Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-10-15 / 42. szám
XI. évfolyam. Nagybánya, 1918. október 15. 42. szám. MagyMii Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS R 0 Z G A Z D A S Á fi I HETILAP. áz Országos MagyarBányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlinye. t-lőf ixetécl árak : Egész érre 6 korona, félévre S korona, negyedévre I.BO korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Qr. AJTAI NASY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztő,: Hunyady danoa-u. 14. az., kori a lapkiiUuéayak ktUaadfk Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégeafelá-káaban a cinterem felől, hal az eUllzetdsaket de klrdetdseket (el veealk Valutánk megjavítása. Nincs ina aktuálisabb közgazdasági probléma, mint a valutakérdés, olyannyira, hogy legújabb közgazdasági irodalmunk legnagyobb része ennek a kérdésnek a tárgyalásában merül ki. Egymást követik a valuta megjavítását célzó Írások, de egyik sem áll megvalósításra érett javaslattal elő. Megegyeznek ezek az Írások annyiban, hogy hangsúlyozzák a „radikális“ vagyonadó szükségét, mint a pénz vásárlóerejének visszaállítására szolgáló leghatásosabb eszközt. Ezen reform, minél jobban közeledik a megvalósulás stádiuma felé, annál többet vészit szociális szelleméből, amely az egyenlő vagyonmegosztást célozza. Megszoktuk ezt már a mai „demokratikus“ kormány uralma alatt, amikor a demokratizmus jelszó pártpolitikai és egyéni célok szolgálatába szegődött. A devizák váltóárfolyamai a háború alatt hihetetlen csökkenést szenvedtek minden államban. Nem képezi feladatunkat az okok felsorolása, hanem azon mód ismertetése, amelynek segítségével ezen az állapoton könnyíteni lehet. A „Világ“ augusztus 3-iki számában olvastuk, hogy Sergent francia pénzügyi államtitkár felvetette az „Ententközi Valutaintézet“ eszméjét. Alapgondolata e teóriának ismét a behozatal megszorítása, de egyszersmind aranyban való fizetése. Tény, hogy közösen tudnak az entente államok hosszú ideig aranyban fizetést eszközölni, felmerül azonban a kérdés, hogy meddig akarják ezt a közös valutaközpontot fenntartani és célszerű volna e hasonló intézet felállítása a mi szövetségünkben is ? Valutánk paritásának megjavítására és pénzünk belföldi vásárlóerejének visszaállítására a behozatal megnehezítését és a radikális vagyonadó szükségét hangoztatják. Ezen lap hasábjain fejtettem ki a behozatal csökkentését célzó javaslatok helytelen álláspontját, de nem tartom helyesnek a-! fogyasztás korlátozását sem, mivel ez a hazai kereskedelmet teszi szegényebbé, az I idetartozó adóalanyok anyagi helyzetét rosszabbá, ami nem lehet az állam érdeke. A vagyonadó behozatalának tárgyalásánál már egyéni mesgyén kell haladnom ! Mert nem az eddigi számtalan helyen ismételt nagy vagyonadó a fontos, hanem az, hogy a vagyonadó szigorú igazsággal legyen kivetve, különben annak gyógyitó hatása nem igen mutatkozik. Az ingatlan vagyon eltitkolása lehetetlen, de kívánatos a földbirtok sokkal erősebb megadóztatása. Az ingó vagyon elrejtését lehetetlenné tenni pedig minden államnak egyformán érdeke. Készpénzben alig tartja valaki vagyonát, mert igy gyümölcsözik a legkevesebbet ; ezt a vagyont a safe-k felnyitásával és a takarékbetétek fokozottabb megadóztatásával lehet sújtani. Sokkal fogasabb kérdés azonban az értékpapir-vagyon elrejtésének lehetőségét megsemmisíteni. Tegyük fel, hogy az állam értéktelennek nyilvánít minden olyan papirt, amelyet nem bélyegzett felül; előkerülnek a safe-k érték-papir eldugott értékpapír készletei. Ha valaki értékpapírján túladott, ezt rögtön köteles lesz az illetékes hivatalnál (amely a tőzsdén is teljesítheti funkcióját) bejelenteni, de nem lesz titok az sem, !| hogy kinek adta el azokat. Miután minden állam érdeke, hogy az adóalanyok az i- gazságnak megfelelően jelentsék be vagyonukat és a vagyonadó reformja úgyis csak a háború után lesz aktuális, ha az ért^kpapirforgalom két ország között bo- nyolitódik le, vevő és eladó egyaránt be ji lesznek jegyezve. Az idegen államot egyszerűen értesítik, hogy X. Y. nevű polgára ilyen vagy olyan értékpapírt vett, illetve eladott. Kölcsönösen segédkezhetnek tehát egymásnak az államok a vagyonadó igazságos kivetésében. Ezt pedig már csak közös érdekből is meg fogják tenni, ha a nacionális ellenségeskedés tovább nem fog dúlni közöttünk. De nem csak ezzel az előreláthatólag legsúlyosabb adóval, hanem uj adónemekkel is vissza kell vonnia az államnak a kellő fedezettel nem biró bankjegyeket. Nem szabad azonban ezen adóknak a fogyasztását sujtaniok, hogy az amúgy is drága „élet“ még jobban megdráguljon. Hanem sújtsa az állam az érdeklődést és forduljon igenis a nagytőkéhez, kobozza el bizonyos meghatározott maximumon felüli vagyonokat és adóztassa meg a részvény- társaságok alaptőkeemelését. Az alaptőkeemelés, amely a háborús konjunktúra folytán előállott pénzbőség következtében any- nyira lábrakapott, veszedelemmel járhat a részvényesekre akkor, amikor ezek a konjunktúrák megszűnnek. A részvénytársaság nem fog akkor olyan osztalékot fizetni a részvényeseknek, amely a mai százalékot megközelíti. Ez pedig a részvénytársaság papírjainak bonitása ellen szólna. Itt tehát nagy óvatosságra van szükség és ezért ehhez az állam engedélyezése szükséges. Állam engedeiemmel lehessen csak alaptőkét emelni s mivel ez újabb tőkekoncentrációt jelent a részvénytársaság javára, ennek bizonyos százalékát adóban kelljen az állam részére lefizetni. Pénzünk a külföldön napról napra értéktelenedik, aminek egyik okát a behozatal rovására Írják. Ma nagyon csekély a behozatal, ámbár ez, — mint már több alkalommal kifejtettem, — a legfontosabb és legszükségesebb és kár nélkül lehet engedélyezni, ha a külföldi tőkét beengedjük. A magyar ipar és kereskedelem még olyan kezdetleges fokon áll, a munkaerő annyira kihasználatlan és a körülmények olyan kedvezőek, hogy mindez a külföldet a háború után kell, hogy tőkebefektetésre inspirálja. A szegény és gazdag ország közötti gazdasági kapcsolatból igy a szegény ország csak hasznot húzhat. Ily módon a bankjegyeket fokozatosan be lehet vonni a forgalomból, amelynek HEGEDŰ hangja páratlan! BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka. K30. - Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ...............................K 60.Von ó . K 8.—, K 12—, K 15.Rendelémél & pénzeiére beküldeni!
