Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-18 / 38. szám
2. 0 Nagybányai Hírlap 1917. szentember 18. ♦ # A kormányban mindennek volt külön mjnisz- teium, a földmivelésnek, az iparnak és kereskedelemnek, a közoktatásügynek, tehát a közélet legfontosabb ágainak, csak éppen a népnek és a nép jólétének nem volt gazdája. A mai helyzet, amikor különböző szakminisztériumokba van elosztva a népjólét körébe tartozó igen számos ügy, nem tartható tovább. A szakminisztériumokban igen természetesen mellékes ü- gyekként van kezelve minden, ami ebben a kategóriában feltalálható, hiszen a szakminisztériumokba való felosztása mellett a népjóléti ügyeknek a kezelése is oly zavaros, hogy azokat feltétlenül centralizálni keil, mert a háború utáni időkben fokozott jelentősége van annak, hogy a népjóléti ü- gyek gyorsan és az időkhöz méltóan legyenek elintézve. A népjóléti minisztérium jelentősége igen nagy íesz a háború után. Nem tudjuk még ma, hogy mi lesz a népjóléti minisztérium részletes programmja, de úgy hisszük, elsősorban a közegészségügy fog e minisztérium munkájában fontos szerepet játszani. Ezt következtetjük abból, hogy az uj miniszter a szervezés előtt elsősorban az orvosi kötökhöz fog fordulni. A közegészségügy nagyfontossága éppen a háborúban derült ki, mert csodálatraméltó módon látjuk, hogy mindazok az egészségügyi veszélyek, amik a háború kísérői voltak a régebbi időben, majdnem nyomtalanul eltűntek azon a réven, hogy a nép egészségügyi ellenállása a háború alatt alaposan megszerveztetett. Ez a mai megszervezés azonban csak ideiglenes, és azt állandósítani, az állam egyik elsőreudü feladata. Már maga a közegészségügy problémája elegendő munkát fog adni az uj minisztériumnak fen- állása első idejében. Van azonban sok más kérdés, amit mind a népjóléti minisztérium hatáskörébe utalnáiffc. Ilyen pld. az .iparfelügyelet, a mun- kásbizfositás, a vakok, bénái; és elmebetegek elhelyezése és munkáltatása, és sok-sok más olyan dolog, amelynek ma nincs gazdája az állam vezetése körül. A magyar nemzet a világháborúban nagyszerűen megállotta a helyét, feltétlenül joga van telíát ahhoz, hogy életét teljes mértékben kiélje a háború után következő esztendőkben és ehhez feltétlenül szükséges, hogy a közegészségügy és a népjólét komoly és arravaló hatóságot kapjon, melynek feladata legnagyobb általánosságban körvonalazva, a magyar nemzet jövőjét biztosítsa és megalapozza. Ennek a nagy feladatnak a megoldása pedig többet ér, mint százezer korona, amennyit a jelenlegi képviselőház egyelőre rászánt. HÍREK. i 4 Egy hagyatéknál. • — Irta: Édes Imre. — Viseltes kabát meg ócska mellény És még egy néhány rongy ruhadarab Meg egy nagy csizma a hagyaték Ami egy szegény után itt maradt. Kik a hajdani gazdát ismerték Bizonygatják hogy : „Jó ember vala ! Aki megszorult és ő tőle kért Az bizony jó! járt, jó szívvel ada.“ — De miből adott ? kérdezgetem én Hisz ő maga is koldus szegény volt. Amit ilí hagyott e nehány rongy Föiuhöz ragadlság és nyomor rikolt. Óh ! uram szólalt egy töpörödött „Ne nézd a rongyát az hazudhatik. Lám a fény éltet, de ha éles Szemet kápráztat, azután vakít.“ „Ahol szükség volt ő ott megjelent És úgy segített ahogy lehetett, Kenyeret, ruhát összevásárolt Gyógyított lelki, testi beteget.“ Néha meg történt, hogy neki sem voií Olyankor nyájas szóval a reményt Felébresztette és tanította Bízni és hinni a csügett szegényt. Beszélt az öreg sok mindenfélét. És meghatóban áldogállíam ott, Néztem a csizmát, ócska kabátot — Aztán levettem a kalapot. Eljegyzés. Lő v i n ge r illés helybeli kereskedő eljegyezte W i í 1 i n g e r Ilonkát Avasfelsőr- falurói. Köszönet. FöldesBéla minisztert visszautaz- tában többen elkísérték Szatmárig, igy Brebdn Sándor esperes-plébános is. E hó 10-én este a nagybányai 48-as függetlenségi párt választmányi gyűlést tartott, e gyűlésben adta át a párt választmányának Brebán Sándor Földes Béla és a kíséretében volt képviselők köszönő szavait azért a lelkes,, meleg fogadtatásért; melyben őket a párt és nagybánya város közönsége részesítette. Eme köszönetről midőn megemlékezünk, • egyben mi is — a nagybányai 48-as függetlenségi párt választmánya« — hálás elismeréssel adóznuk e város minden széleimet ütött le. Bizeuil, aki mindig csodálatos hidegvérrel játszott s százezreket vesztett a bacca- rán, pillája egyetlen hunyoritása nélkül halkan nyögött egyet, azután rátette a zöld posztóra utolsó aranyát és nyert. Reggel nyolc órakor hetvenhétezer frank volt a zsebében. Kiment a klubból, nagyon nyugodtan, mintegy felfrissülve az izgalomtól. Mit fog most csinálni ? Leförleszti adóssága egy részét Schlampt urnái ? S a többieknél ? Egy hét múlva újra kezdheti s végezni nem fog velük soha. Fáradt volt, bizonyos undort érzett. Igen, okosabb lesz, ha föl- megy a lakására, beleteszi a zárba a kulcsot s aztán — elkövetkezik a pihenés, az, a miután annyira vágyódott, az örök pihenés . . . A háza előtt nagy tömeg tolongott. Kíváncsian közelebb lépett s megkérdezte egy újságírótól, aki jegyzeteket csinált, hogy mi történt. Öngyilkosság uram — felelt a riporter — még pedig elég különös körülmények közt elkövetett öngyilkosság. A pisztoly bizarrul bonyolult szerkezettel oda volt erősítve az ajtóhoz. Egy clubb- nok az áldozat, monsier Raoul Bizeuil, akinek ma reggel jelentékeny tartozásokat kellett volna kiegyenlítenie. Nem téveszthette el a lövést. Az arca teljesen össze van roncsolva . . . Hajnali két óra tájban hallották a lövést ... Rácul felhúzta a felöltőjét egész a szeméig. E percben Schmapf ur szólította meg az újságírót: Talán azt is bele írhatná cikkébe uram, hogy én kétszázezer frankot veszitek . . . Éppen azért jöttem, hogy behajtsam az összeget, amivel Bizeuil ur nekem tartozott. Egy fillér nem sok de annyi sem maradt utána. írja fel kérem, a nevemet . . . Schlampf, rue de la Paix. Sajátságos és hatalmas vigság járta át Hac- ul egész valóját. Ez de a derék betörő — frakkos, genfiemen betörő, akit összetévesztettek vele — rabolni akart nála s ime — rendbehozta az ügyeit. Öszes ismerősei azt fogják hinni, hogy nem akarta túl élni gyalázatát és azért vált ineg*az élettől. Oh nem! Esze ágába se volt búcsút mondani e szép világnak. Hetvenhétezer frank nyomja a zsebét. Mily bájos lesz a kék olasz tavak partján egy édes kis villában, melyét egészen elborít a kuszó-rózsa . . Úgy találta, hogy az ég kegyes, a lég balzsamos, az emberek jók s az asszonyok gyönyörűek. S mivel még két órája sem volt a vonat indulásáig bement a restaurant-ba finom villásreggelit rendelt, melyet megöntözött egy gyü- szünyi-pezsgővel — az ö egészégére. pért, nemesért lelkesülő közönségének s őszinte köszönetét nyilvánítunk a virágdíszben pompázó ablakokért, zászlókért s azért a kitüntető szivesé- gért, melyben nemcsak a minisztert, de a kíséretében volt képviselőket is részesíteni kegyes volt Nagybányának t^gész közönsége. A függetlenségi és 48-as párt választmánya. Felhívás a vármegye közönségéhez. A háború ridegen sújtó keze nem egy kenyérkeresö apát, fiút és fitestvért szakított ei már öveitől s a kenyérkeresö elvesztése számtalan családnál teremtett elviselhetetlen keserű szükségét. — Ennek enyhítésére hivatali elődöm megalakította a „Hadba- vonultak Családjait Segélyező Központi Bizottságot“ s felhívást intézett a vármegye közönségéhez, hogy a mélyen sújtott, szűkölködő családok segélyezésére nyújtson anyagi támogatást s mindenki erejéhez képest adakozzék. —; A felhívás szép sikert eredményezett s nem egy család áldja az adakozók jóságos tettét, kiknek jószívűségből nem egy család talált kétségbeesett helyzetében enyhülést, — Az adakozásból rendelkezésre állott összeg ma már elfogyott s olt áll a Bizottség a közelgő s a szükséget hatvanyozóan fokozó tél idején nem lesz képes további segélyt nyújtani. — A támaszukat vesztett, szükséget szenvedő embertársaink és a segítségért könyörgő családok nevében is azon kéA világ legdrágább, de egyszersmind legjobb szivarkahüvelye: „HODIANO-CLUBSPECIALITÉ“ védjegy. VigyázatIE8T Utánzatok vannak forgalomban S ISsj Sod orni való papír ára 20 fillér.
