Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-26 / 26. szám

1917. junius 26. 3. Nagybányai Hírlap gyetlen következetességgel egyre növekvő árdrá­gításnak ki az okozója azt most ne bolygassuk ha­nem egy fogalmat egy rém komor szót állítsunk bűnbakul; minden rossznak, nyomorúságnak, á- toknak, bánatnak és pusztulásnak oka a háború. — Az emberi gazságnak süritett guitessenciája, a melyet a jövendő századok sem tudnak kiheverni teljesen, a mai élő vagyis tengődő emberiség pe­dig elmúlása végső percéig nyögi mindenfajta bor­zalmait s nyomorúságait. Hogy az összehasonlítá­sokra rátérjünk, álljanak itt még azon árucikkek­nek árai is, melyeknek termelési költségei egy­általában nem emelkedtek mert bármily bőségben teremnek is. áruk 6—10-szer annyi mint előbb. Ez az a mit nem tud senki megnyugvással visel­ni. mert ha pl. az iparcikkek árai anyaghiány mi­att megtízszereződlek hát ez természetes, de, hogy miért fizetünk ma egy liter cseresznyéért 1 koro­nát holott előbb 10 fillérért kaptuk, hál ez már sok. A széna mázsája 4 koronáról 60—70 K-ra, a rézgálic kilója 60 fillérről 18—25 K-ra, az el­sőrangú gyapjúszövet 10—12 koronáról 75—80 K- ra, a lenvászon vékony sifon méterje 70—80 fil­lérről 6 K.-ra. Kékfestő kelme 6—7 K.-ra, a cipő 12 K.-ról 100—120 K.-ra, a csizma meg éppen 200 koronára emelkedett. A szőlőkötőző raffiáról ne is beszéljünk mert az nem szállítható. A he­lyett használják vidékünkön a balatonparlján bő­ven termő sást, melyből egy kilónyi 4—5 fillérről 1 koronára, vagyis mázsánként 100 koronára e- melkedett. Folytathatnánk az áremelkedések felso­rolását a végtelenségig, de ezt a néhányat is mint bennünket legközvetlenebb módon érdekel, suj- tókat a történeti megörökítés szempontjából hoz­zuk, hozzátéve azon szomorú megállapítást is, hogy lehet még rosszabbul is, ha a természet nem vigasztal meg bennünket bő termésekkel. Mert, hogy a régi olcsóság bármi téren visszaálljon, ar­ról a most élő nemzedék alatt kevés reményünk lehet. A dohányjegy Szamosujvártt már életbe lépett s annak a legelső alkalommal tapasztalt ha­tásáról a következőket Írják : A komoly panaszok­ra okot adó dohánymizériákon a dési pénzügyi­gazgatóság radikális módon segített: a mi váro­sunkban beszüntetett egy csomó Idstőzsdét és be­hozta a dohányjegyet. Az újítás próbáját a múlt héten állottuk ki s az eredményről örömmel ad­hatunk számot: fényes siker az egész vonalon. Tény, hogy sehol zűrzavar, lárma, verekedés — a dohánykiosztás eddigi épületes jelenete — nem fordult elő s az igazoló jegyek tulajdonosai min­den nehézség nélkül dohányhoz jutottak, ha nem is elegendőhöz, de az arány szerintihez. Az ered­ményes eljárásban az igazi érdem a pénzügyőrsé­gé és ezeket a derék, fáradhatalan hivatalnokokat valóban dicséret illeti a szakavatott, pontos és i- gazságos felügyeletért. De elismerés jár a pénzügyi­gazgatóság illetékes köreinek is, hogy a dohány­árulás súlyos helyzetén ilyen célravezető és helyes eljárással segített. Reméljük, hogy a jegyrendszert mi nálunk is mielőbb életbe fogják léptetni, mert hiszen mint az eddigiek bizonyítják, arra nálunk is nagyon nagy szükség van. A tanítók és a költségvetés. A költségve­tés vázlatosan kijelöli az irányokat, melyek sok jó akarattal vannak megszerkesztve. De mind a mel­let szerettük volna, ha a tanítókról is megemlék- szik. Az állami tisztviselők 25%-a előlépését he­lyezi kilátásba a javaslat és előhaladás 3 év. Ez­zel szemben a tanítók csak 4—5 évi 200 koronás előlépésben részesülnek. Még 28 éves tanítói mű­ködéssel sem éri el a rendes tanár kezdő fizeté­sének 2600 koronáját. A fizetési osztályba osztott tisztviselők közt a harctéri halálozás gyorsabb élő- haladásokat idézett eló, a tanítók automatikus elő­lépési sajátsága semmi változást nem'hozott. 1893 év előtti szolgálat alig egy vagy 2°/oa van beszá­mítva, pedig már összes 3 évet szolgáltak éveit a nagy drágaságban bekellene számítani. Ez a tanítók 20%-ánál nem lenne több. Ha tisztviselőknél 25 %-ot előléptetésre méltónak, találtak, akkor vagy 1500—1800 állami tanító és tanítónő előlépéséről gondoskodhatnak egy kis jó akarattal, nem is kell törvény ahhoz, mert van már reá miniszteri uta­sítás papíron, csak nincs végrehajtva. A második baj az, hogy a törvény 10 évenkinti nyugdíj reví­ziót követel. Számba jöhető revízió 1893-tól fogva nem volt. A tanítói nyugdíj alap 10 évvel ezelőtt a 27 millió koronáról kezdett százez'erekkel alá szállani. Ma hogy áll, nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy az Apponyi nyelvtörvény eredménye lett sok tanító idő előtti nyugdíjazása, a háború most ro­hamosan emelte a rokkant tanítók és özvegyek számát. Az állami hozzájárulás, a felszaporodott állami tanítók számához és fizetéséhez mérten, nem emelkedett. Most tervbe vette az állam a maga­sabbik nyugdíj segítséget. Vájjon nein volna szük­séges a nyugdíj alapot megerősíteni. Pl. az állam a hadikölcsönből 40 milliót mint háborús segítsé­get, mint háborús alapot a nyugdíj alaphoz csa­tol, hogy a tanítók megnyugodjanak. Az állami ta­nítókat pedig az állami tisztviselők közzé kell nyugdíj tekintetében osztani. Ez intézkedés a ta­nítóság körében általános örömmel találkoznék, és tanítók nem lennének hálátlanok. A takarmány eladása tilos. Felsőbb ren­delkezés következtében csupán a hadsereg részé­re szabad eladni a takarmányt. A termelő az ál­latállománya szerint meghatározott mennyiségű ta­karmányt tarthat meg a kiteltetésre, a fölöslegen maradt takarmányt azonban hatósági utón köteles bejelenteni és a hadsereg részére visszatartani. Városi erdőhlvatalunk figyelmébe ajánl­juk a fürdő melletti tűzifa lerakatból kiszolgáltatott famennyiségeket mert panasz érkezett szerkesztő­ségünkbe, hogy az említett lerakatból szállított sze­kérfa legalább 10—15 darabbal kevesebb annál, melyet a rendes raktárból szállítani szoktak. A tu­lajdonos pedig ellenőrzést nem is gyakorolhat, mert a darabszámot feltüntető szállítási cédulát nem kap­ja meg. A hatósági lisztről. A legutóbb kiosztott rozslisztre általános volt a panaszkodás. Sokan a közélelmezési hivatalban is bemutatták kenyerüket, hogy arról a közélelmezési hivatal is tudomást sze­rezzen. Közélelmezési hivatalunk a dolog tisztázá­sa céljából a szatmári vegyvizsgáló állomáshoz for­dult, hóvá vegyelemzés céljából egy próba cso­magot beterjesztett. A vegyvizsgáló állomás a meg­ejtett vegyelemzés eredményéről vasárnap értesítet­te közélelmezési hivatalunkat, melyszerint megál­lapította azt, hogy a lisztben idegen