Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-12-31 / 53. szám
* 2. Nagybányai Hírlap 1918. december 31. azért ugyan nem búsulunk, sőt arra büszkék vagyunk, hiszen minden nép, mely későbben életrevalónak bizonyult, kezdetben barbár hóditóként jelenik meg. Férfi erény számába ment az akkor. Frázisnak hangzik Ő Hosszúsága ajkán a mongol elnevezés, mert ő az, mert épen ő az, aki hosszuujju legényeit Magyarországra uszítja, hogy ne hódítsanak, mert ahhoz ugyan nem értenek, hanem garázdálkodjanak, mint igazi Zsebrák gyü- Ievész-had. Mi, magyarok és a máris feleszmélt töt testvéreink érdemesnek sem tartjuk, hogy fegyveresen szerezzünk magunknak elégtételt a betolakodók ellen, egyszerű fricskázással fogjuk vissza-és kikergetni őket. A testvéri szeretet kedvéért annyira még sem fogjuk megtagadni faji természetünket, hogy ezt meg ne cselekedjük. Mert hát mi mo- goroc vogmuc. Vállaljuk a mongolságunkon kívül ezt az elnevezést is, mely Attila nyelvéből lefordítva annyit jelent, hogy magyarok vagyunk. Jól tessék vigyázni: azok vagyunk és jövőben is maradunk. Akinek kedve lesz megpróbálni, ki fogja tapasztalni, mint a lábujjhegyen besurannó Zsebrákok, például a tepsiben terpeszkedni szerető cseh-pimaszok és a zsírban pöffeszkedő pimasz csehek. B. Egy-más tudnivaló a köztársasági áliam- életröl. Tárgyaim sorrendjén az következik imár, hogy a köztársaságot, mint államformát ismertessem. A köztársaságnak közönségesen is ismert latin neve a respublica, ami a közügyet, államot, mint politikai egészt, szabad és törvényes alkotmánnyal biró államot jelent. Szorosabb értelemben az egyeduralommal, a monarchiával ellentétben álló államformát, melyben a fejedelmi szu- verénitás helyett a népszuverénitás, a fejedelmi uralom helyett a népuralom áll fenn. A köztársa- tágban tehát nem egy, öröklés vagy választás utján odajutott szuverén hatalommal felruházott fő, nem is a közegésznek bizonyos kedvezményezett tagjai, hanam az egész közösség tartja a maga kezében a főhatalmat, úgy azonban, hogy a kormányzó szerv beállítása szeiint a köztársasági államforma a mindent teljesen kizáró oligarchiától, egyeseknek uralmától az egészen tiszta demokrácián váltakozhatik. Első cikkünkben fáttuk, hogy a mélygondolkozásu Aristoteles három államformát különböztetett meg: a monarchiát, az aristokráciát és a demokráciát, a melyek közül a középső, mint önálló államforma, az idők folyamán kiesett a népek életének történetéből s csak mint a köztársasági államforma egyik alakulata szerepelt. A köztársaságban tehát a szuverén hatalom az állampolgárok kiváló, képesebbnek tartott részét, vagy pedig az összes államtagokat egyformán illetheti, de mindkét esetben úgy, hogy a szuverén hatalom részesei egyúttal alattvalók is. Ahol a szuverén hatalmat a közjó előmozdítására képesebbek, a kiválók, a felsőbb társadalmi osztály tagjai tartják a kezükben, ottan arisztokratikus köztársaság van. És it^ meg kell jegyeznünk, hogy az arisztokrácia görög szónak első jelentése nem az, hogy a legelőkelőbbek, hanem az, hogy a legjobbak uralma. Görögország különböző köztársaságai s maga Róma is, legalább kezdetben, arisztokratikus államköztársaságok voltak s többé-kevésbbé szintén ilyenek Velencze, Genua és más olasz városok is, a szabad polgárok kezében lévén a szuverén hatalom olyanformán, hogyha nem közvetlenül ők gyakorolják is a törvényhozási, a végrehajtó és a bírói ténykedéseket, az ezekkel megbízott közegek az arisztokratáktól nyerték ezekre való megbízatásokat. Legarisztokratább és a leghosz- szabb életű ilyen köztársaság a dogék (dod- zsék) uralma alatt álló velencei köztársaság volt; a dogé olasz szó, a latin dux-ból származván, ami pedig herceget, fejedelmet jelent s a dogé választott kormányzója volt a népnek. Az ilyen köztársasági államformának az az előnye, hogy a felsőbb osztály az államügyekben nagy jártasságra tehet szert, tehát az állam hajóját biztosabb kézzel tudja vezetni; általa könnyebb az egyakaratra jutás, és az állami akarat megfontoltabb lehet, miután akik azt létrehozzák, értelmileg magasan állanak. De viszont igen nagy hátránya az ilyen államformának az, hogy külső, jogi berendezkedéseivel a hatalom birtokában levők szorosan elkülönítik magukat a többi állampolgároktól s a közügyek iráfit ezeknek úgyszólván semminemű érdeklődést sem engednek meg- Itt jő létre az államformában az oligarchia (kevesek uralma), ami végre is oda vezetett, hogy a köztársasági államok népei tudatra ébredvén, az arisztokratikus mázt letörülvén saját képükről s a demokratikus köztársasági államformát öltötték magukra, ami, hogy lényegében mit jelent, azt előző cikkünkben már elmondottuk. A demokratikus köztársaságnak két alakja van: a tiszta .vagy közvetlen demokrácia, amely szerint minden szuverén tényt a nép a maga egészében, a számszerű többség érvényesülésével végez, és a képviseleti demokrácia, amely abban áll, hogy a szuverén hatalom az összesség kezében van, de választás utján időközönkint oly szervek alkottatnak, melyek az összes államíagok nevében megbízásából szuverén tényeket végezhetnek. Legfőbb, de nem szuverén hatalommal biró szerve pedig a demokratikus köztársaságnak az elnök állása. A képviseleti demokráciában a nép átruházza, álszármaztatja a maga hatalmát választott képviselőire, de hogy minél gyakrabban legyen alkalma az e- gyes állampolgároknak szavazás utján nyilatkozni az államhatalom iránya fölött, rendszerint rövid megbízásokat, 1—2 éves mandátumokat osztogat képviselőinek s ezenfelül őket vagy utasítással köti meg, úgy, hogy a képviselő csak a választók kifejezett akarata szerint szavazhat, vagy pedig a referendumhoz folyamodik, ami a nép a- zon alkotmányos jogát jelenti, mellyel a törvényhozó testület által készített vagy kibocsátott törvények érvényessége fölött utólagos szavazatával dönt. Ma már a föld színén, arisztokratikus köztársaság egy sincsen, mert anconai és san-marí- nói picinyke köztársaságokat, — azt sem tudjuk bizonyosan, megvannak-e még ? — szintén nem tekinthetjük tisztán arisztokratikusoknak. Rendkívül érdekes volna a legnagyobb és leghatalmasabb köztársaság, az Északamerikai Egyesült Államok és a svájci kantonok köztársasági állam formájáról Írnunk valamelyes részletességei, de hát erre — fájdalom ! — aligha jutna a b. lapban hely, — elég legyen azért csak annyit mondani róluk, hogy ezek federativ, szövetséges államok vagy kantonok, részállamokkal vagy részkantonokkal, amelyek szuverénitásuk egy részéről lemondottak, hogy azt, mint a szövetkezeti állam törvényhozásának tagjai gyakorolhassák, de kárpótlásul min- denik szövetkezet állampolgára az összes állampolgárának is tekintetvén. Mondanunk sem kell, hogy az uj magyar köztársaság teljesen demokratikus alapon áll s azt hisszük, hogy alkotmányadó gyűlése, majd ha összejő, a képviseleti demokrácia alapjára fogja hazánkat helyezni. Zivataros felhők liléből, amelyek most oly igen sötétre vonják be egét, gyűljön ki mielőbb fölötte kék egekből aláragyogó szivárvány, hogy újra tépetlenül egész, büszke, szuveréniíásában hatalmas legyen ez a mi áldott, ez a mi szép hazánk! Csiky Lajos. Beríhelot francia tábornok tegnap d. u. 2 órakor külön vonaton városunkba érkezett s innen az állomáson történt mintegy órai időzés után ugyancsak külön vonaton Zsibó irányába elutazott. Utazásának célja ismeretlen. A tábornokot az állomás egyik oldalán mint- , egy 3-4000 főnyi magyar tömeg kő szoborszerü nyugalommal és halotti csendben, nemzetiszinü lobogók alatt várta, mig az állomás másik oldalán a féktelen nationalismusában tomboló román közönség saját lobogója alatt várakozott a francia j tábornokra. Ez a román tömeg túlnyomó részben a falukról özönlött be. A tábornokot megérkezése után a román intelligencia teljes számban kereste fel, szalonkocsijában, mely idő alatt a románok kitörő lelkese- ! déssel francia és román hazafias dalokat énekeltek. Feledhetetlen látvány volt a magyarok óriási tömegének siri nyugalma, mely alatt a város vezetőségéből, a festőművészekből, és a társadalom egyébb rétegeiből alakult küldöttség járult a tábornok elé, kihez a nagybányai magyar lakos# ság nevében b. K o v á t s Géza főbányatanácsos a következő francia nyelvű rövid beszédet intézte: Tábornok Ur! Átutaztában Nagybánya város lakosságának szívélyes üdvözletét tolmácsolom. Ez a magyar tömeg a város lakosságának háromnegyed részét képviseli. Engedje meg Tábornok Ur, hogy azon kéréssel forduljunk Önhöz, hogy legyen szives illetékes helyre közvetiteni azon kívánságunkat, hogy mi, Nagybánya város lakossága továbbra is Magyarországhoz tartozhassunk 1 Hivatkozunk magyarságunk — és ezer-éves történelmi múltúnkra, melynek folyamán ez a város mindig magyar volt. Hivatkozunk arra is, hogy Nagybánya város kulturmissiót is teljesített. Itten alakult meg ugyanis az első magyar festőmüvész-kolonia, melynek vezetői és tagjai a francia művészet és szellem nagyságát hirdetik. Ezek a francia művészettel a
