Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-11-12 / 46. szám

3. 1918. november 12 rosi tisztviselőknek eskütétele volt, hogy hivatali | állásukat elfoglalhassák. A nagybányai szociáldemokraták szer­vezkedése. Az István szálloda kis termében 0 h n Lajos pékmester összehívására nagyszámban egy- begyült polgárság vasárnap délután tartotta a jj nagybányai szociáldemokrata párt alakuló érte- ji kezletét, mely értekezlet Kupás Mihály elnöklete alatt előkészítő bizottsági tagokul megválasztotta : | Kupás Mihály, 0 h n Lajos, T r é g e r Lajos, ; R u m a n Ferencz, I g 1 István, P u k 1 u s Dénes, Jancsovits József, "V eszprémy Lajos, Heller Antal, Mandl Mór, Seebauer Im­re és Kaiser Antal polgárokat. Az értekezleten Ohn Lajos nagy hatású beszéd keretében ismer­tette a szociáldemokrata párt elvét, mely elv alap- ij ján fog megindulni magyarország átalakulása. Az előkészítő bizottság rövid időn belül nép gyű lést fog egybe hívni, melyen megalakul a párt. A nép_ gyűlés ideje és helye plakáton lesz meghirdetve. Olcsón szerezheti be szükségletét, ha a Hermes Betéti Társaságnál vásárol, vagy nyom­tatványát ott készítteti eh Állandó raktáron tartat­nak elegáns levélpapirosak. képes levelezőlapok, mindenféle kereskedelmi és irodai papírosak, bo­rítékok, indigó papírosak, minden féle írószerek, jj iskolatáskák nagy választékban. Cigaretta hüve- !j lyek és cigaretta papírosak, szivar és cigaretta szipkák különféle minőségekben. Nagy a válasz- jj ték finom levélpapirosakban. Névjegyek, eljegyzési jj és esküvői érlesitések, kereskedelmi és ipari nyom- jj tatványok olcsó napi áron készíttetnek. Anyakönyvi közlemények. S z ü 1 e 11 ek : nov. 1. Koncz Pál zuzómunkásnak Flóra; okt. 27. í Rudics Károly bányamunkásnak Ernő ; okt. 27. Weisz Sámuel borkereskedőnek Imre; nov. 7. Hofmeister István cipésznek József; nov. 4. Dob- ros Sándor Máv. ácsnak Irén; nov. 1. Farkas Já- ' nos bányásznak Imre nevű gyermeke. Elhaltak: j nov. 2. Horzsa Erzsébet csordás gyermeke, gk., 12 év, influenzás tüdőgyu.adás ; nov. 1. Seebaur György rk., 9 év, veselob; nov. 1. Sztáronszky j Arthur gk., 4 év, influenzás tüdőgyuladás; nov. j! 3. Kulcsár Margit ref., 18 év, influenzás tiidőgyu- j ladás; nov. 2. Deák Erzsébet 7 év, ref., influen­zás tüdőlob; nov. 3. Pórán Márta gk., 9 év, in­fluenzás tüdőgyuladás; nov. 1. Blázs Vilmos bá­nyaaltiszt rk., 28 év, influenzás tüdőgyuladás ; | nov. 2. Alexa Jánosné erdőmunkásnő, gk., 31. év, || tüdővész; nov. 2. Csucsorás László ny. főerdőőr, gk., 76 év, tüdőlob ; nov. 3. Ferencz Mártonná j kereskedő neje, izr. 34 év, influenzás tüdőgyula- ji dás; nov. 4. Bobb Péter kincstári bányaaltiszt, íj gk., influenzás tüdőlob ; nov. 3. Bakó Róza ref., jj 2 év, bélhurut; nov. 4. Sztáronszky János gk., 8 i év, influenzás tüdőgyuladás ; nov. 4. Reiz Márton- j né rk., 37 év, veselob ; nov. 5. Kovács Nagy já- j nos rk., 47 év, influenzás tüdőgyuladás; nov. 6. Boros Róza alamizsnás, rk., 74 év, végelgyengü­lés ; nov. 7. Alexa Flóra gk., 3 és fél év, influ­enzás tüdőgyuladás; nov. 7. Alexa Mária gk., 18 hó, influenzás tüdőgyuladás ; nov. 7. Kiss József bányász, rk., 48 év, influenzás tüdőgyuladás ; nov. 7. Stoff József zuzómunkás, rk., 18 év, influenzás tüdőgyuladás; nov. 6. Ancsa János bányász, gk., 12 év, influenzás tüdőgyuladás; okt. 3. Szilágyi József bányász rk., 52 év, tüdővész; nov. 7. Bé­res László erdőmunkás, gk., 16 év, influenzás tü­dőgyuladás ; nov. 8. özv. Ancsa Gáborné napszá­mos, gk., 42 év, influenzás tüdőgyuladás; nov. 8. Ancsa Sándor hányás?, gk., 19 év, influenzás tü­dőgyuladás ; Házasságot kötöttek: nov. 2. Jakab Dániel szűcs-segéd és Búd Mária hely­beli ; nov. 4. Farkas István kőmives és Horv.