Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-23 / 17. szám
TAHSAI^A^MI É3S SSaEFmOIiA^MI íjLETILAP Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Az igazság. Husvét van, szent husvét, a dicsőséges feltámadás nagy és örök emlékezetű napja. Ha elmélkedünk egy pillanatig és a mai nehéz idők folyását összehasonlitjuk a legelső husvétot megelőzőleg történtekkel, főbb vonásokban megtaláljuk a hasonlatosságot. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy akkor is mennyire zm zavaros napokat éltek az emberek. Jói lehet ugyan, hogy a népek nem állottak egymással hadban, de az örökigazság szállott sikra az álnoksággal és a romlottsággal. Megváltónk, a legnagyobb romlottság és az emberek teljes elfajulásának idejében élt és rendelve volt neki az a fenséges hivatás, hogy az álnokságot megszüntesse és felvilágosítsa az elméket a való igazság és a felebaráti szeretet felől. S miként napjainkban vannak, úgy akkor is merültek fel esetek, hogy egyik irányzat a másik irányzatnak ellenségévé vált s igyekezett azt mielőbb legyűrni esetleg meg is semmisíteni. Ez jutott osztályrészül Megváltónknak is, mert tanításai az álnoksággal és a romlottsággal érdek-összeütközésbe kerültek, minek folytán neki mint földi gyengébbnek, testileg hallnia kellett, hogy ne zavarja állandóan a romlottságnak és a gonoszságnak hamis cirkulusait. Ellenségei azonban rövid látók voltak s nem gondoltak arra, hogy a való igazságot keresztre feszíteni, megölni, teljesen megsemmisíteni lehetetlen. Ők a pillanatnyi sikertől azt várták, hogy uralmuk, gonoszságuk az elkövetett gaztett által fedezve lesz s zavartalanul működhetnek időtlen időkig. Ámde nem igy történt. Az igazság, a hamisság és a romlottság — dacára annak hogy a pokol minden eszközével, a fertelmességek egész tárházával vonultak föl - az igazságot megfolytatni, eltemetni nem tudták. Gaztettüknek elkövetése után harmad napra az igazság feltámadott s diadalmas megérkezése alkalmával megreszkettette a földet, a levegő eget és az egész természetet jeléül annak, hogy az igazság nem halt meg, de dicsőségesen feltámadott. Ezeket az eseteket látjuk napjainkban is megismétlődni csak sokkal nagyobb alakban, sokkal nagyobb álnoksággal amikor is nem egy embert, hanem nemzeteket, még pedig a legéletképesebb nemzeteket akarná a gonosz álnokság keresztre feszíteni és lehetetlenné tenni, hogy bűnös üzel- meit minél nagyobb területen folytathassa. Ámde jóságos Istenünk segedelme velünk van s miként hajdan, úgy most sem fogja engedni, hogy az álnokság és a gonoszság a szeplőtelen igazság felett győze- delmezkedhessen. Itt a feltámadás! a szent husvét, az örök örök igazságnak nagy napja s egy- szivvel egy lélekkel kérjük a mi hatalmas és mindenható Istenünket, hogy minél hamarább tegye lehetővé most is az igazságnak diadalmas győzelmét. Adakozzunk a helybeli rokkantak alapjának javára. Három ima. — Irta: Szabó Gizella — Az egek Urához Három lélek szállá, A három léleknek Könyörgő imája. Az orosz cár küldé Föl az egyik Imát: „— Nagy Isten, segítsd meg Az oroszok urát, Szép Magyarországot Add nekem, add nekem 1 Hisz az volna talán A legdrágább kincsem. Hatalmas templomot Építek majd neked S hordok oltárodra Mérhetetlen kincset. Bámulni, csodálni Fogja azt mindenki, Hol a te hatalmad Millió nép zengi 1 —“ Szaporodék az Ur Homlokának ránca, Mire ezt elmondá Az oroszok cárja. Alig, hogy elvégzé, Angol király lelke, Az egek Urához E fohászát küldte: „— Tudod te Istenünk, Hogy századok óta Felét e világnak Az angol uralja. Nem is kérünk tőled Más egyebet mostan, Csakhogy tartsd meg nekünk Mindazt, a mink most van. Adj hozzá egy kicsit Vilmos császáréból, Ha lehet Kínából És Törökországból. De legjobban kérjük, Hogy Britániába Gyűljön a nagy világ Minden gazdagsága. —“ Felhők tornyosulnak Az Urnák arcára, így figyel mostan a Harmadik imára. Lenn, Magyarországon Egy kicsike ember, A kit estefelé Meglepett a szender. Az egek Urához így fohászkodék fel, Egyszerű, búsongó Gyermeki szivével: „— Édes jó Istenem, Elvitték az apám, Talán soha többet Nem jő vissza hozzám. Kenyerem se nincsen, Adj valamit ennem, És az apámat is Hozd majd vissza nekem! — “ Simulnak a ráncok Az isteni arcon, Kiderül, hogy aztán Ismét beboruljon. És a következő Nagy szókra fakadjon! „— Hallod-e orosz cár Én már régen nézem, Hogyan uralkodsz te Szegény földi népen. Régóta tűröm már Békén gonoszságod És te még én hozzám Em.eled fohászod? Nyomorult templomod Sohasem kell nekem, Magyar nép imáját Szívesebben veszem 1 Milliók szenvednek, Hullanak most érted, De a nép majd elűz Az lesz büntetésed ! —“
