Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-11 / 2. szám
NAGYBÁNYAI HÍRLAP I szág“ ^adóhivatalának volt a feje, interpellált is a képyiselőházban a papiros tárgyában, mert mint tapasztalj^, a rotációs lappapiros a végit járja. Mi is tapasztaljuk ezt, mert hát uj esztendőbeli ajándék gyanánt ismét 30%-al ugrott a papiros ára. * * * A múlt hetekben, mikor két kis betörőt a járásbírósághoz kisért a rendőr, szánalommal tekintettem a két gyerekre, mert önkéntelenül az a kérdés merült fel előttem, hogy mi lesz ezekből ha már ilyen korán betörésen kezdik. Bűnük az, hogy a várostól távolabb fekvő szőlőhegyeken levő lakatlan nyaralókat feltörték stb. Ezeket bevitték Szat- márra a törvényszékhez. Én azonban azt tapasztalom, hogy küzülük még maradtak itthon, mert tölünk egy jó képű kakas, de egy ismerősömtől azonban 9, mond kilenc darab majorság tolvajtatott el egy éjszaka. Hasonló károsok még bizonyosan vannak városunkban többen is, ezért arra kérnők a csend és rend tisztelt őreit, szíveskedjenek üres óráikban utána nézni, hogy váljon ki merészkedik ilyen drága világban tyúkokat és kakasokat tolvajolni ? * * * Ha egy angol miniszter — amint ez tényleg megtörtént — az alsóházban miniszteri székből panaszt emel az angol sajtó egy bizonyos részének üzelmei ellen, akkor a sajtó e részének már igen nagy befolyása lehet. És csakugyan, még sehol ujságvállalatnak nem volt olyan nagy hatalma, mint aminőt Angliában az úgynevezett Northe- liffe-sajtó érvényesít. Természetesen ezelőtt nem is összpontosult egy kézben a közvélemények any- nyi orgánuma, mint most a lord Northeliffe kezeiben. Nemcsak, hogy a „Times“, meg a „Daily Mail “az ő tulajdona, hanem ezenkívül ő a Londonban nagyon elterjedt, „Daily Mirror“, Az „Evening News“ és még több, mint egy tucat nagyobb angol vidéki újság kiadótulajdonosa. Ehhez jön még egy nagy csomó kisebb lap, vagy 30, Angliában igen népszerű hetilap és folyó irat, úgy, hogy lord Northeliffe vezetése alatt h e t e n k i n 11 ö b b m i n t harminc millió újság- és folyóirat- példány özönli el az angolul beszélő és olvasó világot. Maga a „Daily Mirrar“ naponkint 850.000 példányban jelenik meg, a „Daily Mail,, pedig ezt a számot néha meg is haladja. Az az ember, aki ezt a rendkívüli publicisztikai hatalmat gyakorolja, s aki redszeresen terjesztette Angliában a németek ellen való gyűlöletet és rendszeresen izgatott a háborúra, húsz esztendő alatt emelkedett a névtelenségből abba a hatalmi magasságba, a- melyben most van. Lord Northeliffe, akit VII. Edvárd király emelt peeri méltóságba, azelőtt egyszerűen Mr. Alfréd Hamsworth volt és igen szerény viszonyok közül vájó. Fiatal korában szerzett volt magának annyit, hogy megindíthatta „Answers“ című lapját, mely arra volt berendezve, hogy tulajdonképpen, a közönség csinálta a hozzá intézett kérdésekkel, meg az ezekie adott feleletekkel. De bármennyire igyekezett is az „Amwers“ hozzáférkőzni az alsóbb rétegek ízléséhez, nem tudott zöldágra^ vergődni. Ekkor az élelmes kiadónak az az ötlete támadt, hogy ingyen minden olvasóját halál esetére biztosította. Ez után bevált. Hamsworthoz csak úgy, özönlött a pénz és 1896-ban megalapítóija a „Daily Mail“-t is. Ebben az újságban az eddigi angjol sajtójiangtól elütő uj, , erősebb, izga- tóbb,hangot kezdett. Ezután már rohamosan emelkedett Haniswort efeje, hatalma és gazdagsága. Egyre-másra vásárolta a régi lapokat és alapított újakat. Hogy milyen erős a befolyása Angliában, azt bizonyítja az is; hogy az alsóházban elnevezték a „zsurnalisztika Napolaonjá“-nakCSARNOK. • _ú__ ('Fol ytatása.) Kovácsáé: (Ilona felé fordulva.) Kedves húgom, te vagy a második őrangyalom. Amikor szomorú vagyok, vigasztalsz, amikor gyengének érzem magam, megerősítesz. Fogadd el ezt a kis csekélységet ! (Csomagot ad neki.) Ilona: Köszönöm. Szívesen osztozom bánatodban, de még inkább örömödben. Légy hát vidám. (Kívülről zörgés hallatszik.) Kovácsáé: Milyen zaj az? Ilona : (az ablakhoz megy s kinéz) Betlehe- mesek jönnek. Beengedjük őket ? (A gyermekek leteszik a játékszereket és anyjukhoz szaladnak.) Sanyi: Anyukám, engedje be, nagyon szeretném őket látni. Manci: (kérve) Engedje be. Kovácsáé: (húgához) Bocsásd be Őket. (Azok bejönnek csillaggal és betlehemmel, amelyet az asztalra tesznek le. Manci és Sanyi kiváncsi szemekkel lesik* minden mozdulatukat.,) Bethlehemesek: Békesség e háznak! János : Nyájainkat legeltettük Betlehemnek határán, Egyszerre nagy fényesség Ion A mennyeknek országán, Angyalait küldé az Ur Hirdetni az örömet: Kibékült már az ég Nincs többé már gyűlölet! Most is zeng még a fülünkbe Az angyalok éneke. — Hogy is volt csak kedves társak ? Zendüljetek énekre ! (Eenkíik : Dicsőség mennyben, az Istennek • . .) Pista: Az angyalok igy hirdették A Menybéli szózatát, Szemük lángolt az örömtói Majd ekképen folytatták : Bethlehemben, kis jászolban Találtok egy kisdedet, Az lészen a Messiástok S boldogságot hoz nektek. El is mentünk s ott találtuk Szűz Máriát Józseffel Szegénységben, árvaságban Az isteni gyermekkel. Örvendjünk ma mindannyian S daloljuk ez éneKet: Bethlehemben, istállóban Krisztus Jézus született. (Éneklik : Krisztus Jézus született ... A háziasszony egy-két fillért tesz perselyükbe.) Bethlehemesek: Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk! (Kimennek.) Sanyi: Milyen szépen énekeltek ! Már meg is tanultam : (éneklik) Dicsőség földön az embernek . . . Manci: Nem jól énekeled ; igy kell ezt a szép dalt énekelni: (énekli) Dxsöség mennyben az Istennek . . . Ilona : (Kikisérvén a bethlehemeseket, visszajön.) Két kis fiú egy lánnyal az utcán hallgatta az éneket. Most is ott vannak. Úgy látszik, nincs senkijük. Manci: Hívjuk be őket! Hátha éhesek ? Én odaadom az én részemet. Sanyi: Én is odaadom. Hívjuk be őket anyukám ! Kovácsáé: A szegény gyerekeket szeretnünk kell. Hívd be őket Ilonka. (Ilona kimegy). Bizony gyermekeim, sok gyermeknek nincs rna ilyen ma- leg szobája, meleg ruhája, puha ágya, szerető anyja, mint nektek. A háború sok gyermeket megfosztott szüleitől s azok szegények most házról- házra járnak egy kis alamizsnáért könyörögve. Ha ilyenekkel ‘alálkoztok, ne kerüljétek el. A kis Jézus ezt mondá egyszer: Ami jót tesztek az árvákkal, mintha velem tettétek volna s Én ezerszeresen megfizetem nektek. (Bejön Ilona, a két gyermek és a leány. A két gyermek rongyos ruhába van öltözve. Kalapjukat leveszik. Mária szintén szegényesen van öltözve.) III. JELENET. Előbbiek, Jani, Gyurka, Mária. Ilona: Gyertek be gyermekeim, hiszen megfagytok odakint! Kovácsáé: (megsimogatja őket) Hogy hívnak gyermekeim ? Jani: Én Blazsinszky Jani vagyok és ez az öcsém Gyurka. Mária : Én Osseviec Mária vagyok. Kovácsáé: (Máriához.) Hol vannak a szüléitek ? Mária : Az én anyám talán még él, de e gyermekek árvák — lengyel hadi árvák. Kovácsáéi (érdeklődéssel) Lengyeled: vagytok ? Hadi árvák e gyermekek ? Jani: (szomoiuan) Nincs már édes anyánk, meghalt Édes apánk pedig elment a háborúba. Kovácsáé: (megsimogatja őket) Szegény árva gyermekeim ! Üljetek le, hiszen dideregtek. (Mária felé) Mondd el szomoiu sorsukat. (Leülnek). Mária : Egy hónappal ezelőtt történt: A magyar hadsereg diadallal szorította visszafelé az oroszt Galíciában. Az utbaeső falvak népe nagy részben elmenekült az oroszok elől, részben otthon maradt, hogy őrizze kis hajlékát. (Sanyi, Gyurkát elvezeti a játékszerekhez.) Kovácsáé ! Ti otthon maradtatok ? Mária ; Igen, mi otthon maradtunk, de vesztünkre. Az ellenség falunk mögül lőni kezdte a magyar hadsereget. Gyurka : (nézi a puskát) Nekem nincs ilyen puskám. Mária : A gránátok rettenetes pusztítást vittek véghez, sok házat felgyújtottak. A lakásokba szorult nép remegve várta a küzdelem végét. Az egyik viskóban, e gyermekek édes anyjánál mi is félénken húzódtunk össze. (Közbevetőle^) Éppen egy kis ennivalót vittem a gyermekeknek, mert nagy szegénységben éllek. Gyurka : (nézi a dobot) Nekem nincs ilyen dobom. Mária: A rettenetes ágyudörgés hallatára a két gyermek közelebb húzódott anyjához, aki kétségbeesve görcsösön öleié magához két kicsi gyermekit, csókban füröszté arcukat, amikor egy orosz gránát épen a házukba csapott be. Iszonyú volt! Mindnyájan megsebesültünk, de legsúlyosabban az a szegény asszony. Sanyi: (fogja a puskát, Gyurkához) Ezt a puskát neked adom. ( Gyurka nagy örömmel veszi s mindjárt vállára teszi.) Kovácsné : Folytasd kedves lányom ! Mária : Mikor magához tért és meglátta vérző gyermekeit, foszlányokat tépett ki véres ruhájából és beköté kisebbik fiának véres kezét és lábát. Második fiának lábát érte egy gránátszilánk. Beköté ennek is a sebét és azután eszméletlenül esett össze. Sanyi: (Gyurkához) Ezt a dobot is odaadom neked. Kovácsné: És hogy kerültek ki a romok közül? . (Vége következik.) jr !
