Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-08 / 15. szám

X. évfolyam.

Nagybánya, 1917. április 8.

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavldéki Osztályának Hivatalos Közlönye.

előfizetési árak: Egész évre S korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8 —o oldal terjedelemben.

Felelős szerkesztő-tulajdonos: Di>. AJT'Äi NíiGY GÁBOR.

Lapkiadó

Hermes könyvnyomda Nagybányán.

Szerkesztősig: Huuyady János-u. 14. sz., hová a lapkőzlemények küldendő

Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házban a cinterem felől, hol az előfizetéseket ás hirdetéseket felveszik.

Feltámadás.

Harmadszor érkezik el hozzánk a Fel- tám dás napja, harmadszor emlékezünk visz- sza arra, hogy sok száz évvel ezelőtt Jézus ledobta magáról a lezáró követ és őrzői szemeláttára szállt fel a-, mennyekbe.

Mikor ezelőtt egy esztendővel, két esztendővel a feltámadás napja felvirradt Európára, mind a két alkalommal azt reméltük, hogy az a rettenetes vihar, amely Európát dúlja, meg fog szűnni, hogy a há- *boru lebéklyózásából a civilizált világ nemsokára a békére fog feltámadni.

Nem igy történt. A feltámadásnak, az örök hajnalnak, a legszebb ünnep szinbo- lumának először ellenségeink vezető férfi- ainak agyában kell elkövetkeznie. Amig ez nem történik meg, addig nem lehet béke, addig nem ünnepelhetjük igazán örvendező szívvel, vidáman és megnyugtatva a Feltámadás napját.

Ezt éreztük és igy mondtuk az előző két ünnepen. Most azonban más érzésekkel várjuk ezt a gyönyörű hajnalt. Oroszországban, a legsötétebb reakció országában megindult a feltámadás folyamata. Ha még e pillanatig pozitív eredménye, amelytől Európa a megnyugvást remélné, vagy remélhetné, nem is mutatkozik, két dolog bizonyos. Oroszországban a nép megmutatta, hogy máskép is létezik feltámadás, nemcsak úgy, hogy a vezetők, az országok lelkiismeretlen politikusainak elméje világosodik meg, hanem lehet úgy is, hogy a nép maga támad fel és lerázza a követ, amely- lyel rabságba zárják.

Bizonyos, hogy megremegnek az uralkodók az entente államaiban. Poincarét köny- nyebb eltenni az útból, mint az orosz cárt, az olasz és angol alkotmány rigorózus keresztülvitele pedig amúgy is quantite negli- geable- Iá változtatja az uralkodót. Mi lesz, mi fog történni a világon, azt egyelőre senki sem sejtheti.

De van még egy nagy remény arra, hogy az igazi üdvözítő feltámadás nincs messze. Oroszországban már szabad beszélni a békéről. Azok a forradalmárok, akik minden látható jel szerint az entente egyenes támogatásával kerültek kormányra, megszólalnak és minden szavuk a békét jelenti. Bethmann Holweg a kancellár pedig újból megragadja az alkalmat, hogy békesze- retetét és hajlandóságát hangoztassa, sőt egyenesen az orosz munkásoknak adja válaszul azt, hogy hajlandó békét kötni a a középeurópai szövetség.

Olyan biztató jelek még egyetlen Feltámadás napján sem mutatkoztak az égen, mint amilyenek most láthatók a politikai horizonton. Nem fogunk többé csalódni vágyakozásunkban. Nem fogjuk többé Feltámadás napján a békeidők feltámadását várni.

Husvét után ez évben két ünnepe van a világnak. A piros, tüzes nyelvek ünnepe és Karácsony, a Megváltó születése. És mi meg vagyunk győződve róla, hogy a tüzes nyelvek ünnepe meg fogja világosítani a a most még sötét ententepolitikusi elméket, a Megváltó születése napjára pedig valóban meg fog születni a Megváltó, a Béke.

Nyugdíjasok helyzetéről.

Napjainkban sok szó esett és esik a tisztviselők illetve a fix fizetésű alkalmazottak megélhetési nehézségeiről. Annál kevesebb szó esik azonA bárány.

— Irta: Strindberg Ágost —

I.

Herodes Antipas, a tetrarcha, Jeruzsálembe m mert a nép forrongani kezdett.

Pilátushoz, a helytartóhoz szállt és a husvé- tot itt akarta tölteni, hogy a város ügyeit rendbeszedje. Mivel előttevaló este a cirkuszban gladiá- tori játékokat nézett meg és utána orgiát ült, reggel sokáig aludt, oly soká, hogy házigazdája, aki várt rá, a ház tetejére ment fel.

Előtte terült el a szent város Mória hegyével, Zion templomával és Dávid házával.

Nyugatra és északnyugatra Sáron völgye húzódott a Földközi tengerig, amely öt mértföldnyi távolságban, mint egy kék vonal jelent meg a tiszta levegőben. Kelet felé emelkedett az Olajfák hegye kertjeivel, szőlővel, olaj- és fügefáival és te- rebinusokkal. Lenn a Kidron-patak csörgedezett, partjai most tavaszi pompában ragyogtak, telve virágzó babérfákka! és tamariskusokkal.

A helytartó nyugtalan volt és gyakran megállóit a korlátnál, hogy a templom előcsarnokába nézhessen, ahol az emberek szokatlanul élénkek voltak, csoportokba álltak, amelyek felbomlottak, hogy rögtön újra összeál Ijanak.

Végül megjelent a tatrarcha álmosan és véres szemekkel. Ridegen köszönt és azonnal leült, mintha kihallgatást adna. Nehezére esett azonban

a beszéd. Álla lelögott és nem tudta, mihez fogjon, mert az éjszakai tivornya alatt egész mesterségét elfelejtette.

Pilátus segítségére sietett:

— Beszélj, Herodes, szived telve van és szellemed nyugtalan ?

— Mit mondasz, testvérem ?

— Arról a csodálatos emberről beszéltünk tegnap, a ki a népet fellázítja.

— Igaz, igaz! Én kivégeztetem ezt a Jánost. Most is járkál a nép között ?

Nem, most más valaki jár.

— Ketten vannak ?

— Igen, ez most más.

— De ugyanaz a történetük : a kinyilatkoztatás, amely megelőzi születésüket, azután a mese természetelleines születésükről, mint a mitológiai Perseusé és a történelem Plafonjáé.

— Nem személyátalakulás ez csak?

— Nem semmiesetre sem.

— Hogy hívják ? Josua, Jesse . . ?

— Jézusnak hívják és gyermekkorát állítólag az egyptomi Heliopolisban és Leontopoiisban töltötte el.

— Valószinüieg valami bűvész vagy varázsló. Nem jönne ide, hogy szórakoztasson ?

— Nehéz őt megtalálni, mert néha itt van, néha amott. De kikérdezhetjük a főpapot, ide hivattam és lent várakozik.

— Micsoda zaj az lenn, a templom udvarán ?

— A császár szobrát kell a szentélyek szentélyében felállítani.

— Helyesen van ! Felséges császárunk, Ti- bérius, őrülten járkál Capri-szigetén, verést kap Caligulától, az unokaöccsétől, ha unokaöcsnek lehet nevezni, miután a fiuk az anyjukkal léptek házasságra. És most Isten lesz belőle. Hahaha!

— Antiochus Epiphanes Zeus szobrát állította fel a szentélyben. Az legalább Isten volt. De ennek a vadállatnak a szobrát, ha felállítjuk, fellázítjuk vele az egész népet.

— Hát mit tehetünk ez ellen ? Hívd ide a főpapot.

Pilátus elment és magával hozta Kaiphast, a főpapot.

Herodes behunyta szemeit és kezeit öszekul- csolta a mellén. Mindent, ami szolgálat volt, úgy tekintette, mint szórakozásainak megzavarását és általában szerette a rövid elintézéseket.

Mikor Pilátus Kaiphassal visszatért, a tetrarcha felébredt szundikálásából és nem tudta hol van és miről volt előbb szó.

Pilátus előre lépett, elöljáróját felébresztette és figyelmét a történtekre irányította.

— Zajonganak a templomban — volt első megfigyelése, mert ez zavarta alvásában. — Hja úgy, a főpap van itt. Micsoda zaj az ott lenn ?

— Ez a galileai, aki erőszakra vetemedett és kikergette az üzéreket a templomból.

Herodes kiváncsi lett.

\