Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-12-03 / 49. szám

XI. évfolyam. Nagybánya, 1918. december 3. 49. szám. Nagybányai Hírlap társadalmi, szépirodalmi és közgazdaság hetilap. Az Országos NagyarBányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közibe. «lAticatáai árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona ; egy szám ára 20 fillér. Megjelcalk mindenkedden 8-ia oldal terjedelemben Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJT4U NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Sx»rke»it8s<i: Hnnyaciy JánoB-u. U. sz., hová a lapköileményak kUldendák Kiadóhivatal: »Hermes" könyvnyomda Nagybáynán Dégesfeld-h&rbait a cintarem felől, hol aa. előfizetéseket és hirdetéseket fal vosrlk, A szociáldemokrata pártszervezkedés vasárnap impozáns méretek kö­zött, mintaszerű rend és fegyelmezettség mellett zajlott le városunkban. Ezen ötletből kifolyólag az egyenlő jogok és kötelességek világmegváltó elvét O h n Lajos pol­gártársunk alapos készültséggel és nagy gyakorlati készültséggel, kitűnő szónoki orgánummal fejtegette a lelkes közönség előtt. Valóban nagy igazsága ékes szavainak, hogy első és legfontosabb feladata minden illetékes té­nyezőnek, hogy a széles néprétegek számára a ta­nulás és maga mivelés minden lehető alkalmát biztosítsa, különben teljesen kizárt ás csakis elmé­leti értékű az a feltevés, hogy a magyar népura­lom kiépítése elviselhetetlen áldozatok nélkül ke­resztülvihető lesz. Az igazi demokrácia minden emberi lénynek de egyben minden valódi tehetségnek érvényesü­lése ; de midőn ezen érvényesülés mai akadályait minden vonalon elemi erővel felszaggatjuk, azon­nal oda kell hatni, hogy tudatos, kitartó szorgalmas munkával a mindnyájunkat ma­gába befogadó és a népek boldogulásán dolgozó műhely olyan méretekben és oly massivitással é- püljön fel, mely minden idők hegyeket rengető, épületeket elsodró viharainak nyugodtan és biz­tosan ellentállhasson. Ennek a hatalmas épületnek alapjait ország­szerte most rakják le. A legnehezebb, a legsúlyo­sabb alapozás: a földmunka folyik; az alapok inegásása; a kőnek, sáros földnek, megrétegesedett szennynek, a dolgos, érdes maroknak is piszkos anyagok kiemelése, súlyos, rettenetes nehéz munka! De vállvetetten, megerőltetve mindnyá­junknak részt kell abban venni I Mert Így kívánja ezt a valódi demokrácia. A valódi demokrácia ugyanis a dolgozó, törekvő, tanuló népnek megértésen alapuló uralma, nem pedig a még tanulatlan népnek vezetése nehány ember által, akik a régi világ megdöltével más csapáson haladva akarják ugyanazt: a maguk u- ralkodó akaratának kizárólagos érvényesítését. Mélyen belevágott immár a csákány az év­ezredes lerakodásoktól szennyes, piszkos talajba, hogy az uj épület szilárd alapjait gránitsziklákból lerakhassuk; neki tovább a véres verejtéket iz­zasztó kemény munkának: e sziklák, a soha nem porló kövek összehordásának ! Szabad pálya, sza­bad és teljes érvényesülés minden dolgos kéz, minden képesség, minden igaz törekvés számára, de nem a tehetségtelenek, de nem az alkotó mun­kában résztvenni húzódozó törtetők számára! Dübörög az alapozás kemény, acélinaktól erős kezekkel folytatott munkája; de kevés azok­nak a száma, akik ezt a nehéz munkát teljes erő­feszítéssel űzik ! Sok, túl sok a szemlélő; sok, túl sok a tétlen, biztató; sok,túl sok a kritizáló, a gáncsoskodó, a kötekedő; elszomoritóan sok a dologtalan nézdelődő ! Milliók épületét csak milli­ók rakhatják; milliók ma nem egyért, önmagukért, kell, hogy dolgozzannak! Dolgozzanak hát! Ne tűr­jék milliók, hogy helyettük és nélkülök a közér­deket ügyesen kisajátítani tudó pallérok szemfény- vesztéses alapokat rakassanak, mert az igy meg­épített épület hamarosan össze fog dőlni. Dolgozzék mindenki, és mindenki ne csak magáért, de embertársáért is dolgozzék; ez az i- gazi demokrácia követelménye. A dolgozó tömeg­ben nincs mit keresnie annak, kinek az uj rend­szer csakis az egyéni előre törtetés, az egyéni ambíció érvényesülésének eszköze. Közkézen forgó igazság, hogy az igazi de­mokrácia : a népnek, az egésznek jóléte, nemcsak éppen egyes rétegeké, egyes