á! ! Jartka'helybeli ; nov. 4. Csemnyicki Gyula keres kedd és Virág Mária helybeli: Kalz Sámuel ke» reskedó Sebespataki és Izsák Róza helybeli lako­sok. Egyről-másról. Nagybányai Hírlap A garázdálkodások már hála Istennek szü- nőben vannak. Nem maguktól szűntek meg ugyan, de a hatóságok rendszabályai folytán. Sajnálatos dolog, hogy a garázdálkodások inkább az ország belsejében fordultak elő, noha az ember úgy gondolta, hogy az ország belseje az értelmiségnek magasabb fokán áll. Itt-ott a síatáriális eljárást is elrendelték a hatóságok, mert más különben tehetetlenek maradlak volna. Vármegyénk egyik mezővárosában is rémes pusztítást rendezett a csőcselék, melynek csak úgy lehetett véget vetni, hogy a főkolompost és vezér­karát felakasztották és kihirdették, hogy a lopott­holmit 3 nap alatt mindenik tolvaj és rabló sze­mélyesen vigye a tett helyre, mert az, a kinél a kirendelt kutatók csak egyetlen ezérnaszálat is ta­lálnak, 24 óra alatt csüngeni fog. Azt irja tudósítónk; Gyönyörűség nézni, hogy miként czipelik a zsák liszteket, cukrot, zsiit stb. lopott holmikat visszafelé, mert maguk a rablók is arra a meggyőződésre jutottak, hogy mégis csak jobb a szabad Magyarországban szegényesen él­ni, mint rablóként az akasztóiéra kerülni. * * * Végtelenül óhajtanám, ha az uzsorások, az árdrágítók és a nyerészkedők is megemberelnék magukat, de sajnos ezek még mindig nem akar­ják magukat megemberelni, sőt akadnak olyanok is, akik nem átalják még a hatóság jegyeit is meghamisítani abból a célból, hogy maguknak jogtalanul anyagi hasznot produkáljanak, intelli­gens emberekre rettenetes szégyen, különösen ak­kor, mikor mát úgyis kihasználták már kényök- kedvük szerint a jegyrendszert és éppen annyit kereshettek, amennyit akartak. Bár mennyire fon­tolgatom, latolgatom vagy ha úgy tetszik mérlege­lem a helyzetet, igazán nem tudok külömbséget tenni az ilyen értelmes ember, valamint azok kö­zött a csőcselék között, akik az ország belsejében garázdálkodva be- és feltöréseket rendeznek. CSARNOKÉ Az elveszített álom. Egy lovag háborúskodást kezdett a testvéré­vel. Kivonult a testvére várából, ostrommal vette körül és harcba szállt vele. Szemtől szembe ta­lálkoztak s ekkor a lovag megölte a testvérét. Há­rom nappal később pedig bevonult elesett test­vére várába, elkergette annak a feleségét, fiát és a kis leányát. Azután megint hazalovagolt és nagy ünne­pet csapot^. Késő éjszakáig folyt a tivornya, meg a tánc. Amikor minden elcsöndesedett, a lovag lefeküdt nagy, biborfüggünyökkel beaggatott ágyá­ra és aludni akart, mert fáradt volt. Amint ott feküdt az ágyán és nyugtalanul hentergett ide-oda, egyszerre az álmot látta ott állani az ágy mellett, nagy, sötét szárnyakkal. Az álom ránézett komoly szemével és megérintette a homlokát. Azután kiterjesztette szárnyát, kirepült és eltűnt az éjszakában. Ekkor nagy szorongás fogta el a lovagot: szinte fuldokolni kezdett az ágyban, fel kellett ál­lani, hogy az ablakhoz iépjen és beszivja a hüs éjjeli levegőt. Azután megint lefeküdt és megpró­bált aludni. De behunyt szemmel is látott, látta megölt testvérét a földön feküdni, látta testvére fiatal feleségét, amint kéiségbeesve kulcsolja át a térdét, látta az ártatlan gyermekeket sorba jönni ki a várból és látta az öreg szolga haragos arcát is, aki úrnőjét elkísérte a nyomorba s aki