Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-23 / 43. szám

X. évfolyam. Nagybánya, 1917. október 23. 43. szám.

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

i

Az Országos Magyar Bányászati es Kohászati Egyesület Nagybányavifié&í Osztályának Hivatalos Közlönye,

Hatósági oltalom.

Két legutóbbi számunkban hoztuk a m. kir. kormánynak ama fontos rendeletét, amely hivatva van arra, hogy a minden áron hirtelen meggazdagodni akarók lelketlen zsarolásaitól a közönség megóvassék.

Ez a rendelet a múlt héten életbe is lépett. Most tehát csak a hatóságokon van a sor, hogy az üdvös rendeletet lelkiismeretesen végrehajtsák.

Különösen ajánljuk figyelmébe a hatóságoknak a legnagyobb szigort, mivel ennek alkalmazását maga a rendelet is nagyon megköveteli. Ez az intenció a rendeletnek minden sorából feltétlenül megállapítható, mivel minden esetben félévi elzárásokat kétezerkorona pénzbüntetéseket határoz meg maximumként, sőt ezeken felül kötelességévé teszi a bíróságoknak azt is, hogy a kiszabott büntetéseken kívül a jogtalan haszon kétszeresét is rójják ki, valamint hiylapilag is bélyegezzék meg a lelketlen zsarolókat.

Különösen ajánljuk figyelmébe a hatóságoknak még azt a fontos másik körülményt is, amelyszerint a tettes még a kijátszásért is ép úgy büntetendő, mint a rendeletben felsorolt eseteknek az elkövetésért. Ezt a rendelet azért mondja ki csak általánosságban, mivel lehetetlen* felsorolni mindazokat a felmerült sőt még az ezután felmerülhető eseteket, amelyeket a szemérem nélküliek a rendelet megkerülése vagy kijátszása céljából kitaláltak, vagy ezután fognak kitalálni.

Például hozom fel : Amikor a cipőtal- póknak való bőrt a kormány meg m3xi- málta, egyszeriben eltűntek a cipőtalp a- nyagai és semmi féle pénzért, egyetlen bőrkereskedőnél sem voltak kaphatók, de egyszerre megjelentek a gépszijak ! Miért ? Azért mert a gépszijak nem lettek megmaximálva, igy azokkal úgy lehetett megzsarolni a közönséget, ahogy az uzsorásoknak tágleikiismeretiik megengedte. Sok esetben megállapítást nyert, hogy a gép- szijként eladott bőr anyag soha sem volt gépen, gépszijnak soha sem készült, sőt sok esetben annak meg sem felelt volna, még is mint gépszij lett eladva jóval felül a maximális árnál azért mert 'az elárusító a rendelet megkerülésének, kijátszásának a fenti módját kitalálta.

Ilyen és ehhez hasonló módokkal i- gyekeztek a maximáló rendeleteket állandóan kijátszani, amik sajnos, kivétel nélkül érvényesültek, mert a hatóságok kesztyűs kezekkel kezelték a spekulánsokat.

Ennek a kezelési módnak most már végét lehet szakítani, mert a szóban forgó rendelet minden eszközt rendelkezésére

bocsátott az illetékes hatóságoknak s amint a spekulánsok egyáltalán nem voltak válogatósok az eszközökben — csupán a megzsarolás lebegett testi szemeik előtt, ép úgy a hatóságok (se legyenek válogatósok a spekulánsok ártalmatlanná tételében. Lebegjen a hatóságok szemei előtt is állandóan a közönségnek megóvása, amely már évek óta őrjöngő kapkodással küzd a megélhetés ezerféle bajaival és gondjaival.

Lebegjen a hatóságok szemei előtt állandóan az, hogy minden földi lénynek élnie keil, tehát a megélhetés eszközeit joga van saját részére követelni, dé viszont nincs joga senkinek a megélhetés eszközeit elvonni, eldugni, mesterséges utón megdrágítani csak azért, hogy magának busás hasznot biztosíthasson, mert az egyenlőség elvénél fogva — ha egyik embernek tűrni, küzdeni kell a megélhetés eszközeiért, akkor a másik nem teheti azt, hogy hatósági oltalom vagy elnézés folytán bőségben és gondtalanul élje át ezt a nagy küzdelmet, amely már évek óta lángokban tartja majd nem az egész világot.

A családokért!

Ezelőtt pár héttel jelent meg a királyi rendelet és ma már szinte egy szó sem esik róla. Pedig csak most fogja kezdeni valóban éreztetni a hatását az a nemes gondolatu, nemes szivíi renEladó kastély.

Nézd mama, uj hirdetés : Eladó kastély. Ha megvennénk ?

S Romains Heléne a kocsiból egy nyitott kapu oszlopára mutat, amely hársfa-sétányon vezet, azok végén pedig egy kis kastélyszerü épület áll.

Megnézhetjük.

Egy üreg szolga vezeti végig a hölgyeket, kik a közeli fürdőhelyről kocsiztak erre'. És magyarázatokkal szolgál. Couchetíe-et a hitelezők miatt kell eladnia. Az ur csak vadászattal és halászattal foglalkozott s ebből bizony nem lehet egy birtokot fentartani. Pedig itt a környékbeliek mind rajongtak érte. Most lement olyan helyekre, ahol szabad a vadászás, nem kell vadászati jogot váltani, Afrikába, Dél-Amerikába.

A kertben semmi virág, a fák nagy része kihalt s az épület szinte düledező ... — jegyezte meg Romansné.

De Heléne mindenre talált választ. Újra ültetik, újra építik, annál szebb, annál kedvesebb lesz.

Törékeny, légies, finom bájos arcú leányka volt. Alig busz éves.

Midőn ismét a kocsiba üiiek, e szavakkal fordult anyához :

— Lásd mama, szegény papa életében egyik garnizonból a másikba vándoroltunk. S mióta meghalt, azóta is vándoréielet élünk az egészségem miatt. Ez a kis földrész bájos volna egy otthonnak. Otthon nevelt csirkék, friss tojások, rózsák és hamvas barackok'. S a falu betegeit majd sorra látogatom .. .

De minden olyan elhanyagolt. . .

— Azért, adják olcsón. . .

Egy hónap mnlva már beköltöztek a kastélyba. Az öreg szolgával először i^ a kaput akarták becsukaíni.

Nem lehetett. Oly régen állt nyitva, hogy a zár meg sem fordult a sarkában.

— Kint reggelizhetnénk a fák alatt — tanácsolta Heléne.

Előre örült az első reggelinek a saját kertjükben.

De egész idő alatt parasztok sora vonult végig a hársfasoron.

— Jó asszony, erre nem szabad áthaladni...

— No bizony! S ugyan miért ne ?

Romainsné látta, hogy Heléne izgatott lesz s

arcára a láz rózsái ülnek.

— Jer, menjünk be.

Dehogy. Hiszen otthon vagyunk. Hívjátok a

kertészt.

A kertész válasza nem volt biztató.

— Hja kérem, itt mindig minden nyitva állt, szabad átjárás volt. Megszokták.

— Le kell szokniok. Zárja el az utat.

De kisszaszonyom, csak nem hiszi, hogy ilyesmibe beleavatkozom...

Heléne felháborodva állt fel s merészen egy áthaladó paraszt cuhanc elé állt.

— Hová megy ? Itt tilos az átjárás !

A paraszt gúnyosan végignézett rajta és nyugodtan folytatta útját.

Uj kaput csináltattak, errős zárral Reggel a kaput földig rombolva találták. Vásári nap lévén, a parasztok egész sora vonult át diadalmasan udvarukon. A falu népe hadat üzent a két védtelen nőnek, akik valóban védtelenül és tanácstalanul álltak szemközt a parasztokkal.

Ősszel elutaztak Cannesbe, de midőn jövő nyáron visszajöttek, a dolgokat még kétségbeeset-