és Vastagh Géza fest­ményei díszítik. A húsvéti számnak a gazdag fő­lapon kívül két külön könyvmelléklete lesz. Nagy Endre „Jönnek d színészek“ címmel egy vidám kis könyvet irt, melyet maga illusztrált is. Másik könyv­mellékletként Moly Tamás Velencei kaland cimü kötetét adja az Érdekes Újság húsvéti száma, mely­hez mulatságos gyermekjáték is lesz mellékletül. E gazdag húsvéti szám ára 2 korona. A „Vasárnapi Újság“ márczius 17-iki szá­ma szövegben és képben egyaránt változatos tar­talommal jelent meg. Szemere György uj eredetj regénye mellett Arnold Bennett fordított regényé­nek folytatását közli e szám, melyben Laczkó Gé­zától novellát, Vargha Gyulától költeményt, Szig- mától tárczát találunk, majd nekrológot és arczképet- a héten elhunyt kiváló magyar publiczistáról Halász Imréről, s képeket és ismertetést Deák-Ébner La­jos most megnyílt nagysikerű kiállításáról az Ernst múzeumban. A képek között a háborús és napi­aktualitás illusztrácziót nagy bőségben találhatja e számban is az olvasó és a rendes heti rovato­kat. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyed­évre 10 korona. — Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem -utcza 4. sz,) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép szá­mára, félévre 2 korona 40 fillér. Anyakönyvi közlemények Születtek: márc 6. Filipás János bányásznak Mária; márc. 8. Kis István bányásznak György; márc. Vaszkul László erdőmunkásnak Dániel; márc. 9. Stoff Sándor ácssegédnek Antal; márc. 8. Rusznák András bányásznak Terézia; márc. 4. Barta Lász­ló vasúti hajtányosnak Julia ; márc. 12. Matyisán György napszámosnak Róza : 1917. dec. 17. Csop- le János bányásznak halvaszületett fia ; márc. 3. Bölőnyi Máriának Matild nevű gyermeke. Elhal­tak: márc. 8. Kozák József zenész, gk., 52 év, tüdőgümő járványkórház; márc. 9. Nagy Teréz ref., 58 év, szivizomelfajulás ; márc. 10. Ruzitska Lajos kereskedősegéd, rk., 48 év, astma; márc. 11. Román Istvánná bányász neje, gk., 59 év tü­dőgümő ; 1914. nov. 6. Székely Mihály zászlós az 5. ezrednél, ref., 31 év, hasi hagymáz Laucul Galícia, hősi halált halt; 1916. febr. 1. Suta János őrvezető az 5. ezrednél, gkel. ev., lövéstől eredő sebesülés, Bécs, 2-ik hadi kórház, hősi halált halt; 1916. okt. 30. Princz Márton 12. honv. gy. ezrednél népfölkelő, rk., 19 év, Kirliba- ba melletti csatatéréi, hősi halált halt; márc. 3. Molnár Gyula kórházi s. ápoló, rk., 73 év, végelgyengülés; márc. 15. Tyira Sándor napszá­mos gyermeke, gk., 1 hó, gyengeség. Házassá­got kötöttek: márc 10. Kizbaján Illés fuva­ros giródtótfalui és Kizbaján Borbála helybeli lakosok. Egyről-másról. Mint az Estből olvasom, már ellenünk is ké­szül a valami. Nevezetesen, határozatba ment, hogy nem csak a fővárosi lapok papirosai hanem a vidéki lapoké is központosítva lesznek. Szóval, ed­dig nekünk még csak akadt egy kis papiros, de hogy a jövőben szintén akadni fog-é, ez már kétséges. Két­séges pedig azért, mert eddigi tapasztalataink a mel­lett bizonyítanak, hogy minden dolog, amely közpon­tosítva lett, egyáltalán nem, vagy pedig nagyon hiányosan kapható. Ezek szerint tehát — miként a fővárosi lapok — úgy mi is megfogjuk kostolni a sok nyomorúságunk között a papiros Ínséget is. Eddig csak a pesti lapok sírtak, ezután már a vidéki újságok is sírni fognak, mert köztudomású, hogy a kenyérsütés a miatt is elakad, ha nincs liszt. Következésképpen az újság csinálás is, ha hi­ányzik a papiros. No de bevárjuk az eredményt, s ha csakugyan befagyni készül a papiros közös forrás, összefogunk beszélni, valamennyi pesti és vidéki újságok s egyszerre megyünk deputációba mert hát velünk nem lehet csak úgy ni, egysze­rűen kibabrálni. Adakozzunk a nagybányai rokkant katonák javára. kell maradni ? Miért ? Azért, mert Peters detektív követ bennünket Már pedig, ha meglátja, hogy maga a követség fontos táviratait kiadja a kezéből és rámbizza ő- ket, akkor mindjárt tisztában lesz vele, hogy ma­ga hazudott neki. Ha pedig magánál marad a do­boz, akkor nekem is magával kell maradni, mert csak nem bízom a jószágomat idegen embere. A Rogel homloka verejtékezett. . . Galaisba érve, azt remélte, hogy Peters ta­lán nem követi őket, hanem a legközelebbi pos­tagőzössel visszafordul Doverbe. De nem I Peters is vonatra szállt és a párocskával e- gyütt utazott Párisba. Hogyan rázhatnók le magukról ezt a kulan- csot ? Kérdezte most már kétségbeeséssel Roger, mert hiszen az nyilvánvaló volt, hogy a nagykö­vetségre csak be nem lophatja magát utitársával, már pedig csakugyan a doboz miatt nem válha­tunk el egymástól. Nincs rá mód, hogy szabaduljunk tőle, fe­lelte a miss. Csak egy esetben: Önnel kell mennem a nagykövetség palotájába, ott aztán rejtsen el a dobozommal mindaddig, amig csak Peters, aki kocsin bizonyára nyomon követ majd bennünket a pályaudvartól a nagykövetségig, meg nem un­ja a várást és elkotródik.. . Nekünk most már együtt kell maradnunk mert ha a távirati dobozt nálam látja meg Peters, akkor mindkettőnknek vége. Ezt be kellett látnia a fiatal diplomatának is. Csakugyan : nem tehettek mást. Együtt kellett maradniuk, mert Peters detek- tivfelügyelő mindig követte őket. Most már csak az a reménye volt Rogernek, hogy talán még sem lesz nagyobb baj a dolog­ból. Mindjárt Párisban lesznek. Kocsiba szállnak. A detektív a nyomukban. Reggel 6 órakor érkeznek meg a nagykövetségre. Olyankor még csak a portás van ébren, at­tól ugyan belophatja a követségre a misst, és ott is tarthatja néhány percre, amig Peters tovább áll, és akkor isten neki, a végzetes utitárstól is sza­badul, még pedig kazettástul. Ámbár gondolatnak mégis csak rémes, hogy az esetleges Brixton Sáli a körözött ékszertolvaj, éppen Őfelsége az angol király képviselőjének födele alatt talál menedéket az üldözői elől ... De nem tehetett mást, és most minden úgy történt, ahogyan előre látta. Amikor Párisban ko­csira szállt ő meg az utitársa s a nagykövetséghez vitették magukat, nyomon követte őket egy másik kocsin Peters. Most már valamelyest beletörődött a dolog­ba Roger, Megvigasztalta az, hogy ha bünpalás- toló is lett, de legalább egy ilyen csinos nöcskét védett, amilyen az utitársa volt s akinek liálada- tossága csak kellemes lehet. Odaértek a követségre. A kocsiból előbb a leány szállt ki, aztán Roger. Beléptek a kapu alá» ... Éppen akkor ért oda a másik kocsin Peters. .. A portás nagyot köszönt az ifjú Malcolmnak, és ez a köszöntés nagyon megnyugtatta a leányt. Roger most a lépcsőn felvezette védencét, hogy valamelyik, szobában elrejtse, amig Peters elkot- ródott... De mekkora volt a meglepődése Rogernek, amikor az emeletre a felérve lady Falconet top­pant elébük és se szó, se beszéd, a nyakába bo­rult a missnek, akivel össze-vissza csókolózott, Még csak percek múlva tudta meg Rogert hogy akit kisárt, aki védte és akit védett és akiről azt hitte, hogy Brixton Sáli az ékszertolvaj komor- na, nem más, mint lady Falconet ifjú testvér hú­ga, aki nénje látogatására érkezett Párisba, és aki egész utukon át kitünően mulatott rajta, mjnt aggódik Malcolm,a miért akaratlanul bünpalástolóul szegődött melléje ... Roger, miután elmondta, hogy ő maga is miért találta ki üldöztetése, históriáját, most már mentegetőzni kezdett, hogy ő soha egy percig sem nézte miss Beatsont a keresett ékszertolvaj- nőnek : Csak nem gondolta, hogy védelmet nyújtok valakinek, akire Őfelsége a király nevében joggá les egy detektív... Az egész tévedés egészséges alapon kezdődött és, azt hiszem, ugyanilyen ala- on is végződik majd 7 Micsoda alapon? kérdezte ártatlanul moso- yogva a fiatal hölgy. * Nos, a kölcsönös rokonszenv és barátság nak alapján, ha megengedi — felelte Roger vak­merőén. És mindketten kacagtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom