Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-23 / 17. szám
1916. április 23. NAGYBANYAI HÍRLAP 3. sakkal, csak jobb és balparirozással kell a katonának törődnie. De köves terepen a kődarabok záporától is védi a fejet. A franciák ezenkívül a zsebbe varrnak 1—2 négyzet deci méter szívós acélt vagy vasat vagy kártyát. Így védik a két legnemesebb szervet a fejet és szivet. Mi katonáink is ilyen védelemnek érzik a szükségét, ha támadásra mennek. Egyesek, az arc eié 45 fokos szögben tartják az ásót, hogy a golyót eltérítsék. — Ha szembe tartják a golyó átmegy rajta. — De ezek kis mértékű ösztönszerü védelmek. — Ezt kifejleszteni kötelességünk. A pajzsról, sisakiól szóltam, még az ásóról akarok beszélni. Hadseregünk egy emberöltő alatt nem változtatta ásóját, mintha ennél alkalmasabb nem is lehetne, pedig egy alkalmasabban készített ásóval mégegyszerolygyorsmun-. ka végezhető. Minő fontos ez a katona életére. Épen ezért alapos kísérlet végzendő különböző nagyságú ásóval. Azért a jövő ásója legalább kétszer oly nagy területű legyen mint a jelenlegi. Aki megfigyelte a kisásóval végzett munkát, láthatta, hogy pereg le a száraz föld a lapátról. Mennyi erőt kell ok nélkül elpazarolni ? Ezen is segíthetünk, ha az ásónak homorulatot és mint a rendes ásónál a belső oldalán kis parkányzatot készítünk, mely ujj magasságú lehet. A katona ásó orra egyenes, egyenes ásóval pedig igen nehéz kemény földet ásni. — A hegyes ásóval félannyi erő kell, ezért a gyakorlatban a föld ásásra az ásók mind hegyesek, csak a hadvezetőségé a gyakorlattal ellenkező. — A fürésze- lésre fűrészt visz magával minden csapat, az ásót fa aprításra és gyökér vágásra és ásásra használják. Ennélfogva annak vastagsága is 5 milliméterre emelhető. A magassága 27 cm.-re, a szélessége 21 cm. — A két széle 15 cm magasságtól kezdve iv alakú hajlásban kúpba menjen mint a rendes ásó. — A belső felén párkány legyen és a lap homorú legyen. A 15 cm szél mint a bár- doknál, 45 fokban élesitessenek. — így vele bármit apríthatunk, faraghatunk, ha megszorulunk igen jól védekezhetünk. Arcunk vagy szivünk elé ferdén golyó téritőnek használhatjuk támadásnál és lövészárokban, ha pajzs nincs, beállítható és mellőle lőhetünk. Szóval sokfélére használható szerszám. Tehát védekezzünk a sebesülések ellen. Szabó József. A negyedik hadikölcsön. A háború huszonegyedik hónapjában az e- gész országban falragaszok jelentek meg, amelyek a harcoló ifjak mellé az apákat hívták fegyverbe. Ott tartunk tehát, mint Németország, ahol már kezdettől fogva egész családok egyszerre szállottak hadba. Az oroszországi, a szerbiai, a montenegrói, a franciaországi és a belgiumi győzelmek után tekintélyes földdarabok jutottak birtokunkba, mindezeknek katonai megszállásához, igazgatásához nagyszámú haderőre van szükség. Az a hadsereg amely a fényes győzelmeket kivívta, már nem elegendő egyúttal arra is, hogy az említett másodrendű katonai feladatokat is elvégezze. Nem a szükség parancsoló szava, nem a kiapadás késztették tehát az intéző köröket arra, hogy az idősebb korosztályt fegyver alá szólítsák. Ugyancsak nem ezek az okok, amelyek a negyedik hadikölcsönnek kibocsátását tették szükségessé. A hadviselésnek újabb érdekei, az újonnan fölállított csapattestek eltartási és felszerelési költségei indították főkép Németország, utánna pedig A- usztria és Magyarország kormányait arra, hogy a nemzettől újabb hadikölcsönt kérjenek. A lefolyt másfél év alatt lebonyolított három hadikölcsön természetrajza sokkal ismertebb már a közvélemény előtt, semhogy annak részleteivel foglalkozzunk. Közönségünk a hadikölcsön katonai és hazafias fontosságától is teljesen át van hatva. Célunk tehát az, hogy arra mutassunk rá. miszerint a hadikölcsön hézagpótló is, mivel a háború alatt a magánvállalkozási kedv szünetelvén, természetszerűleg a tőke befektetés sem találhatta meg korábbi nyugodt, jövedelmező helyeit. Nemcsak a nagy bankok, de még a vidéki kis takarékpénztárak is szinte duzzadnak a betétektől. Ugyanaz a helyzet van termelőinknél, gazdáinknál, nagyiparosainknál, gyárosainknál, szóval mindazoknál, akik vagy terményeiket a mai magas árak mellett, felette drágán tudják eladni, vagy pedig munkateljesítményeiket hatványozott értékkel tudják megfizettetni. Ezekre nézve jobb, kedvezőbb és alkalmasabb befektetési mód a hadikölcsönnél alig kinálkozhatik. Földbirtokosaink, vállalkozóink, pénzintézeteink, külömböző jogi személyek vagyonuk, készpénzük, alapítványaik gyümölcsöző elhelyezésére oly előnyös kamatozást, mint amelyet a hadikölcsön a 6%-ban nyújt, seholsem találhatnak, sőt csaknem kizárólag ez mutatkozik ez idő szerint legalkalmasabbnak. Nem lesz tehát az ország előtt uj dolog az a felhívás, amellyel a kormány a negyedik hadikölcsön jegyzésre hivja fel a nemzetet, mert hiszen egyforma hazafias készséggel várta azt a nemzetnek minden rétege, úgy a legmagmagasabb körökben, mint legszegényebb gazdasági háztartásban. Kétségtelenül, az eredmény is megfog felelni a ho- záfüzött várakozásoknak. Takarékoskodjunk! flogy ellenségeink kiéhezteíési szándékukkal kudarcot vallanak, azt már ők maguk is kezdik belátni. Meggyőződhettek arról, hogy blokádpolitikájukkal nem értek el egyebet annál, hogy termelőképességünket fokoztuk és megtanultunk takarékoskodni. Érdekes, hogy nemrégen egy angol lap uj tervet ajánl, amely az eddigi politikával homlok egyenest ellenkezik. Szerinte jobb lenne, ha a központi hatalmak területére minden czikket (kivéve természetesen hadiszereket) szabadon be lehetne vinni, különösen pedig annyi fényüzési cikket, a- mennyit csak megfizetni tudnak. A czikk írója igy érvel : „Már többször adtam kifejezést annak a meggyőződésemnek, hogy a központi hatalmak ellen folytatott politikánk nem helyes. Sokkal többet árthatunk nekik, hogy hadiszereken kívül mindent szabadon bevihessenek. Az a véleményem, hogy blokádpolitikánkkal csak használunk a központi hatalmaknak. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy tengeiészetünk kevesebb tevékenységet fejtsen ki, de azért mégis jó volna, ha a központi hatalmaknak megengedjük, hogy annyi fényűzési cikket importáljanak, amennyit csak meg tudnak fizetni. Tudom, hogy sok bizonyíték szól véleményem ellen. Mégis amellett maradok, hogy sokkal előbb tettük volna tönkre ellenségeinket, ha helytelen módszert nem követünk. Hiszen célunk az ellenség gazdasági tönkretétele. Körülzártuk a központi hatalmakat. Arra a világgá kürtült ürügyre szolgáltattunk nekik módot, hogy békés polgáraikat ki akarjuk éheztetni. Ezzel a politikával lehetővé tettük az ellenséges kormányoknak, hogy népeiket a takaié- kosság erős rendszerébe kényszerítsék. Pedig mi nem követeljük ellenségeinktől, hogy takarékoskodjanak : ellenkezőleg, azt akarjuk, hogy minél többet pazarolnak, — annál jobb nekünk. Minél többet pazarolnak, annál előbb elgyengülnek. A központi hatalmak csak küldjenek aranyat a külföldre fényüzési cikkekért. Ahogy mi tudjuk, ezt nem igen tették. A központi hatalmak váltóárfolyamainak értéktelenedése volna leghűségesebb fegyvertársunk. Ezek a váltóárfolyamok a háború kitörése után alábbszálltak ugyan, de ezóta csodálatosan tartják magukat, egyesegyedül azért, mert a központi hatalmakat minden bevitel elől elzártuk. Ei- lengégeink bíznak a győzelemben és lelkesedésük nem ismer határt. Kényszerifettük őket, hogy nagy áldozatokat hozzanak és most a vértanuság dicsfényében tetszelegnek maguknak. S éppen ez az, amit nem akarónk. Tudom, hogy most már nem változtaihatjuk politikánkat. Ez egyszerűen lehetetlen volna. Ám ez nem zárja ki azt, hogy mégis hibát követtünk el, amikor a központi hatalmaknak kiéheztelésére irányuló politikára szántuk el magunkat.“ Ezek a fejtegetések mutatják, mennyire veszélyezteti köz- és pénzgazdaságunkat a nélkülözhető cikkek behozatala, amely elé most gátat vet a fényűzési cikkek behozatalát tiltó kormányrendelet. Nélkülözhető cikkek behozatala gyengíti közgazdaságunkat, titánciáinkat és igy hadviselőképességünket is. Minthogy ez idő szerint a behozatalt nem ellensúlyozhatjuk kivitellel, a behozatalnak minden emelkedése nemcsak csökkenti vagyonúnkat, hanem valutánkra is kártékonyán hat. A fényüzési cikkek behozatalának eltiltásával tehát valutánknak külföldön való megerősítését érjük el. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé nyomatékosan, hogy a külföldről hozott egyébb cikkekkel, különösen élelmicikkekkel, melyeknek behozatalát kormányaink megengedik, a legnagyobb takarékosságot kell tanúsítanunk. Ellenségeink kiéheztetési szándékát meg kell törnünk és ezt elősegíteni mindenkinek hazafias kötelessége. Ami pénzt igy megtakarítunk, annak megfelelő kamatoztatására a legjobb alkalmat nyújtja a most aláírásra kerülő negyedik hadikölcsön. Az idei vetések. Zöld vetés fürdik a tavaszi napsugárban s ma nincs ennél nagyobb istenáldás Magyarországon. Mi kék, — az ég, mi zöld — a föld, kék ég alatt, zöld föld felett hangos pacsirta szól! Dicséri az Urat velünk együtt, akik hálatelt szívvel borulunk le a jósága előtt, mert ennél szebb tavaszt már rég nem árasztott a magyar népre. Valóra válik a vallásos hit: ahol legnagyobb a veszély — ott van legközelebb az isteni segély. Mert talán soha nagyobb szüksége nem volt a magyar népnek jó termésre, dús aratásra, tehát arra, hogy egy esztendeig megint biztosítva legyünk ellenségeink népjogellenes kiéheztetési szándéka ellen. Most utaztam végig az Alföldön. s úgyszólván nem láttam egy tenyérnyi földet, amely nem volna vetve, vagy legalább tavaszi alá meg nem szántva. De a vetés: az szinte felülmúl minden várakozást. Az már jó búza, ha Buzaszentelő napján a varjuk elbújhatnak benne, de már most, két héttel előbb is elbújhatnak. Ess eső — búza bok- rosodjon, s a bokros búzatáblák végigkísértek bennünket az egész Alföldön. Harmadéve rossz termésünk volt, tavaly már jobb, az idén pedig — ha az Isten megtartja azt, amit már eddig megadott, — bőségben fogunk úszni. És már messzi sincs: harmadfél hói\ap múlva itt van az aratás. Igaz, hogy a termés életében ez még nagy idő, de a termés életében a kitelelés, a tavaszi is hátároz: ez pedig már szebb kilátásokat nem nyújthat a jó termésre. Ha ehhez hozzá ^esszük Bethman Holl- wegnek azt a kijelentését, hogy a németországi terméskilátások szintén a legiíagyobbszerübbek : biztos várainkból csak nevethetjük az ellenségeinket.