társadalmú tagozó­dásoké és éppen nem azoké, a melyek a dolgozó csákány nyelét minduntalan a munkában ép úgy szivvel-lélekkel résztvenni törekvő társadalmi osz­tályok felé sújtják 1 Minden erős karra égető a szükség! Neki a munkának ! * Lapunk kiküldött munkatársa a megalakult Nagybányai Szociáldemokrata párt tisztikarának megválasztásáról a következőt jelenti: Egy hangu- lag lett megválasztva elnökké : 0 h n Lajos, alelnök- ké : P u k 1 u s János, pénztárossá : T r é g c r La­jos, ellenőrökké: K u p á s Mihály és Németh Béla. Választmányi tagokká : B o i t n e r Károly, Dr. Erdős Vilmos, Friedmann Márkusz, Heller Antal, I g 1 István, Jancsovít's József, Kovács Miklós, Mandl Mór, 0 c s e n á s Jó­zsef, Simon György, S e e b a u e r Imre, Szé­kely Árpád, Thormi János, Dr. T h u r z ó György, V a n i c s e k László, V u 11 u r László és Ruman Ferencz. Tűzifa-mizériák. Az utóbbi hetekben a tüzifatermeiés és szál­lításnál, valamint a szénégetés és szállításánál o- lyan keserves, a háborús munkahelyzetet is meg­haladó állapotok jelentkeznek, hogy azokat, Bá­lint Imre városi erdőtanácsos felelősség tudatá­ban kénytelen volt a városi tanácsnak tudomására hozni és az előállható tűzifa és faszén mizériára nézve annak intézkedését kikérni. Mindenek előtt fölemlíti, a spanyol-járványt, mely a város telepein és a környező községekben, ahonnan érd őmunkásaink, szénégetőink és fuvaro saink valók, annyira elterjedt, hogy a létszám 50 °/o-a betegen fekszik, sőt többen el is haltak. A fegyverszünet és leszerelés következtében a katonáskodástól fölmentett erdőmunkásaink, szénégetőink és fuvarosaink azon kijelentéssel, hogy vége a háborúnak, vagyis, hogy nincs szük­ségük a munkaadóra, hogy a katonáskodástól mentesek legyenek, a munkát abbahagyták, jólle­het a városi erdőgazdaság a fölmentett munkáso­kat éppen olyan jól fizette, mint a többi munká­sokat. A hadiasszonyok, akik munkásaink nagyobb- részét szolgáltatták, férjük hazatérvén a harctér­ről, azokkal együtt otthon pihennek s egyelőre i még nem is gondolnak munkára. Mindezekhez hozzájárul az is, hogy a hadi­munkások, a hadifoglyok felszabadulásával, haza- menetelével más erdőmüveknél előállott munkás kereslet és jobb napszámbérek miatt egyes erdő­munkásaink elhagyták helyeiket. Végül a forradalom és leszerelés óta előál­lott vagyon-és közbiztonsági zavarok miatt néme­lyek betakarított terményeiket otthon őrizik, má­sok pedig, — attól tartok, ezek vannak a legtöb­ben — a „Román Nemzeti Tanács“ áitai a román nép között hirdetett politikai felfogás alapján, hogy a románoknak a Magyar Kormány nem parancsol, hogy a legifjabb 5 korosztályiak katonai szolgá­latra bevonulnia sem keli, stb. stb. niár csak a- zért sem jönnek munkába, mert úgy fogják föl a dolgot, hogy most már az előleget sem kell le­dolgozni, vagy visszafizetni s erre kényszeríteni őket nincs meg többé a hatalom. Bálint Imre tanácsos a maga részéről az erdő­munkások, szénégetők és fuvarosoknak munkába állása iránt a kapacitálást eddig is megtette és ezu­tán is megteszi, de olyan jeleket lát, hogy a nép a szabadságot és egyenlőséget úgy értelmezi, hogy a munkásnak nem kell engedelmeskedni és a kö­telezettségét teljesíteni. Ezek a körülmények a Kassovitz és Kemény fakitermelő céget arra kényszeritették, hogy a munkabéreket fölemeljék. Ennek hatása alatt a tüzifacsusztatásnál és az iparvasuti szállításnál a napszámbéreket 2-K.-val fölemelni kérik, a mit Bálint Imre tanácsos kénytelen volt megígérni, mivel különben teljesen munkások nélkül marad­tunk volna. Nagy fatermelő és fafeldolgozó cégek, mi­ként a szaklapokból olvassuk, a politikai viszo­nyok konszolidálásáig üzemüket redukálták, vagy teljesen beszüntették. Ezt a tüzifatermeléseknél kényszerhelyzetben nekünk is meg kell tennünk, azonban a tűzifa csúsztatását és szállítását és pe- í dig nemcsak iparvasuton, hanem tengelyen is a CTERNBERG K 150.­BESZÉLŐGÉPEI JJSSbST'T |C£\ < Ujtalálmányu tölcsérnélküli ä legjobbak ! „Étofon“ beszélőgép be­csukható tetővel a legtöké­BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60 saját palota,

Next

/
Oldalképek
Tartalom