megát- koztá a lovagot. Felugrott az ágyból, boroskupát ragadott, egy hajtásra kiitta, azután megint belefurta fejét a vánkosok közé és rá akarta magára erőltetni az alvást. Végül valami merevedés fogta el s meg- : jött a feledés, de aludni nem tudott. Az ország minden bölcs emberét és minden kuruzslóját elhivatta, hogy találjanak ki valami szert, ami visszaadja álmát. Adtak neki italokat és füveket, ő bevett mindent, megkísérelt mindent, minden este reménnyel feküdt le pompás ágyára és válla az álmot, de az álom nem jött meg. Ekkor említették neki, hogy van egy erdei remete, aki betegeket tud gyógyítani és csodát képes tenni. A lovag megnyergeltetle jovát és e- gyedíil lovagolt végig az erdőn egész napi járó- főidet, mig végre megállt a remete kunyhója előtt. Leszállt a lováról és odakötötte egy fenyőfához. Aztán belépett a jámbor ember kunyhójába és oiyan italt kért tőle, amely visszaadja az álmát. Azt mojidia, hogy fejedelmi módon fogja mega­jándékozni. A remete hosszan nézett rá, aztán azt mondta : — Van egy ilyen szer, én ismerem is, de nem mondhatom meg neked ! Nincs semmi ereje, ha nem te magad találod meg. A lovag el ment haza; fáradtan poroszkált a lova, fáradtan fogta ő maga a kantárt. Azon töp- renkedeít, hogy mire gondolhatott a remete, hol találná ő meg az italt, amely meggyógyítaná. De nem taiált semmit és ekkor elfogta a kétségbee­sés. Egyik éjszakán a másik után hevert ébren az ágyán és bámult a semmibe. És mindig csak a testvérét látta, amint az fájdalmas, haldokló pil­lantással tekint vissza rá. Meittül gyengébbé és mentül csüggedtebbé lett, annál inkább tűnt el a makacssága és ke- ményszivüsége is. Gonosz szive meglágyult, egy éjszakán halálos bűnnel vádolta magát és könny csordult ki a szeméből. Égetővé vált az a vágya, I hogy megint jóvá tegye a bűnt, amit elkövetett és hogy kiengesztelje testvére feleségét és gyer­mekeit. Letette ragyogó páncélruháját és kora reg- I gél zarándokruhába öltözködve ment ki várából, j hogy felkeresse azokat, akiket nyomorúságba ta ! szított. De ez nem volt könnyű dolog. Bármilyen messzire vándorolt is, bármennyi ajtón kopogta­tott is, senki sem tudott semmit az asszonyról és gyermekeiről, senki sem mondhatta meg, hová i indultak akkor, amikor kitaszították őket. A lovagot sokszor olyan gyengeség fogta el, hogy alig birta már vonszolni nagát, gyakra erőtlenül maradt fekve a forrás mellett, amelyből a szomjúságát csillaptotta, sokszor félt, hogy meg­hal, mielőtt elérné a célját. De mindig csak össze tudta szedni magát. Ekkor anélkül, hogy maga is tudta volna, megint eljutott a remete kunyhó­jához és a remete üdvözölte. Megint azért jösz. ugy-e. hogy gyógyulást kérj tőlem ? — kérdezte komolyan. Gyógyulást, de nem a testemnek, hanem a lel­kemnek — felelte a lovag. Nem bírom tovább hordani a bűn súlyát, vezekelni akarok azért, amit elkövettem és azokat keresem, akik ellen vétettem. Ekkor felragyogott a remete arca, kézen fog­ta a lovagot és azt mondta neki: Gyere, szegény ember! Én tudom hol van­nak azok, akiket keresel. Együtt mentek keresztül az erdőn és a re- mele támogatta a lovagot és csakhamar egy nap­sugaras mezőre vezette, ahol virágok között kis ház állt. Az ajtó előtt két gyerek játszott, melleí- tük bájos nő állt. Kezét a szeme fölé tartoita, a- mikor látta jönni a két embert és megremegve hátrált, amikor megismerte az egyiket. De a lovag a lába elé roskadt és kezébe temetve az arcát sirt. Aztán megcsókolta az asz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom