Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-18 / 38. szám

2. 0 Nagybányai Hírlap 1917. szentember 18. ♦ # A kormányban mindennek volt külön mjnisz- teium, a földmivelésnek, az iparnak és kereske­delemnek, a közoktatásügynek, tehát a közélet leg­fontosabb ágainak, csak éppen a népnek és a nép jólétének nem volt gazdája. A mai helyzet, amikor különböző szakminisz­tériumokba van elosztva a népjólét körébe tartozó igen számos ügy, nem tartható tovább. A szakmi­nisztériumokban igen természetesen mellékes ü- gyekként van kezelve minden, ami ebben a kate­góriában feltalálható, hiszen a szakminisztériumok­ba való felosztása mellett a népjóléti ügyeknek a kezelése is oly zavaros, hogy azokat feltétlenül centralizálni keil, mert a háború utáni időkben fo­kozott jelentősége van annak, hogy a népjóléti ü- gyek gyorsan és az időkhöz méltóan legyenek el­intézve. A népjóléti minisztérium jelentősége igen nagy íesz a háború után. Nem tudjuk még ma, hogy mi lesz a népjóléti minisztérium részletes programmja, de úgy hisszük, elsősorban a köze­gészségügy fog e minisztérium munkájában fontos szerepet játszani. Ezt következtetjük abból, hogy az uj miniszter a szervezés előtt elsősorban az or­vosi kötökhöz fog fordulni. A közegészségügy nagy­fontossága éppen a háborúban derült ki, mert csodálatraméltó módon látjuk, hogy mindazok az egészségügyi veszélyek, amik a háború kísérői voltak a régebbi időben, majdnem nyomtalanul el­tűntek azon a réven, hogy a nép egészségügyi el­lenállása a háború alatt alaposan megszerveztetett. Ez a mai megszervezés azonban csak ideiglenes, és azt állandósítani, az állam egyik elsőreudü fel­adata. Már maga a közegészségügy problémája ele­gendő munkát fog adni az uj minisztériumnak fen- állása első idejében. Van azonban sok más kér­dés, amit mind a népjóléti minisztérium hatáskö­rébe utalnáiffc. Ilyen pld. az .iparfelügyelet, a mun- kásbizfositás, a vakok, bénái; és elmebetegek el­helyezése és munkáltatása, és sok-sok más olyan dolog, amelynek ma nincs gazdája az állam veze­tése körül. A magyar nemzet a világháborúban nagy­szerűen megállotta a helyét, feltétlenül joga van telíát ahhoz, hogy életét teljes mértékben kiélje a háború után következő esztendőkben és ehhez fel­tétlenül szükséges, hogy a közegészségügy és a népjólét komoly és arravaló hatóságot kapjon, melynek feladata legnagyobb általánosságban kör­vonalazva, a magyar nemzet jövőjét biztosít­sa és megalapozza. Ennek a nagy feladatnak a megoldása pedig többet ér, mint százezer korona, amennyit a je­lenlegi képviselőház egyelőre rászánt. HÍREK. i 4 Egy hagyatéknál. • — Irta: Édes Imre. — Viseltes kabát meg ócska mellény És még egy néhány rongy ruhadarab Meg egy nagy csizma a hagyaték Ami egy szegény után itt maradt. Kik a hajdani gazdát ismerték Bizonygatják hogy : „Jó ember vala ! Aki megszorult és ő tőle kért Az bizony jó! járt, jó szívvel ada.“ — De miből adott ? kérdezgetem én Hisz ő maga is koldus szegény volt. Amit ilí hagyott e nehány rongy Föiuhöz ragadlság és nyomor rikolt. Óh ! uram szólalt egy töpörödött „Ne nézd a rongyát az hazudhatik. Lám a fény éltet, de ha éles Szemet kápráztat, azután vakít.“ „Ahol szükség volt ő ott megjelent És úgy segített ahogy lehetett, Kenyeret, ruhát összevásárolt Gyógyított lelki, testi beteget.“ Néha meg történt, hogy neki sem voií Olyankor nyájas szóval a reményt Felébresztette és tanította Bízni és hinni a csügett szegényt. Beszélt az öreg sok mindenfélét. És meghatóban áldogállíam ott, Néztem a csizmát, ócska kabátot — Aztán levettem a kalapot. Eljegyzés. Lő v i n ge r illés helybeli keres­kedő eljegyezte W i í 1 i n g e r Ilonkát Avasfelsőr- falurói. Köszönet. FöldesBéla minisztert visszautaz- tában többen elkísérték Szatmárig, igy Brebdn Sán­dor esperes-plébános is. E hó 10-én este a nagy­bányai 48-as függetlenségi párt választmányi gyű­lést tartott, e gyűlésben adta át a párt választmá­nyának Brebán Sándor Földes Béla és a kíséreté­ben volt képviselők köszönő szavait azért a lelkes,, meleg fogadtatásért; melyben őket a párt és nagy­bánya város közönsége részesítette. Eme köszö­netről midőn megemlékezünk, • egyben mi is — a nagybányai 48-as függetlenségi párt választmánya« — hálás elismeréssel adóznuk e város minden szé­leimet ütött le. Bizeuil, aki mindig csodálatos hi­degvérrel játszott s százezreket vesztett a bacca- rán, pillája egyetlen hunyoritása nélkül halkan nyö­gött egyet, azután rátette a zöld posztóra utolsó aranyát és nyert. Reggel nyolc órakor hetvenhétezer frank volt a zsebében. Kiment a klubból, nagyon nyugodtan, mintegy felfrissülve az izgalomtól. Mit fog most csinálni ? Leförleszti adóssága egy részét Schlampt urnái ? S a többieknél ? Egy hét múlva újra kezd­heti s végezni nem fog velük soha. Fáradt volt, bizonyos undort érzett. Igen, okosabb lesz, ha föl- megy a lakására, beleteszi a zárba a kulcsot s az­tán — elkövetkezik a pihenés, az, a miután annyi­ra vágyódott, az örök pihenés . . . A háza előtt nagy tömeg tolongott. Kíváncsi­an közelebb lépett s megkérdezte egy újságírótól, aki jegyzeteket csinált, hogy mi történt. Öngyilkosság uram — felelt a riporter — még pedig elég különös körülmények közt elkö­vetett öngyilkosság. A pisztoly bizarrul bonyolult szerkezettel oda volt erősítve az ajtóhoz. Egy clubb- nok az áldozat, monsier Raoul Bizeuil, akinek ma reggel jelentékeny tartozásokat kellett volna kie­gyenlítenie. Nem téveszthette el a lövést. Az arca teljesen össze van roncsolva . . . Hajnali két óra tájban hallották a lövést ... Rácul felhúzta a felöltőjét egész a szeméig. E percben Schmapf ur szólította meg az újságírót: Talán azt is bele írhatná cikkébe uram, hogy én kétszázezer frankot veszitek . . . Éppen azért jöttem, hogy behajtsam az összeget, amivel Bize­uil ur nekem tartozott. Egy fillér nem sok de an­nyi sem maradt utána. írja fel kérem, a nevemet . . . Schlampf, rue de la Paix. Sajátságos és hatalmas vigság járta át Hac- ul egész valóját. Ez de a derék betörő — frakkos, genfiemen betörő, akit összetévesztettek vele — ra­bolni akart nála s ime — rendbehozta az ügyeit. Öszes ismerősei azt fogják hinni, hogy nem akar­ta túl élni gyalázatát és azért vált ineg*az élettől. Oh nem! Esze ágába se volt búcsút monda­ni e szép világnak. Hetvenhétezer frank nyomja a zsebét. Mily bájos lesz a kék olasz tavak partján egy édes kis villában, melyét egészen elborít a kuszó-rózsa . . Úgy találta, hogy az ég kegyes, a lég balzsamos, az emberek jók s az asszonyok gyönyörűek. S mivel még két órája sem volt a vonat indulásáig bement a restaurant-ba finom villásreggelit rendelt, melyet megöntözött egy gyü- szünyi-pezsgővel — az ö egészégére. pért, nemesért lelkesülő közönségének s őszinte köszönetét nyilvánítunk a virágdíszben pompázó ablakokért, zászlókért s azért a kitüntető szivesé- gért, melyben nemcsak a minisztert, de a kísére­tében volt képviselőket is részesíteni kegyes volt Nagybányának t^gész közönsége. A függetlenségi és 48-as párt választmánya. Felhívás a vármegye közönségéhez. A háború ridegen sújtó keze nem egy kenyérkeresö apát, fiút és fitestvért szakított ei már öveitől s a kenyérkeresö elvesztése számtalan családnál terem­tett elviselhetetlen keserű szükségét. — Ennek eny­hítésére hivatali elődöm megalakította a „Hadba- vonultak Családjait Segélyező Központi Bizottsá­got“ s felhívást intézett a vármegye közönségéhez, hogy a mélyen sújtott, szűkölködő családok segé­lyezésére nyújtson anyagi támogatást s mindenki erejéhez képest adakozzék. —; A felhívás szép si­kert eredményezett s nem egy család áldja az ada­kozók jóságos tettét, kiknek jószívűségből nem egy család talált kétségbeesett helyzetében enyhülést, — Az adakozásból rendelkezésre állott összeg ma már elfogyott s olt áll a Bizottség a közelgő s a szükséget hatvanyozóan fokozó tél idején nem lesz képes további segélyt nyújtani. — A támaszukat vesztett, szükséget szenvedő embertársaink és a segítségért könyörgő családok nevében is azon ké­A világ legdrágább, de egyszersmind legjobb szivarkahüvelye: „HODIANO-CLUBSPECIALITÉ“ védjegy. VigyázatIE8T Utánzatok vannak forgalomban S ISsj Sod orni való papír ára 20 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom