Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-03-05 / 10. szám
XI. évfolyam. Nagybánya, 1918. március 5. 10. szám. Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. áa Országos BlagyarBányászati és Kohászati Egyesöet NagybányavMóki Osztályának Hivatalos Közlönye. ' : s«n EWBaaBsas-»»5i Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre S korona, negyedévre l-5t» korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8 —12 oldal terjedelem&en. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. «JTál Í3ASY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szarkeszté'sóg: Hunyady János-u. 14. sz., hová a iapközlemények küldendő I < Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket fel veszik. njátsezta w^sitgaü&um&uaisaV' Bw»aKBmrtfa»ia<iQg»MBB««iBgaa«aaMBi<6a3aBigsMBWBB<jaggBBaa Hazafelé... Szinte nem is álmodtuk már, a négyéves háború mindenkit elfásitott a szép remények iránt és most ime, mégis valóra válik. Oroszország hatalmas pusztáiról százezernyi hadseregek indulnak el a magyar határ felé és most már csak technikai a- kadályoktól, technikai berendezésektől függ, hogy mikor érnek haza. Azt a nagy problémát, amelyet e helyen már nem egyizben tárgyaltuk, hogy tudniillik mi lesz azokkal, akilí a frontokról visszatérnek, azt a nagy problémát, most kicsiben már teljesen magunk előtt fogjuk látni néhány hét, vagy néhány hónap múlva. Mi lesz az orosz foglyokkal ? Tudjuk nagyon jól, hogy a probléma a mai helyzetben, az oroszországi hadifoglyokra vonatkoztatva, még távolról sem olyan arányú, mint a hazatérő katonák ügye, hiszen ezek még harcképes katonák egyrészt, másrészt pedig a számuk nem olyan nagy, mint azoké, akikre a nagy gondoskodásnak ki kell terjednie. Bizonyos azonban, hogy ha egy pohár vízben is, de itt áll majd előttünk a probléma nagy tengere. Az orosz hadifoglyoknak el kell helyezkedniük az ország gazdasági életében, és — valljuk be — legalább a nyilvánosság előtt még nem történt semmi komolyabb gondoskodás e- zekről az emberekről. Vissza fog térni sok százezer ember, akinek nem lesz helye a gazdasági és szellemi éleiben. Vissza fog térni sok százezer ember, akik a szibériai és ukrajnai fogságban elmaradtak a világtól, nem ismerik a háború alatti négy év technikai és szellemi fejlődését. Valóságos idegenekként fognak állni a mai gazdasági élettel szemben, gyámoltalanok, gyengék és erőtlenek lesznek, és semmi módon sem fogják bírni felvenni a versenyt azokkal, akik beleedződtek a háború ideges, szorongatott, és állandóan zavarodott életmenetébe. A hazatérőkről program mot adni egy ilyen hatalmas feladatra, nem tartjuk helyénvalónak és szükségesnek. Ennek a programmnak miniszteri bársonyszékből kell elhangzania. De ha már a miniszteri bársonyszékek némák, akkor iegalább a vidéki városoknak és községeknek, törvényhatóságoknak kell valami lépéseket tenniök. Gondoskodni kell bizonyos tanfolyamokról, ahol a hazatérők megkaphatják a továbbképzést a legutóbbi fejlődés menetéről, ahol átvezetik őket azon a rettenetes szakadékon, amely a háború előtti és mai élet és munka között van, és kibővítik ismereteiket annyira, amennyire annak a mai élethez ki kell bűvölnie. Ez a tanfolyam volna az alapja az oroszországi visszatértek helyreigazodásának, elhelyezkedésének. Természetesen azután gondoskodni kell a kivételes törvények alapján, amelyek jogot adnak a kormánynak, hogy a köz- gazdasági és társadalmi élet minden momentumába beleszóljon — arról is, hogy ezek a visszatérő hadifoglyok minden tekintetben megfelelő elhelyezkedést nyerhessenek, állásokat kaphassanak és ezek az állások megfeleljenek a háború előtt végzett munkájuk nívójának és lehetőleg arányos fizetési feltételeik is legyenek. Nem fér bele egy szűk hírlapi cikk kereteibe mindannak a sok módnak a vázolása, amelyen gondoskodni lehet a haAz első látogatás. „Sok a beteg, s igy az állomás kitűnő, csak egy kicsit vesződséges. A nép kellemes, vendég- szerető, bőkezű. 20 év alatt csinos vagyonkát lehet szerezni, könnyen bejuthat a városi képviselő testületbe és komolyan pályázhat a mandátumra is “. A biztató híreknek hitelt adva, Devisie, a fiatal orvos elfoglalta a nivernauis i kerületben az öreg orvosnak a helyét, aki vétisy-les-Boisban lakott. Feltette magában, hogy ámulatba ejti a lakosságot és mint minden izében modern orvos fog bemutatkozni. A bútoraival együtt előre küldött egy gyönyörű bordeaux-vörös automobilt, mely kényelem dolgában a legtökéletesebb volt, amit e téren a párisi ipar létrehozott. # Az ördög el is vinne, ha még annyi paciensem sem volna, hogy ezt a kis benzinfogyasztást meg se engedhessem magamnak! — gondolta magában Devisie. S hogy helyesen okoskodik, arról már megérkezése éjjelén alkalma volt meggyőződni. 1 óra tájban hatalmas dörömbölés verte fel álmából. Mi az ? — kérdé az ablakhoz ugorva. Az édesanyám úgy tesz, mintha megakarna halni, szólt be egy női hang. Jól van, várjon egy kicsit, jövök már. A kapuban egy majoros leány várt rá. Hová megyünk ? messze van az ide ? Dehogy! egy macskaugrás az egész. Devisienek sejtelme sem volt arról, hány kilométer lehet egy maeskaugrás, de úgy tett, mintha tövíről-hegyire ismerné a vidék szokásait. Talán kocsira ülnénk ? Nincs az messze, kérem, meg aztán jobb lesz gyalog menni, mert különben drágán tetszik számítani. Dehogy kisasszony. Legfeljebb azt számitom, amibe az a csöpp benzin kerül. Hát én nem bánom, ha az urnák tetszik, felülhetünk! Az autombil elindult. Az utak gyalázatosak voltak, az eső zuhogott. Végre egy félórai utazás után, miközben a hegyes kovakövek, ócska vasdarabok, törött cserepek és palackok tönkre rongálták mind a 4 pneumatikot, a kocsi megállt egy major előtt, ahol tyúkok, tehenek, disznók és emberek laktak rendetlen keveredésben. Bementek a konyhába, amely ágyakkal volt telerakva. Ott volt az egész Fouasson-család: az apa, a két fiú, Pierre és Jean, a három leány, Lodie, Charlotte és Zoé; az egyik sarokban egy ágyon, az anya szundikált. Hát mégis eljött! mormogta Fouasson a fogai között. — Keserves dolog, hogy akkor van nálunk, mikor nem kéne. Pedig mi már azt gondoltuk, hogy el sem jön. Devisiet egy kicsit meglepte ez a nyájas fogadtatás. Miért ne jöttem volna, mikor hivattak. Hát csak azért, mert már meggyógyult ez a vén vakondok. Már azt hittük, biztosan elpatkól. De becsapott minket. Az éjjel elkezdett kiabálni: TERNBERG K 150.— RFQ7FÍ AnFPFI Tölcséres, kitűnő hangú, leg- OLiü^LrLUULr L«1 ujabbrendszerü..................... t . . . Ujtalálmányu tölcsérnélküli a legjobbak ! „Etofon“ beszélőgép be- ” csukható tetővel a legtökéBUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60 saját palota. Rendelésnél a pénz előre beküldendő. sssmm
