Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-06 / 10. szám
2. Nagybányai Hírlap 1917. március 6. kiviil érdekes és Angliára nézve tragikus pillanat, tnelyszerint a kiéheztetésre szánt Berlinben olcsóbb a kenyér, mint a kiéheztető Londonban. Kétségtelen, hogy nem az az ered- j mény, amelyet Anglia, világháborújától várt. j Eleinte azt hittük a világháború elején, j hogy ebből a mérkőzésből csak Anglia ke- j rülhet ki a legkevesebb szenvedés árán, a í többi államok azonban vérezni és vesziíe- j ni fognak még akkor is, ha győznek. És ime mi történt ? Kétségtelenül Anglia az a hadviselő fél, ameiy a legtöbbet vesztett. Elsősorban elvesztett egy rettentő nagyér- tékü elméleti tételt, a szabadságjogokat, a- melyek az angol állampolgár részére az é- rinthetetlenséget jelentették és kénytelen volt behozni az általános védkötelezettsé- get. Elvesztette azután prestizsének egy darabját az által, hogy a hozzá csatlakozó kis államokat nem tudta megvédeni, és kiéhez- tetési terve rettenetes kudarcot vallott. Most már Anglia nem tud egyebet mondani, mint papírra vetni hóditó szándékait és papíron hangoztatni az entente győzhetetlenségét, ugyanakkor, amikor mi egymásra aratjuk győztes diadalainkat, amelyek az utolsó nagy próba előkészítői. Hogy a központi hatalmak áiiamférfiai fognak-e még felelni az entente legutóbbi jegyzékére, ki tudja? De nem is fontos. Most csak egy fontos dolog van. Minden erőnket össze kell szedni arra az utolsó nagy próbára, amely most következik. Nem szabad most kímélnünk sem anyagi, sem életbeli erőnket és vagyonúnkat, mindent oda kell dobnunk a mérleg serpenyőjére, mert most már valóban tudjuk, hogy győzKeserü, keserű, keserű, keserű. Totyakos, latyakos, pohos és pocakos, Ragacsos, agyagos, vicekes-vacakos, Kinos és konok és komor és iszonyú, S mindezek fölibe : eceti savanyu, Savanyu, savanyu, savanyú, savanyu, Amikor muszajik, elibém leteszem : S eszembe nyilallik, hogy iitet megeszem, Arra is gondolok: nem volna okosabb, Ha mingyár pikstojjal ölnéd le magadat? Kisüti, átkozott legyen ő, ama pék, Hájteste sohase találjon kanapét, Mig éhség annyira elő őt nem veszi, Hogy saját kenyerét kínjába megeszi. Megeszi, megeszi, megeszi, megeszi. Mibül van e kenyér, nem lehet tudni azt, Se csiriz, se suviksz, se gumini, se viaksz. Se ize, se bűze, se színe, se szaga, Nincs neki küllege, állaga, anyaga. Anyaga, anyaga, anyaga, anyaga. Abbul, mi belle kell, semmit se vehet át, Se lisztet, se kovászt, se vizet se darát, Borzalom, hogy a pék hogyan spórol vele ! Még a sváb-bogarat, azt se teszi bele ! Szibele, szibele, szibele, szibele 1 Lett erre rettenetes káromkodás, szitkozódás, ugrálás, csapdosás. Közben az általam támasztott rolettához is neki vágódott egy zsák nullásliszt s erre én is fölébredtem. nünk kel). És a szkeptikusok a pesszimisták pedig hallgassanak el, mert mi okvetlenül győzni fogunk és az entente élén Angliával most már, hogy levette hóditó szándékairól a leplet, feltétlenül bűnhődni fog. Korlátok. A háború eleinte lerombolta a korlátokat — ez volt legalább a jelszó és igy is láttuk mindnyájan a társadalmi és nemzeti életet. Leomlottak a korlátok, amelyek rendeket és osztályokat egymástól elválasztottak és az ország minden lakosa egyformán sietett a zászló alá az ország védelmére. A harctéren és itthon egyaránt igen szép és fenséges együttértés, szolidaritás mutatkozott a különböző társadalmi osztályök között és a bensőséges viszony teremtette meg azt a hatalmas erőt, amelyet a magyar nemzet ma képvisel. De fordullak az idők és a régi korlátok helyébe újakat kényszeriteft reánk a háború kérlelhetetlen volta. Ezek az uj korlátok azonban nem az egyes osztályok közé állnak, hanem egyetemesen szűk keretekbe szorítják az egész ország életét. A szénhiány következtében minden mulatóhely, minden színház és mozi kénytelen bezárni helyiségeit, a magánlakásokban nem szabad társaságokat fogadni, a világítást korlátozzák és ezek a korlátok mind érintik az egész társadalmat. Sőt ha valami valaha szolidaritássá, egységessé tette az ország népét és társadalmát, úgy éppen ez az újabb megszorítás teszi azzá. Mert voltak, akik a kedvező konjunktúrák kihasználásával alig érezték meg a háborút és csak a nagy tömeg volt az, amelynek részére anyagi eszközök hiányában eddig is zárva voltak a mulatóhelyek, akár kulturális célzatuak voltak azok, akár egyebek. Természetesen a kormány csak átmeneti intézkedésnek szánta ezt a mai helyzetet, és ez az átmeneti intézkedés remélhetőleg igen rövid lesz. Mindazonáltal valami felsőbb hatalomnak ? kezét kel! látnunk abban, hog) a mulatságtól elzárja a sok körülmény egybejötte és a szénhiány az ezbereket. Természesen ezt a mai helyzetet — ha magasabb szempontból látjuk is valami értékét — nem üdvözölhetjük örömmel akkor, amikor sok ezerek- ziszlenciát foszt meg a létalapjától. Egészen bizonyos, hogy a kormány nem könnyű szívvel határozta el magát erre az utolsó eszközre, amely eszköz a legvégső esetben bizony sokkal több exisz- tenciát tör össze, mint amennyit moraliter érne. Hiszen a kormányhatóságok tudtunk szerint minden eszközzel igyekeznek a szénhiányon segíteni és remélhetőleg igyekezetüket siker is fogja koronázni. Akkor azután a most állás és foglalkozás nélkül maradt emberek vissza fogják kapni kenyerüket. De annyit ebből a néhány napból, amikor mindenféle szórakozóhely és szórakozás lehetetlenné van téve, meg kell tanulnunk, hogy e háború sok nélkülözését erővel, szívóssággal, kitartással kell viselnünk. Meg kell tanulnunk belőle, hogy a háború sok-sok fáradalma, nélkülözése, amely katonáinkat éri, milyen lelkierőt, milyen kitartást követel meg tőlük. Ezek alatt az idők alatt meg fogja tanulni mindenki, hogy nem szabad itt a Hinterlandban olyan életet folytatni, amely teljesen ellenkezik a háború rendszabályaival, követelményeivel, meg fogja tanulni mindenki azt, hogy önmaga és hazája iránti kötelessége az, hogy tűrjön és a legszükségesebbekre szorítkozzék, mert máskülönben ezt a háborút nem tudjuk diadallal befejezni. És ha ezt a szénhiány alatt megtanultuk, akkor a fájdalmas megpróbáltatásnak megvolt az általános, magasabb rendű eredménye. Hogpit szerelté!; fel az angol tedmgrt. Most jelent meg az angol főintendánsnak Sir John Cwan „Quarter Master General“-nek egy parlementi bizottság elé terjesztett jelentése, amely rendkívüli érdekes és egyúttal tanulságos világot vet arra, hogy a háború kitörésekor hogyan alakult az alig másfélszázezer katonát számláló zsoldos hadsereg rendes néphadsereggé s mi módon látták el az uj sereget minden szükségessel. Az intendatura első feladatai közé tartozott a háború kezdetén, hogy a hamarosan másfél millió emberre gyarapodott hadseregnek megfelelő szállást találjon. 1915 elején Nagybritanna valamennyi kaszárnyájában csak mintegy negyedmillió ember számára volt hely. Barakokkat építettek, valamint a lóavatásról is gondoskodtak. Érdekes adatokat tartalmaz a hadsereg élelmezésére vonatkozó rész is. Béke idején az állam az angol katonát csak kenyérrel, és hússal látja el, a többi szükségletek pedig a zsoldnak egy részéből fedezendők. Háborúban azonban a hadvezetőség gondoskodik Tommy Atkins teljes élemezésé- ről. A hadsereget most ritkán látják el frissen vágott hússal s legtöbbnyire fagyasztóit hús kerül az angol katona csajkájába. A kormány megvette e célból Délamerika egész húskészletét, amelyhez még Ausztrália és New-Zeland készletei járultak. A háborús szállítási eszközök fejlődésére felette jellemző, hogy 1914-ben az angol hadseregnek összevissza 80 teherautója volt, ez a szám 1915- ben már 15.000-ret ért el. Békében a katonai ruhatárakban a többi közt évente 250.000 pár bakancs 220.000 ing és egy millió pár harisnya volt felhalmozva. 1914 augusztustól 1915 végéig a hadsereg ruházóhivatala 18 millió bakkancsot, 49 millió pár harisnyát és 25 millió inget osztott ki és hasonló arányokban történt a többi ruházati cikkek kiosztása is. 1915-ben nem kevesebb, mint 186 miliő yard posztót dolgosztak fel katonai célokra; e mennyiségnek elég tekintélyes része Amerikából származott. A lóállómány béke idejében 25.000 lovat tett ki, 12 nap alatt 165.000 lovat soroztak be, amely szám néhány hónap alatt meghaladta a 700.000-ret. Ezek a jelentésnek legérdekesebb adatai és meg kell még jegyeznünk, hogy az angol hadveze- löség szükségleteit legtöbbnyire egyenesen a termelőtől vagy a gyárostól szerezte be s csak a legritkább esetben fordultak közvetítőkhöz. HÍREK. Igazságügyi kinevezések. Ő felsége a király Szabó István székelyudvarhelyi kir. ügyészt a szatmári kir. (székhez bírónak, dr. Szuhányi Andor szatmári kir, tszéki bírót a zsiböi járásbírósághoz VII. oszt. járásbirónak, Szegedy László szatmári törvényszéki jegyzőt a kisvárdai járás- bírósághoz aibirónak nevezte ki. Kinevezések. A kir. igazságügyminiszter dr. P a p o 1 c z y Gyula szatmári járásbirósági, Bak- k a y Gyula szatmári törvényszéki jegyzőket a IX. fizetési osztályba jegyzőkké nevezte kiKinevezés. A kir. igazságügyminiszter a szatmári munkásbiztositási választott bíróság helyettes elnökévé dr. Pa ál István törvényszéki bírót három évi tartamra kinevezte. Továbbá
