Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-23 / 4. szám

Nagybányai Hírlap 1917. január 23. * .................. Mege ngedem, hogy lapunk nívója ez idő sze­rint alatta maiad a másik kettőnek, ám a körül­mények mentesítenek a pironkodástó!, hiszen leg­jobb munkatársaink fordítottak hátat a 10 éves s igy érthetően rakoncátlan suhancnak : árva la­punknak, de ez nem jogosítja fel az Ipartestületet arra, hogy jegyzője utján, tehát autentikusan saját hivatalos közlönyét mellőzze ! És mert következetesen mellőzi, legyen sza­bad lapunknak az egykor minden kezdeményezés nélkül kapott megtiszteltetést megköszönni s ka­lapjáról levenni a szalagot és átadni laptársunk­nak, melynek műhelyében az iparos érdekeket el­eddig is s bizonnyal ezután is hivatalból, tehát ép oly érdek nélkül, mint mi, islápolták és istápolond- ják! ígérjük, hogy mi isezt cselekedjtik; szívesen, mint eddig, csakhogy a nélkül, hogy olyanok viselkedé­séért kellene szégyenkeznünk, kiknek halvány sej­telme sincs arról, hogy még a megszokott vendég is barátságosan és illendőképpen el szokott búcsúz­ni a háztól, ahol éveken át nyílt őszinteséggel szí­vesen fogadták még akkor is, mikor a házat a mások elleni kirohanás védő bástyájául használ­ta fel. Mi ei»nek ódiumát a vendégjogga! járó kö­telességekből magától értetődőieg viseltük el; ám ha viszonzásból barátunk ellenségeink kohójába hu- . zódott, be kell zárnunk az ajlót, mert nem va­gyunk éppen minden önérzet hián ! Mivel pedig,.mint ellenkezőleg nálunk töb­ben, éppen nem tudom az egyén működésének különféleségéf az egyéni önérzet ugyanazonossá­gától különválasztani, legyen szabad az ugyan­csak tiszteletből, szintén mindé i'ik"e z- . deményezésem nélkül — erről is vala­hol fiókomban a határozat — ért kitüntetésről, az . egyesület tiszteletbeli ügyészi állásáról is lemonda­nom s hálásan megköszönnöm Mindnyájuknak meleg roKonszenvét, mellyel tudatosan soha sem éltem vissza és a melyet életem legkellemesebb emlékei közé fogok sorozni annál is inkább, mert oly időben ért a bizalom, a mikor képes volt az ipartestület a maga erőinek lebéklyózásával is házasfelek vételébe bocsátkozni csak azért, mert akadtak elvakult tanácsadók, kik abból a házasfe­lekből éppen engem akartak kitelepíteni ! Sajnálom, hogy ez sikerült, mert azóta kiderült, 'hogy a ha- .za bölcsének aranymondása ide is applikálható lett: A szenvedély rossz tanácsadó. Az Ipartestü­let lett ugyanis helyettem megnyomorítva. Váljunk el egymástól szeretettel, gyűlölködés, de nem — megbánás nélkül! Dr. Ajtai Nagy Gábor. 9 1) háború és az ItttiiHiÉ némslyike. Azt mondjuk, hogy a háborúnak sok tekin­tetben üdvös átformáló hatása van. Állítjuk, hogy so­kan többét dolgosunk, mint annak előtte. E sze­rint a háború munkára kényszerit. Meghúzzuk ma­gunkat mindenképpen. Tehát takarékosságra szo­kunk. Nemcsak takarékoskodunk, hanem nélkülö­zünk is. Nélkülözünk élelemben és ruházatban. Nem is nélkülöznek, hanem nyomorognak sokan. Vannak nem nyomorgók is. Olyanok is van­nak, akik a most szerzett, a háború alatt össze­harácsolt javakban dúskálnak. Ezek aztán a helyett, hogy ez előtti -életmódjuk, ruházkodásuk rendjeit megtartanák, feltűnően járnak-kelnek. Most mások, mint az előtt voltak. .Addig hangyák voltak, most lepkékké lettek. Vagyonosok mindig voltak és mindig lesz­nek. Ä feltűnésre törekvők is állandóan .meglesz­nek. Akik .pl. most 3z irtózatos háború .idején ke­resik külsőségükkel a feltűnést,- azoknak, nincsen erejük belátni azt, hogy abban, ami mindnyájunk­nak érdeke, megosszák velünk a köznek, az or­szágnak a javáért azt a lemondást, azt a mérsék­lést, a mi a háború alatt a háború miatt szük­séges. Elnézzük és megfigyeljük a divatozást. Lát­juk, hogy azí a takarékossági szabályt, amelyet a háború reánk kényszerűéit, hányán nem tartják meg. Pedig a háború okozta szenvedés, a hábo- boru által reánk parancsolt takarékosság ott kel­lene, hogy lálszodjék életrangunkon, szokásunkon, ruházatunkban. Komoly, átértő, magasabb szem­pontból élő és néző emberek ezt megértik, teszik. Aki ilyen, az nem kérkedik, már csak azért sem, mert ezzel nem akarja a figyelmet magára irá­nyítani. Ma a szegénység óriási. Különösen a városi, a piacról élő, a napról-napra piacról vásárló nép ' szegénysége nagy. Azok, akik látják, hogy a sze­génység most milyen mértékben sújt sokakat, kelJ lene, hogy rájöjjenek arra, hogy nekik, ha telik is, sem öltözetben sem élelemben sem más módon az anyagi tehetőségüket ne mutassák. Vagy, ha mutatják, mutassák meg ott, ahol jó! kell tenniök, hogy amit összeharácsoltak, annak morzsáit jutas­sák cl a nép közé, a közszükséget cé'zó intézmé­nyek és jótétemények közé. A háboru a divatot nem állította meg. A bőrnémüeknek hiányát érezzük, de azért a hosz- szuszáru cipők csak megvannak. A posztó, hadi­célokra kell, de azért némely kisasszonykák szok­nyái bővebbek mint valaha. A divat a háborús cé­lok ellenére is fogja azokat, akik a közösségben nem akarnak osztozni, s' akiknek cselekedeteiben nem a mai idők hangja, -szelleme, iránya nyilat­kozik meg. Olvastuk, hogy a németeknél még azt is ki tudják vinni, hogy kinek hány rőf posztó jusson. Van egy -bizonyos csoport, amelynek magatartását, élelmességét, vagyonharácsolását slelkiismeretlensé- gét szembetűnően látjuk. Vájjon a németeknél vau olyan, vagy hát azokat olt a köznek kényszere alá tud­ják szorítani? Ha igen, tamiljuk meg tőlük.. Ideje immár. Akk m a háborús intézkedések rendszere­sebben lesznek foganatosítva s a háboru. maga is hamarabb befejeződik. Mert az, hogy azok, akika háboru kényszerparancsait kijátszák s a háborús kötelezettségek alól kibújnak, csak nyújtani segí­tenek a háborút, egészen világos és tiszta dolog. Síctiliai. HÍRE K. Vallomás. Aliiig te édes nyalka katonám Pattogó sziklák szilánkjai közt Halált nevetve gondolsz talán rám A lelkem szörnyű bántó rémet fost. Látom a golyót, a bugó gránátot Amint feléd száll, egyenest feléd Ajkamon sikoly, óh ! amit látok Az elrabolja életem felét. De félre tőlem csúnya képzelet — Csaták viharán száguldó halál ! A gránát búg ! búg ! majd csattan egyet — Istennek hála, — de nem mind talál. Tovább figyel az én katonám S bár kerülgeti százezernyi vész, : ~ Nevetve gondol újra s újra rám S keihény ellennek büszkén szembe néz. — Édes Imre. Kinevezés. A pénzügy miniszter Kiss La-' jóst a nagysomlcuti kir. adóhivatalhoz kezelővé ne­vezte ki. Gyászhir. Részvéttel közöljük a hirt, mely- szerint id. Senkálszky Mihályné szül. Molnár Karolina a múlt héten elhunyt. Csak pár héttel ez­előtt temette el szeretett hitvesét, s ma már ő sincs szerettei körében. Temetése vasárnap délután volt nagy részvét mellett. A kiterjedt család iránt vá­rosunkban a részvét általános. Haláláról családja által kiadott gyászjelentés a következő szövegű: Özv. Lajos Imréné Senkálszky Irma, Szentkirályi József és neje Szalontai Julia, Senkálszky Kálmán és neje Várady Julia, Senkálszky Mihály és neje Nagy Ilona, Senkálszky László és neje Platsintár Mária, Virágli Lászlőné Sehkálszki Terézia gyer- j mekei, Szentkirályi Juliska, Laci, Gábor, Senkálsz­ky'Ilonka, Lili, Senkálszky József, Sárika, Zoltán;, Liliké, Senkálszky Laci, Bandiira, Virágh Laci, Ga­bi, Sándor unokái, Molnár Gyula öccse, InczeÁr- pádné Molnár Erzsébet és családja mint luiga, va­lamint az összes rokonok nevében is mélyen meg­rendülve tudatjuk, hogy a felejthetetlen és jóságos, édesanya és szerető nagyanya özv Se n k á 1 s z - k y Mihályné szül. Molnár Karolina városi rendőr kezelőtiszt özvegye f. hó 19-én reggel V2 5 óra­kor fáradhatatlan életének 75-ik, özvegységének 16-ik papján, nemesen eltöltött szép hosszú élet s az üdvösségünkre rendelt szentségek ájtatos fel­vétele után, az. Urban csendesen jobblétre szen- derült. Drága halottunkat f. hó 21-én délután 3 órakor fogjuk a rom. kath. vallás szertartásai sze­rint a városházi lakásból örök nyugalomra helyez­ni, jó lelkének tldveért pedig az engesztelő szent­misét f. hó 22-ikén. reggel 8 órakor fogjuk a Min­denhatónak felajánltatni. Nagybánya, 1917. január hó 19. Kegyes Ur Jézus adj neki örök nyugalmat I Gyászhir. Lővinger Gézáné, terménykeres­kedő neje hirtelen megbetegedés folytán váratlanul elhunyt. A megboldogultat férjén és gyermekein kívül, kiterjedt rokonság is gyászolja. „K. S.“ ur levelére. Már több esetben volt szerencsénk kijelenteni, hogy névtelen leve­lekre nem reflektálunk. Nem reflektálunk különö­sen az Ön által érintett kényes közügyben. Ne­künk tényekre és nevekre okvetlen szükségünk van, mert ezek nélkül semmiféle közleményt sem tehetünk közzé. Minket a legutolsó betűéit fele­lősség terhel, ebből az indokból tehát legalább nekünk tudnunk kell, hogy a felelősség kérdésé­ben kire lehet támaszkodnunk, és mire alapítjuk állításainkat. Máskülönben — mint a mai vezér­cikkünk berekesztő soraiból is kiveheti — áz ügy­gyei lelkiismeretesen foglalkozunk. És ha a körül­mények parancsolni fogják, nem nyílt levélben kí­vánjuk elintézni, hanem szabályszerű feljelentést fogunk beadni báró K.-hez, mert igy gyorsabban jutunk a megoldáshoz. Tehát legyen szeren­csénk, akár személyesen is. Szerkesztőségünk ajtaja mindenki előtt bármikor nyitva áll. A nagybányai Polgári Olvasókör évzáró közgyűlését e hó 28.-án vasárnap d. u. 6 órakor tartja meg a kör helyiségében, amely közgyűlésre, melynek fo ltosabb tárgyai: a tagsági, dij feleme­lése, a hadbavonultak iagdij hátralékának leírása, a záróra megállapítása, stb. stb. a tagok és ér­deklődők ez utón is meghivatnak. Másolat. 27937/916. sz. Szatmár vm. alis­pánja. — Valamennyi főszolgabíró és Polgármes­ter Urnák. Az 1736/916 M. E. sz. kormányrende­let a csontközpontra ruházta az állati csontok és csonttermékek forgalómbahoz.atalát a magyar szent korona országainak területén. — A csontközpont háborns közgazdasági feladata, hogy az állati csontok gyáripari feldolgoztatása utján a szappan- gyártás céljaira a csontzsirt és a szuperfoszfát mü-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom