Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-26 / 26. szám
X. évfolyam. Nagybánya, 1917. junius 26. 26. szám. Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZ GAZDASÁGI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — iá oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. A JT AI NAGY GÁBOR. Lapkiadó Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztősig: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendő Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket fel veszik. Feszülnek a húrok minden vonalon. A feszmérő erősen emelkedik. Nagyon kívánatos, hogy a hivatottak és azok, kiknek ez a kötelességük, éber figyelemmel kisérjék a mind jobban feszülő húrokat és az állandóan emelkedésben levő feszmérőt. Régi, de igaz mondás, hogy a nép szava Is'ten szava; a nép Ítélete Isten végezménye. Ez az igaz mondás ma arany igazsággá vált, mert napjainkban már mindenki ezt vallja, a koronás fejektől a kunyhók lakójáig! Szigorú mérlegelés tárgyává kell tehát tenni ezt a szomorú helyzetet s ha ennek szüksége merül fel, azonnal és teljes akarattal, minden rendelkezésre álló eszközzel oda kell hatni, hogy a helyzet krescendója dekrescendóvá váljék. Mert, ha a szomszéd tanyára tekintünk, láthatjuk, minő következményei vannak annak, ha elpattannak a húrok és felrobbannak a túl hevült kazánok. Vannak egyéniségek még pedig számosán, kiknek halvány fogalmuk sincs a mai rendkívülivé vált helyzetről. Ezt természetesnek is találjuk, mert, akiknek illő tempore sikerült a biztosítás, azok a helyzet komolyA Magyaros. (A 10-es honvédek nagy napja.) A sajtóhadiszállás engedélyével. A m. kir. 10 sz. honvédgyalogezred az egész háború alatt minden alkalommal eredményesen harcolt. Ez év márciusában az a nehéz, de dicsőséges feladat hárult reá, hogy az Uz- és Csobános völgy közt fekvő magaslatot, a Magyarost hadászati szempontból igen fontos keleti és nyugati magaslatokkal együtt elragadja az oroszoktól. Az ezred minden embere át volt hatva a feladat fontosságától és az ezred önbizalma, lelkesedése már az előkészítő gyakorlatoknál megnyilatkozott, de különösen a nagy harcászati zárógyakorlatoknál. A gyakorlatokon elsajátított harcmód, amellyel az ezrednek a Magyarost vissza kellett hódítani, határtalan önbizalommal, öntudattal és lángoló harci kedvvel töltötte el mindenki lelkét. A parancsnokok mindent elkövettek, hogy a döntő sikert biztosítsák. Mikor az ezred március 3.-án a Magyaroson és a szomszéd magaslatokon elfoglalta állásait, amelyek közvetlenül az ellenség előtt voltak, türelmetlenül és végsőkig fokozott lelkesedéssel várták a támadási parancsot. Mindenki agyában csak ez a gondolat égett: ,a támadás sikerülni fog, sikerülni kell! Az időjárás miatt ki kellett tolni a támadást, ságával nem lehetnek tisztában, mivel nem kínálkozik nekik alkalom arra, hogy azzal megismerkedjenek. Számtalanok által, sőt mértékadó helyekről is hallottuk hangoztatni, hogy a népnek ma nagyon jól megy dolga; kis termését horribilis árért tudja értékesíteni; testi munkájáért szintén horribilis béreket kap, tehát sok pénzt szereznek, ebből folyólag adóságaikat és egyéb terheiket játszva rendezik, sőt az élelmesebb rész alaposan meg is gazdagodik. Ezeket a felfogásokat mi is osztjuk, sok részben alá is Írjuk. Azonban amikor ezt tesszük, tekintetünk és figyelmünk nem csak eme pontra esik, hanem ennél tovább is. És megállapítjuk a fentiek dacára, hogy a nép nyomorúsága nagy, mert a fenn tartására szükséges eszközöket még részben sem képes megszerezni; a mindennapi legszükségesebb élelmicikkei hiányzanak, pedig számtalan 5—6 gyermekes anya napokig barangol falukról-falukra, hogy gyermekeinek a mindennapi betevő falatot legalább részben megszerezhesse. Nagyban sulyosbbitják a helyzetet a hatósági rósz élelmezések, mert a liszt, mely amúgy is csak az éhen hálástól mentené de ez alatt az idő alatt a tisztek és a legénység kellő tájékozódást szerezhettek az egész helyzetről, úgy, hogy a támadás napján nem akadt volna ember, aki zavarban iett volna feladatának megoldása miatt. Március 8.-án reggel végre elhangzott a távbeszélőn a parancs: „Ma !“ — Ennyi volt az egész. A többi az ágyuk, aknavetők, gránátvetők, géppuskák, kézigránátok, puskák és szuronyok dolga volt, Az ezred — mint középső rohamcsoport — három rohamoszlopban állt a Magyaros magaslattal szemben. Jobbra tőle, a Lapossal szemben és balra, a Söverjessel szemben más rohamcsoportok álltak, amelyekhez megint 10. honvédgyalogezred- beli rohamszázadok voltak beosztva. A középső rohamcsoportnak az volt a feladata, hogy az ellenséges vonalakat áttörje és két oldalt felgöngyölítse. A Magyaros és Söverjes közt emelkedik a meredek, sziklás „Névtelen“ csúcs (1370 méter) ennek megrohanására a 7. századot szemelték ki. A századnak az eredeti terv szerint már délelőtt 10 órakor kellett volna felfejlődnie és előrenyomulnia, hogy 11 órakor elérje a kúpot és kitűzze rá a Mezőkövesd által ajándékozott lobogót, azután támogassa a szomszéd rohamoszlopokat. Pompás ágyú- és aknavető tüzelésünk pusztító hatással meg a népet, élvezhetetlen; az abból készített kenyér egyenlő a sárral, melytől a már elcsigázott gyomor csak megbetegedik. Ne ringassuk tehát magunkat abban a hitben, hogyha a népnek pénze van, akkor mindene van. Ez rettenetes téves felfogás. Ezt bizonyltja az a körülmény, hogy az é- lelmicikkek ma már megfizethetetlenek. Ma már a pénz kevés értékkel bir, ma már 80—100 koronát is fizetnek azért a véka tengeriért, amelynek ára valamikor 80—90 krajcár volt és 50 korona az ára ma annak a paszulynak, amely béke időben 2 koronáért volt bármilyen mennyiségben kapható. A fent elmondottakat, mivel azok nem csak a mi vidékünkön de általában mindenütt konstatálhatok, nagyon figyelmébe ajánljuk az Országos Közélelmezési Tanács tagjainak, mert a népnek pár hét leforgása után nem lesz mit ennie, pedig megszámlálhatatlan helyen még halom számra is vannak felhalmozva az élelmiszerek nyilván abból a számításból, hogy a nép még jobban megzsaroltassék. Ha theóriában az áll, hogy bennünket kiéheztetni nem lehet, akkor hozzá kell látni a készletek felkutatásához és a készvolt az akadályokra, a védelmi állásokra és magukra a védőkre. Ez a páratlan tüzhatás annyira fellelkesitette a rohamcsoportokat, hogy már valamivel 11 óra előtt előre törtek. A Névtelen csúcs meredek sziklafalán elsőnek kúszó járőr 11 óra előtt 10 perccel elérte az első ellenséges drótakadályt, amely nem volt szétlőve. A járőr átjárókat vagdalva mászott, kúszott az ellenséges árok felé. A Magyaros nyugati lejtőjén hat géppuska volt felállítva a rohamszázad támogatására. 11 órakor előbbre helyezték az ágyú és ak- natüzet. A rohamszázadok az egész vonalon előretörtek. Az ellenség puska- és géppuska- tüzeléssel felelt. Az előbb említett 6 géppuskánk oldalo- zó tűz alá vette a Névtelen csúcson dolgozó géppuskákat, és az ott összegyülekezett tartalékokat. A további munka aztán gyorsan ment. A Névtelen csúcson vitéz rohamjárőrök két ellenséges géppuskával harcoltak. Az egyik géppuska legénysége elismerésre méltó vitézséggel kitartott, amig az utolsó szál embert is megölték kézi-gránátjaink. A Névtelen csúcs megszállásával egyidejűleg a középső rohamcsoport áttörte a Magyaros magaslat orosz állásait, játszva megtört minden ellenállást, a géppuskákat és aknavetőket leszerelte.