anyag egyál­talán nincs. Tehát az a feltevés vagy pláne még gyanúsítás is, hogy bárki által az őrlés alá kerülő rozsba vagy pedig az elárusitás alá kerülő lisztbe idegen anyagok csempésztettek volna be, alapta­lannak bizonyult. A vegyvizsgáló állomás külön­ben megjegyezte, hogy „Ezen kenyérliszből tisztán természetszerűleg nehezen süthető megfelelő mi­nőségű kenyér, azonban ezen körülményen változ­tatni nem lehet. A kenyérliszthez nem adható bur­gonya, nagy kenyér nem süthető, ajánlatos hozzá búzaliszt keverése s ha nincs, akkor csak kis ci­pók alakjában süthető ki“ Rémes rablógyilkosság megyénkben. Vál- lajon, f. hó 21-én. hajnali 3 órakor rémes gyil­kosság áldozatául esett Gonda Antal, a vállaji Mán- dy Géza uradalom főkönyvelője. Két katona be­tört a szobájába, álmában meggyilkolták — nagy vágott seb van a fején — s azután a nála talált kulccsal a Wertheim-szekrényből kilopták a pénzt s elszöktek. A szörnyű esetet rejtélyessé teszi az a körülmény, hogy az uradalom főgépésze, Páczelt József, szintén abban a szobában a díványon aludt, aki az ablakcsörrenésre azonban befutott a szom­szédszobába s maga után bevágta az ajtót, mert észrevette, hogy az egyik betörő katona utána megy. Vallomása szerint ugyanis két katona követte el a gaztettet. Mikor a két katona Gondával végzett, őt vették elő, száját betömték, kezét-lábát összekötöz­ték s halálos fenyegetések mellett ott hagyták a véres áldozat közelében. Hajnaltájban nagy nehe­zen ki tudta lökni szájából a rongydarabot és se­gítségért kiabált, mire az ébredező cselédség be­törte a bezárt ajtót s kötelékeiből kiszabadította. A holttest ekkorára már teljesen kihűlt, fején nagy vágott sebbel ott feküdt az ágy előtt. A katonaság és a csendőrség részéről még az nap d. u. 2 ó- rakor kimentek a gyilkosság kiderítésére. A drágsságról, amelyet felnőtt és gyermek egyaránt érez, érdekes czikket irt a Jó Pajtás-ba Lakatos László, megmagyarázza benne a gyermeki felfogásnak megfelelően a drágaság okait és ba­jait. Benedek Elek képes gyermeklanjának legú­jabb számába ezenkívül verset irt Ábrányi Emil, elbeszélést Zsoldos László, Szemere György foly­tatja regényét, Benedek Elek verset irt és mond ■az arany golyóról, Kozma Imre szintén mesét mond. Sok szép kép, tarka mese, a rejtvények, szerkesz­tői üzenetek egészítik ki a szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-t a Franklin-Társulat adja ki ; előfi­zetési ára negyedévre 3 korona, fél évre 6 korona, egész évre 12 korona. Egyes szám ára 24 fillér. Előfizetéseket elfogad és mutatványszámokat küld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala Budapest, IV., Egye- tem-utcza 4. Anyakönyvi közlemények. Születtek: 1917. jun. 10 Lupsa Demeter napszámosnak György jun. 13. Debreceni József fazakas iparosnak Er­zsébet, jun. 15. Baktai Béla pályafelvigyázónak Gyula nevű gyermeke. Elhaltak: jun. 16. Ha- nay József szigorló orvos, r. k. 24 év tüdőgümő- kór, jun. 16. Stefanovics Brekó, szerb fogoly, g. kel. 40 év, epilepsia, városi közkórház, 1916. okt A „MODIANO-CLUBSPECIALITE“ SODORNI VALÓ SZIVARKAPAPIRNAK ÁRA ma 1 KÖNYVECSKÉBEN 60 LAP VAN. 20 fillér. Minden könyvecskén rajta van a védjegy és a gyáros aláírása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom