Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-11 / 37. szám

Nagybánya, 1917. szeptember 11.

37. szám

X. évfolyam.

Nagybányai Hírlap

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye.

Blőfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 8 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér, megjelenik minden kedden 8-n oldal terjedelemben

Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR.

Szerkesztőig: Hnnyady Jáoos-a. 14. sz., hová a lapkgzleméflyek küldendő

Lap'iadó

Hermes könyvnyomda Nagybányán.

Kiadóhivatal: .Hermes* könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-hAzbau a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket fel veezik.

Di>. Földes Béla Hagybányáo.

Régi alkotmányos szokás, hogy az az országgyűlési képviselő, akit a királyi bizalom ér és miniszterré neveztetik ki, mandátumáról lemond és uj választásnak veti magát alá.

Köztudomású, hogy Földes Bélát a mi nagynevű képviselőnket múlt hó 18-án u- gyancsak az a legmagasabb és legértékesebb kitüntetés érte, hogy királyunk őfelsége tárca nélküli miniszterré nevezte ki. E legmagasabb és legértékesebb kitüntetés illetve kinevezés folytán, hűen az ősi alkotmányos szokáshoz Földes Béla is lemondott mandátumáról, minek folytán választó kerületünkben e hó 19-én képviselő választás lesz.

Tekintettel azonban arra, hogy kerületünket már egy hosszú évtizeden keresztül, vagyis 1906-tól Dr. Földes Béla képviseli, akinek kiváló egyénisége széles körű tudása és rendkívül gazdag tapasztalata ■nem csak hazánkban általánosan ismert, de külföldön is nagy tekintélynek örvend és továbbá tekintettel arra is, hogy a lefolyt évtized teljesen elegendő volt arra, hogy a bennünket összekető kapocs a legszilárdabbá erősödjék, ennélfogva önként értetődik, hogy a kerület Dr. Földes Bélához váló törhetetlen ragaszkodásának kifejezéseként

a mandátumot egy hangú lelkesedéssel újból csak neki ajánlotta föl.

Dr Földes Béla minister, a személyéhez való törhetetlen ragaszkodásunkat, a beléje helyezett bizalmunkat megköszönve a az újból való jelölését elfogadta és Programm beszédének megtartása céljából fényes kísérettel szombaton városunkba meg is érkezett.

Kíséretében voltak : J é k e y Sándor vármegyénk főispánja, Dr. F a 1 u s s y Árpád vármegyénk volt főispánja orszgyűlé- si képviselő, R á t h Endre, J á r m y Béla, P 1 a 11 h y György, P r e s z 1 y Elemér, Jaczkó Pál és Kovácsi Kálmán országgyűlési képviselők, továbbá Kenéz Béla egyetemi tanár, dr. Papolczy Gyula kir. kúriai bíró, dr. Fabó Zoltán vezető kir. ügyész, B é lt e k y Lajos, Turner Albert és Dr. H a d a d y Lajos mint a szatmári függetlenségi párt kiküldöttjei, Tóth Mór patóházai, M á n d y Zoltán szinérváraljai nagybirtokosok, Szilágyi Tihamér kir. Ítélőtáblái bíró, Farkas Jenő kir tanácsos felsőbányái polgármester, stb.

A különvonat a meghatározott 10 óra 20 perez helyett egy órai késéssel robogott be a nagybányai pályaudvarra még pedig Sipos Dezső vasúti osztálymérnök vezetése alatt. Az egy órai késésnek oka az volt, hogy a kerülethez tartozó községek vasúti állomásánál nagyobb pihenőket kellett tartani, mivel a községek elöljáróságai és lakosai ünnepélyes fogadtatásokat és üdvözlő beszédeket tartottak.

A nagybányai fogadtatás méreteiben hatalmas és inpozás volt. Közvetlen a vasúti kocsiból történt kiszálláskor Dr. Földes Bélát, Nagybánya sz. kir. rend. tanácsú város nevében Dr. M a k r a y Mihály polgármester, a függetlenségi és 48-as párt nevében pedig Szerencsy József elnök üdvözölte, majd pedig a díszes sorfalat képező fehér ruhás kis leánykák szónoka egy hatalmas méretű csokorral fogadta. A fogadás megtörténte után a hatalmas néptömeg és a végnélküli kocsi sor a rendőrfőkapitány vezetése alatt vonult be a városba a közönség lelkes tüntetése mellett és elkísérte őt Brebán Sándor gör. kath. esperes lakására. Innen a Lendvay- színházba vonult a nagyközönség, a hova a Programm beszéd megtartása volt kitűzve. 12 óra u- tán jelent meg Dr. Földes Béla az óriási közönség előtt és hatalmas méretű, mindenre a legapróbb részletességgel kiterjeszkedő programm beszédét megtartotta, melynek bevégeztévei a kiváló tudóst falrengető taps orkánnal és éljenzéssel ünnepelte.

Ezután következett az ugyancsak hatalmas méretű mintegy 500 terítékre menő díszes bankett, amelyen kiválóbbnál kiválóbb és lelkesebbnél lelkesebb üdvözletek,

A tömjéntarió.

i.

Reggel (iz órakor Mile Rosetle Fleury. a Comédie Gaulois-tól, még ágyában szunnyadozott.

Egyszerre hangos vakkantás hallatszott ésTo- by a foxterriea, amely reggelenként Palmyre-t, a szakácsnőt a piacra kisérte, úrnője ágyára kapaszkodott és megnyaldosta a kezeit.

Paimyre is bejött.

— Ah! ha madame tudná! — s arcán a meghatottság tükröződött vissza.

— Mit?

M. Cardusol-t baleset érte.

— Cardusol-t? Mi baj élte? — Eredj, To- ;öy. Takarodj!

Másnap volt a főpróbája egy darabnak, melyben Rosette Fleury jáísza az egyik főszerepet. Nagynehezen sikerült biztosítania a mérvadó kritikusok jóindulatát, első sorban M. Cardusol-t. Ez volt a legfontosabb. S ha most beteg ... ki helyettesíti ? Eh, de talán nem is igaz ?

Honnan tudod ?

— Az újságból,

Milyen újságból ?'

A „Souffleur“-ból. A házmesterné olvasta, akinek a leánya a sziniakadémiára jár ? — De hiszen a „Soffleur“ nekem is jár. Add ide . . .

Fájdalom, Toby ezalatt a lapot olvashatatlanná, darabokra tépte.

Szükségem van a lapra ! Eredj,, hozd fel a házmesternétől. — türelmetlenkedik Rosette.

— Nem az övé volt . . . egyik lakóé . . .

— Eredj és vásárolj egyet. Siess, siess-.

Negyedóra múlva Palmyra lihegve, vörösen

jő vissza. Az egész környéken nem talált egyetlen példányt sem.

De én elmondhatom asszonyom ... a ház- mesterné elmondta . . . M. Cardusoi az orrán sebesült meg. Azt remélik, hamarosan meggyógyul . . .

Erre Mile Rosette megnyugszik. De diplomatához illő ravasz gondolata támad. Ez alkalomból előnyt kel! hoznia. Néhány résztvevő sort ir Car- dusolnak és eszébe juttatja egyben a holnapi főpróbát.

— Add ide hamar a tollat, s a levélpapirost, a kéket, a szépet.

S a bájos szőke Rosette, csipkés párnái közt sokáig tűnődve rágja a tollszárat, mig a napsugár táncolva szökik végig a toilette-asztal ezüstös kristály üvegcséin.

I!.

Cardusoi a dejeunernél ül barátai társaságában. Legújabb regényének megjelenését ünnepli, mert ő nemcsak kritikus, de regényíró is s az uj müvét a sajtó osztatlan elismerésss! fogadta.

— Pardon, megengedik ? — kérdezi a kis kék borítékot kezében tartva. Gyorsan átolvassa.

Ördögbe is, mit akar ez jelenteni ?

Barátai kíváncsian tekintenek reá, ő pedig egyszerre hátraveti magát székében és harsogva kacag.

— Ismerik a kis Rose Fleuryt, ugy-e ? Valaki szépen becsaphatta . . . Hallgassák csak .

— Kedves mester I

A „Soffleur utján értesültem, hogy önt baleset érte s arcán megsebesült. Higyie el, az eset őszinte fájdalommal tölt el, csak úgy, mint minden tisztelőjét.

Remélem csak múló baj és holnap már szerencsém lehet önt viszontláthatni a „Kis virágá-