Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-03 / 1. szám
istületn Felelős szej Or. AJTA1 Hermes könyvi X. évfolyam. Nagyb TÁRSADALMI,szépirodal áz Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányi Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 13 oldal terjedelemben. Ujesztendőre. Egy évvel ezelőtt a bizalom, a remény ült sziveinkben, most az önérzet és az öntudat mosolyog le arcunkról. Nagy a kü- lömbség, nagy a remény. Vége annak a lidércnyomásnak, amelyet a háború első nehéz hónapjai mellünkre ültettek és felszabadultan, ha a nehéz időkhöz illő gonddal és komolysággal is, de már mindenesetre könnyedén nézünk az újév elé. A régi, sablonos újévet kívánás ugyan —- valljuk meg — még ma sem aktuális. Ki tudja, hogy az egyének közül kire virradt valóban boldogan az újév, kinek hoz bánatot, szerencsétlenséget, kinek jelent ö- römet. Mert, hogy a nemzetek közül ez az újév, amely most hajnalodik felénk, reánk és szövetségeseinkre lehet csak valóban öoidog, azt senki sem vitathatja el már tőlünk. A nemzetek azonban egyes egyénekből állanak és az ember még soha, amióta a világ fennáll, nem volt annyi veszélynek kitéve, mint a világháború folyama alatt. Az emberiség mai generációja minden bizonnyal igen szép és nagy időket élt át. Mert, ha szomorú is a világon végigvonuló vérzivatar, ha el is fogja a keserűség sziveinket és minden gondolkodó ember szivét akkor, midőn a százernyi áldozatra Pí-- 1917. januar 3.- • \ •" v- %«J. szám. Hivatalos Közlönye. rke*xt(ísésfí Huny^dy János-a. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők fcd'ófí&ata!: »Hermes- könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-há2ban cinterem felöl, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik. gondol, bizonyos, élünk át a nemzetek) Nemcsak apró van most szó ; ségéről és kapz£ uj világok születésé Ezért terjedt nagy pH ígok történetébér problémaiból iglfa féHÉl larienr valóságai :«3 W$t' * a háború, ezért vont be érdekkörébe mindig újabb és újabb területeket és semleges nemzeteket. Az uj világ kialakulásából és ezzel kapcsolatban a nemzetek nagy megosztó- dásából és osztozkodásából ki akarna vájjon kimaradni? Mindnyájan érezzük ezt a feszültséget és ezért van az, hogy a mindgyakrabban fellépő békehírek még mindig nem tudnak pozitívumokat adni éf|'mondani. A béke vágy mr^ már megvan úgy a népekben, mint az irányadó tényezőkben, azonban ez a békevágy nem vihet egyelőre eredményre. Nem vihet ma eredményre azért, mert az elfoglalt területek tulajdonképpen csak szimbólumok. Meg vagyunk győződve róla, hogy ha csak az elfoglalt területek elvesztéséről lenne szó, akkor Anglia, amely eddig megbombázott, londoni házai kivételével területileg intakt, nagyon szívesen belemenne egy békébe, amelyben ő alig veszítene valamit, csak a szövetségesei vesztenének sokat, sőt némelyik szövetségese mindent. Anglia azonban érzi, hogy uj világ van kialakulóban, egy uj európai koncert, amelyben a primhegedűt nem ő fogja játszani és ezt nem akarja elismerni. Az elfoglalt területek tehát, amelyeket a középponti hatalmak szövetsége tart kézben, nem a győzelem jelei, hanem annak a szimbólumai, hogy a világ újjászületésében a döntő szót és a bírói széket mi már joggal magunknak fogjuk fenntartani és fentarthatni. Reméljük, hogy az ujesztendő erre a fájdalmas önvallomásra és önbeismerésre rá fogja kényszeríteni ellenfeleinket is. Nehéz lesz, de ha a békehírek még nem is mondanak egészen igazat, bizonyos, hogy előbb utóbb be kell lálniok a világváltozást. Hogy már kissé tisztul ellenfeleink gondolkodása, azt mi sem bizonyítja jobban, mirfTaz, hogy a hadvezérek és generá- lisszimuszok egymásutánban buknak és hagyják el vezéri helyüket a kormányok is. És bármi legyen ez a meglepetés, mindenesetre hozzá fog járulni, hogy az ujesztendőt még szebb, még jobb auspici- umok között kezdjük meg. Évfordulóra. Azt a napot, amikor az 1916-ik esztendő az 1917-ikbe fordul, feltétlenül megfogja jegyezni úgy a magyar történelem, mint a világtörténelem króA visszhang. Dahonyi Gáspár uramnak csinos ősi kúriája csak egy puskalövésnyire fehérlett Redő Albert nagyméretű, esetlen kinézésű uriházátóf, de eshetett volna e két porta akár ezer meg ezer puskalövésnyire is egymástól, az a gyűlölet, mely kettőjük szivét elöltötte egymás becses személye irányában, bizonyára utat talált volna. Mert mokány gyerek volt mindkettő. Az e- gyik nem engedett, a másik nem tágított. A környéken nem is hívták őket más néven, mint a ku- tyafejü Dahonyi és a gyilkos szivü Bedő. . Az ellenségeskedés azonban csak akkor tört ki közöttük teljes erővel, amidőn hire járt, hogy tudósok, még pedig külföldi tudósok jönnek a vidékre a hegyek füveit, köveit tanulmányozni. Hát hová szállásolják el őket, ki legyen az érdemes férfiú, kit az illusztris társaság megtisztel látogatásával. A sors úgy hozta, hogy az első nap Dahonyi Gáspáré lett, akinek szép lapályos birtokai ék alakjában furakodtak be a sürü rengetegekkel borított magas hegységbe. Ezeknek a birtokoknak egy nagy előnye volt, mellyel Bedő Albert uram sehogysem tudott kibékülni: a visszhang. A zugó rengetegek oly pompásan, érthetőleg visszakiáltották a tiz-tizenöt szótagos mondatokat, hogy az i- degen csodájára járt. Ezt nem lehet az ő síkságán utánozni. De hátha mégis ? A pokoli gondolat akkor fogamzott meg a- gyában, midőn másnap alkonyattájt hasoncsuszva leselkedett a Dahonyi uram birtokain ; irigységgel szemlélte, hogy mily nagyszerűen érzik magukat az idegenek az ő esküdt ellenségének földjén. A vendégek bámulata a csodás visszhang fölött nem ismert határt. — A visszkang 1 A visszhang! — mormogja fogai között, majd a homlokára ülve, mintha hirtelen egy jó gondolat ragadná meg, meggyorsította lépteit, — A Jóska ! A Marci! Megcsinálhatják 1 — beszélgetett önmagához és közbe-közbe csettent egyet-egyet ujjaival, mint akinek a számttása sikerülni fog. Másnap a Bedő uram tanyájára rándult ki a társaság. A legelső amivel Bedő dicsekedni kezdett, a visszhang volt. — Visszhang sikföldön ? Lehetetlen ! Lehetetlen ! — Sohse lehetetlen az, sőt még csak ez a valami, — erősködött Bedő és a másik pillanatban jobbra fordul és a sik fekvésű búzaföldek felé elkiáltja magát: — Huh! — Huh 1 — felelt rá a visszhang. Majd balfelé: — Huhhuhhuh 1 — Huhhuhhuh 1 — csendül vissza háromszorosan. — Csodálatos 1 Bámulatos ! — hangzik mindenfelől. — De ez még semmi, — folytatta dicsekedve, az örömtől ragyogó szemekkel Bedő, méltóz- tassanak csak figyelni! És azzal elkezdi dalolni a „Hazádnak ren- pületlenül“ első két sorát: A visszhang egész nyugodtan végig hallgat-
