Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-03 / 1. szám
__2._______________________________________ nik ása. A magyar történelemben ez a nap, 1916. december 31 .-ike az első, amikor (V. Károly uj magyar király, mint koronás, apostoli királyunk iil a magyar trónuson. Kétségtelen, hogy ez a nap örökké nevezetes napja lesz Magyarországnak. A világháború kellős közepén került a trónra uj király, olyan király, aki a magyar vitézséget, a magyar hősiességet,Jjsyi magyar lelket, a legedzőbb kohóban, a csaták mzétSen ismerte rfOrEnnek a királynak magyarnak kell lennie, s^vvel-lélekkel, mert látta, hogy éppen a magyarok miként védték meg birodalmát és trónját. Tudjuk, hogy fiatal királyunk valóban a magyar népnek, a magyar nemzetnek nagy barátja, és amikor most újéve előtt a jövőbe nézünk, bizonyára mindnyájunk lelkében az a tudat ébred, hogy ennek a királynak győzelemre kell vezetnie a magyar népet. Illetve . . . illetve már győzelemre vezette is. Hány csatát, hány diadalmas ütközetet vívtak már a magyar bakák uj királyunk parancsnoksága alatt, hány diadalról szól a rege, amelyet a fiatal trónörökös hadseregei arattak a csaták mezején. Most már nem diadalról és ütközetről van szó, hanem az utolsó legnagyobb diadalról, a békéről. Kétségtelen, hogy uj királyunk semmiféle más eszközzel nem tehette volna magát annyira népszerűvé, nem mutathatta volna meg annyira; hogy barátja a népnek és a nemzetnek, mint azzal, hogy egyik legelső uralkodó ténykedése gyanánt hozzájárult a központi hatalmak békeajánlatához. Újév napján a jövőbe kell és szokás tekinteni. És amikor a jövőbe tekintünk, valljuk be, csak a béke az, amelynek fénye elvakitja szemünket. Csak a békét látjuk. Szivünk lelkünk el van telve ujesztendő hajnalán a béke reményével és e remény oly erős, hogy teljesülni kell. Tudjuk, kormányaink, államférfiaink mindent megtettek a béke kedvéért, és ha a béke az enteilte makacs eivakultságán meghiúsul, a mi oldalunkon senki nem tehet róla, senki nem bűnös benne. De — merjük állítani — nem is az a fontos, hogy ezt a mostani békeajánlatot entente-ellen- feleink tárgyalási alapul elfogadják. Nagy önmegtagadás, és hatalom vivőinél elképzelhetetlen ön- birálkodási képességet kellene feltételeznünk az entente államférfiaiban, ha azt hinnők, hogy már ta az éneklést s miután Bedő elhallgatott, nyomban a visszhang kezdte rá, bámulatosan érthető hangon, teljes nyugodsággal: — Hazádnak rendületlenül — Légy hive oh magyar! — Hihetetlen ! Hihetetlen 1 — hangzott fel a csodálkozás moraja. — Ich muss probieren, — mondotta az e- gyik német tudós és mindjárt kezdett is stentori hangon szavalni: — Wer reitet so spät durch Nacht und Wind ? Es ist der Vater mit seinem Kind. Bedő ur elhalványodott; a visszhang pedig újra visszaénekli tiszta, bámulatosan érthető hangon, teljes nyugalommal: — Hazádnak rendületlenül — Légy hive oh magyar! — No, was ist denn ? — faggatták Bedő uramat. — Mit ? Hát azt hiszik az urak, — felelte kelletlenül, vállát vonogatva, — hogy a magyar visszhangot német szóra lehet fogni? A Jancsiról és Marciról még csak azt jegyzem fel, hogy szomorúan kelt fel számukra aznap este az esthajnali csillag, nagy szamárságuk miatta. De okosabb volt-e féktelenül irigy gazdájuk ? egy békeajánlat rábírja őket, hogy akik eddig a legvadabb háborút szónokolták, most egyszerre áttérjenek a békére. Még el fog tartani a béke első komoly ut- raeredete egy darabig, de ez alatt az idő alatt legalább már mindnyájunk szivében, ott fog csil- lámlani a lehetőség fénye, hogy mégis lehet békét csinálni valami módon. És ez már teljesen elég arra, hogy a legnagyobb bizalommal várjuk és nézzük a történendőket. Az újév kétségtelenül meg fogja hozni mindnyájunknak, barátnak és ellenségnek egyaránt a békét. És ekkor ez az esztendő, amelynek ma küszöbén állunk, a világháború és a világtörlánéiem legnevezetesebb esztendői közé fog számítódni. Nagybányai Hírlap ______ A háború értékes tanulsága. Sok olyan dologra tanított meg a háború, melyet a bekövetkezendő béke idején előnyösen fogunk értékesíthetni. A sok közül egyike a legértékesebbeknek bizonyára az, hogy leszoktunk az ideges kipkedés-kapkodásról és és a türelem erényében gyakoroltuk magunkat. Egyes emberek, mint a népek életében, a rendíthetetlen bátorság és el nem lankadó tetterő mellett nagy fontossággal bir a helyes mérséklet és a kitartó türelem. A háború is megmutatta, hogy sokszor jutunk oly helyzetbe, amikor különféle kellemetlen hatások sebzik meg lelkünket, melyeket sem visz- szaíartani, sem tőlük menekülni nem áll hatalmunkban. Nem marad más hátra, mint azokat békén elviselni. Vannak testi és Telki fájdalmak, melyek ellen éppen semmit sem tehetünk, semmi más orvosságot nem használhatunk a férfias türelemnél. De mindenek fölött ama számtalan akadálynál és küzdelemnél nélkülözhetetlen a bölcs mérséklet és a kitartó türelem, melyekkel mindannyiszor találkozunk, valahányszor valamely magasabb célt elérni igyekezünk. Éveken keresztül tartó nehéz munkának minden sikerét meghiúsíthatja és egészen elüthet célunktól egyetlen egy elsietett lépés, ha a meg Tlem fékezhető türelmetlenség nem engedi bevárni a kedvező pillanatot. Vannak emberek, kiknek lelkét a legnemesebb eszmék hevítik, van erő és bátorság is keblükben a cselekvésre, küzdelemre, de évek hosszú során át tétlenségre vannak a sors által kárhoztatva. Az ő idejüket egy későbbi jobb jövendő rejtegeti. Akik ezt bevárni nem elég erősek, kiket az ereikben forró cselekvési vágy idő előtt kitörni késztet: sikertelenül emésztik fel tehetségüket és viss/.aszerezhetetlenül eljátszották szerepüket. Senkinek nincs nagyobb szüksége a türelemre, mint éppen annak, aki előre haladni akar, a- kit az emberiség boldogitásának és elébbvitelének nagy igéje lelkesít, akinek keble telve van magasztos tervekkel és szép reményekkel. Van idő — mint most is, — amikor köröskörül sötét felleg borítja az eget és tikkasztó lég nehezedik az élők kebelére, amikor ármány és cselszövés titokban szőtt hálóival alattomos ellenségek életerőnk szabad kifejlődését megkötni igyekeznek. Ilyen időben a jogos önvédelem bátorságával párosulnia kell a türelemnek és reménységnek. Mert a lelki világban is eljön bizonnyal a tél után a tavasz, mikor a felszabadulás üditő szellője megtisztítja a levegőt. De nemcsak azért szügséges a türelem, hogy az időelőtti hirtelenkedés miatt a célt ne veszítsük el, hanem szükséges még abból a szempontból is, hogy a lélek öntüzében meg ne eméssze magát. A türelmetlen önmaga ellen kezd küzdelmet, önmaga ellen fordítja erejét, melyet más ellen nem használhat, s ez ellankasztja, elgyengíti a lelkét. A türelem azonban olyan mint, a pihenés, általa megkiméltetik, sőt gyarapiftapk az erő és képesség. Türelem nélkül nincs szorgalom, nem képzelhető semmiféle kitartó törekvés és nem sikerül semmiféle dolog az életben. Gyakran megesik, hogy előretörő győzelemszomjazók elől az egy i- deig hátráló türelem ragadja el a véggyőzelem babérjait. Van azonban gyáva, szolgai türelem is, mely nem lelki erőből, hanem vagy hideg közönyből vagy minden magasabb önérzet nélküli félénkségből hordozza a sors és mások csapásait. Ez nem erény, hanem az emberi lélek szánandó elsülye- dése. Ennek nem kell jobb jövendő, melyben jogait visszakövetelhesse, nem is méltó rá. Az ilyen élek egykedvű, soha nincs igaz öröme, derültsége nem lehet, természetesen valódi nyugalma sem. De ama másik, magasztos türelem mindig derült és még könnyek közt is mosolyog. Hasonlít az ahhoz a bérchez, amely nemcsak a zugá csapásait állja ki rendületlenül hanem fejét a fellegek fölött a nap fényözönében fürösztgeti. De ez is csak halvány képe annak a fönségnek, melyet az emberi szellem férfias türelme és kitartása által elérni képes. Ebben a fenséges türelemben kitűnni hazafias kötelességünk most mindannyiunknak. HÍREK. Karácsony ünnepén. Sohasem volt a Karácsony, Soha még ily szomorú : Minden szívben a búbánat, Minden arcon a ború. Nem száll ma a régi sóhaj: „ Sírva vigad a magyar “ ; Sírni tud csak a magyar most, S csak imára nyúl a kar. Temető lett a magyar föld, Csupa gyász és siralom. Hány sír ittnon s idegenben! Hány jeltelen sírhalom 1 Megsíratott vértanúink Kik a honért haltatok: Áldva legyen mindörökké A ti szentelt hamvatok! Hamvatokból uj élet kél, S mig milliók könye hull: Mosólyog már szép jövendőnk — Magyarország felvirul 1 Sántha Károly. ___________1917. január 3. Ka rácsony szombatján. Krisztus vére szivemre csordult: Ma szeretnék meghalni értük, Kiknek havas, hideg mezőkön Az imádság egyetleu vértjük. Értük, kik a kínok keresztjét Némán, mosolyogva, büszkén hordják, Megváltani a milljó testvért, S téged, ó vérző Magyarország! Krisztus vére szivemre csordult: Ó fáj ma, fáj e csendes élet, Mikor a jobbak táborán át Zúg a rettentő végítélet.