Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-28 / 13. szám
2. nagybanyai hírlap 1916. március 28. ellene szükséges védekezés módjával megismertessük, az alábbiakban közöljük a leghivatottabb szakférfiúnak, Jablonovszky József királyi tanácsosnak mint a m. kir. rovartani állomás igazgatójának erre vonatkozó nagyértékü tanítását. A vértetü, az almafának igen nagy ellensége, már régebben ismeretes, nagyobb mérvben azonban csak az utóbbi időben tűnt fel s megmérhetetlen károkat okozott úgy hazánkban, mint egész Európában. Az almafa derekán, ágainak és hajtásainak naptól, csőtől és széltől védett részein fordul elő; néha sajátszerü pelyhes-gyapjus fehér váladékra bukkanunk, ez alatt barna szinü apró állatkákat, tetveket találunk: ez a vértetü. A hajtás egy-egy kisebb helyén legtöbbször 2—3 állatka van s a hajtáson még semmi torzulás sem lászik, vagy legfeljebb egy kis dudorodás. A nagyobb hajtáson, idősebb ágon már több a vértetü s letelepedésük helyén már repedés, forradás és töb- bé-kevésbbé csúnya seb van. E seb szélei felől ugyan be-be hegedez, de belseje fekélyes, rákos. A fa derekán a seb még nagyobb, csúnyább, tele dudorodással és még több benne az állat is. Ilyen a vértetü okozta seb. A további ismertetője a vértesinek az is, hogy a megtámadott fa levelét sohasem bántja, mindig csak a fás részeken él. Ha a fa magányosan áll, vagy igen gyér koronáju és talaja laza, akkor a gyökerére húzódik, még pedig olykor fél — vagy egy méternyi mélységbe is. Az itt letelepedett tetücsapat szintén fehér gyapjas váladékkal van borítva. Ha a vértetüt fehér papiroson eimázoljuk, olyan, mintha aludt vért kentünk volna oda. A vértetü légtömegesebben az almafán, igen elvétve a körte és birsalmafán, meg a galagonyabokron él; kivételesen más bokorra vagy fára is letelepszik, ha az a fertőzött almafához közel áll. A vértetü veszedelmes a fára. Támadásával olyan sebeket ejt a fán, amelyek nehezen for- radnak be, állandó szivogatásával a fát annyira elgyengíti, hogy a hajtásait télire nem tudja beérlelni, az ilyen éretlen hajtásokat aztán rendesen a téli vagy a tavaszi fagyok áldozatául esnek. Az öreg fa is áldozatául esik a vértetünek, ha idején nem mentik. Ha azonban mégis életben marad, nem terem, s száradó ághegyei úgy néznek ki, mintha futó tűz érte volna. A vértetves és magára hagyott fiatal fa rendesen 2—3 év alatt elpusztul. A vértetü ellen úgy védekezünk, hogy a meg kell írnom, hogy a mi katonáink kosztja elsőrangú. A fél kenyér még egyetlen nap sem maradt el, a menázsi is pontosan elkészül minden délre s a vacsorához kerül még egy-egy nagy doboz szardínia két-két katonának, jut kolbász, szalonna, sőt akár hiszik, akár nem, Ízletes lekvár is. Kávé, cukor, dohány, cigarette, gyújtó, a hadvezetőség mindenről bőven gondoskodott s a dekkun- gok mögött esténként vígan füstöl a szamovár, melyben egy-egy svarm teája, kávéja készül. A jól berendezkedett állóharc valóságos szadonistákká nevelte bakáinkat. Csak nevetnek, mikor az obiigát reggeli üdvözlés megérkezik az olaszoktól, hozzá nem nyúlna egyik sem. Hiszen még a rezerve porciók is sértetlen megvannak a torniszteremben, pedig azelőtt a legkeservesebb kikötés sem riasztotta vissza a bakát, hogy titokban meg ne egyék legalább egy konzervát. A kenyerek tehát röpülnek s minthogy arra nézve nem intézkedett a biblia, mi történjék avval, ki minket kenyérrel dob meg — ilyen esetet bősz ellenségek között igazán nem mert föltételezni a bölcs törvényhozó — a harcot könyörtelenül tovább folytatjuk. És büszkén, hogy Olaszországban állunk. És Cadorna irhát akármit, az én posztjaim azt mondják itt nekem: nyima nyicz. Nincs semmi különös jelenteni valójuk, elhihetik kérem, nyima nyicz ... sebeitől egészen elcsúfított, beteg, száradó fákat haladéktalanul kivágjuk és feltüzeljük. A kivágatás- nak legjobb ideje a tél. Ettől az áldozattól ne húzódozzunk, mert ez az egészséges fák érdekében szükséges. Az ilyen tönkretett fának a vértetütől való megtisztítása szinte lehetetlen. Amegtisztitás- ra érdemes fákat pedig a következőképen orvosoljuk : A fa derekán, ágainak összes vértetüs sebét a tél folyamán, de március elejéig okvetlenül késsel kitakaritjuk. A seb szélét simára vágjuk és eltávolítjuk belőle mind azt, ami gondos bekenését megakadályozná. A megtisztított sebet azután fa, vagy kőszén-kátránnyal kenjük be. E kátrányt azonban előbb fedetlen edényben 2—3 óráig melegítjük, hogy belőle egyrészt a fára veszedelmes alkotó részeket kihajtsuk és másrészt, hogy az sűrűbb és tapadósabb legyen s a fán majd végig ne folyjon. A kátrány közé szoktunk tenni 2—3 % meszel, ez által a kenőcs tartösabbá válik. Valameny- nyi sebet úgy kell bekenni, hogy sem a kátrány alá kerülő tetü ki ne szabaduljon, sem más oda le ne telepedjék. Az egészen fertőzött ágrészeket, roszul levágott ágcsonkákat le kell vágni és feltüzelni. Levágásuk helyén támadt sebet pedig rögtön be kell kenni kátránnyal. Általában a vérletü által veszélyeztetett vidéken sohasem szabad a fán nyitott sebet hagyni. A hol kátránnyal bajos volna az irtás és védekezés, ott a nyári és tavaszi irtáskor petróleum emulsiót is használhatunk. A vértetves fán ügyelni kell a fattyúhajtásokra is, mert a vértetü igen szívesen keresi fel ezeket. Ha vértetvesek, le kell azokat vágni s azonnal elégetni. Ha a vértetü a gyökérén mutatkozik, akkor az ilyen fa gyökerét kinyitjuk olyan mélyen, mint amilyen mélyen a vértetü mutatkozik. A sebeket itt is kátránnyal kenjük be, azután dohányporral, vagy mészporral 3—4 ujjnyira vastagon behintjük s a földet megint ráhúzzuk. Óvó eljárás az, hogy a fák nemesítéséhez vértetves fáról vesszőt, szemet ne vegyünk, fertőzött területről oltoványokat ne hozzunk. Vértetves fát, vagy vértetves kertben álló más tiszta fát meszelni nem szabad. Az ilyen fehér meszes fán ta- nyázhatik a vértetü anélkül, hogy észrevennénk. Ez pedig nemcsak megnehezíti, hanem lehetetlenné is teheti az alapos védekezést. A vértetü irtás kötelező. Aki elmulasztja azt, a m. kir. földmivelésügyi miniszternek 1899. évi 9679. sz. rendelete szerint 100 korönányi pénz- büntetés éri. A község elöljárósága pedig köteles az irtást a mulasztó költségén végrehajtani. 9 francit) nemzet pusztulás utján. Nyugati harctér, lett a főhadszintér, a többiek mellék szinterek. Nem végzek ügyhiszem fölösleges munkát, ha e szintérrel behatóbban foglalkozom. Nagy közönségünk a gorlicei események hatása alatt áll. A mint estek az áttörés után el ott a várak rövid ostrom folytán, úgy itt is várják azt. Nem számolnak azzal, hogy más az orosz és más a francia nép harca. — Az orosz azt se tudja miért harcol, az orosz a kultúra alacsony fokán áll, itt a szellemi fölény könnyebben csikarhatta ki a győzelmet, mint a francia harctéren. — A védekező technika magasabb fokon van nyugaton, mind keleten. — A vasút sürü hálózata, a fronti vasutak ügye egyenlő a németével. Az ország utak mint kétfélnél egyenlő jók. A fegyverek a legnehezebb ágyúkat kivéve szintén egyformák. — Kis külömbség van a repülők lelővésében, de a felderítés is egyformán jó. A telefon elterjedése, az automobilok, a muníció készlet teljesen elegendők. A lövészárok rendszer ép oly fejlett mint a németé. A drót és vár akadályok készítésébe milliárdo- kat fektetett. 400 méteres mélységű drót kerítések és 32 lövő árok egész közönséges dolgok ott. Az akna vetők, az akna robbantások, a gáz harcok napi renden vannak. — A dróttalan távirónak, a drótalan aknáknak is jelentős szerepük van. A francia acél, a német vas sisakkal védekezik. A földalatti" r<^ka lyukak egész modernül kivannak építve. — A legénység nagyobb részt már 1914-ik év tavaszától fegyverben áll. Kevés az újonc, mind harc edzettek és nevelt katonák. — A francia vezérkar és tisztek tudományosan képzettek. Mind e sok jelesség mellé járul az, hogy a francia a hazáját épp oly forrón szereti, mint a magyar. — A francia nép 40 millióra menő lakosságának negyede katonaképes, ebből T5 millió csak harcképtelen, egy fél millió fogoly, 1 millió front mögötti szolgálaton van. Egy millió fölmentett, még marad 6 millió. — Ez a 6 millió rövid fronton tekintélyes ellentállást képes kifejteni. Azért nem szabad magunkat rövid és gyors győzedelemmel altatnunk. — Hiszen a németek marnei csatája a mi gyors szerbiai offenzivánk a háború elején, elég tanulságot szolgáltattak arra, hogy a gyorsaság veszedelmet rejt magában. — Lassan kell a mai hadi technika szerint előre haladni és a támadást mindig ott tenni, hol az ellenség nem várja azt. Verdunnél látjuk, hogy a német keleten Vaux erődhöz koncentrálja a francia erőt, mikor az ott van, akkor Forgesnél a halál halmokon végzi az offenzivát. Mikor oda fut a francia erő egyik része, akkor lent délen 20 kilóméternyire kezdi a támadást, mert ott kevés franciát talál. — Szóval a franciának csapat eltoláso-- kát kell végeznie résen álló ágyuk füzében, a mi nagy ember áldozatot kíván, de igy is a rendes és látszatos támadásaikkal úgy tesznek a németek a francia haderő tartalékjaival, mint tettek a japánok az orosz tartalékkal Mukdennél, mely mindig későn érkezett, mindezt a japánok az által érték el, hogy az ellenségnek minden mozdulatát a legnagyobb éberséggel, figyelemmel kisérték. Szóval a kém szolgálat, magas nívón állott. — Erre szükségük volt jobban mini az orosznak, mert a közvélemény nyomására, a Mikádó parancsára Porth-Athurnál, 160.000 embert kötöttek le, mit ha nem cselekesznek, Mukdennél az oroszok óriási vereséget szenvedtek volna és seregük nagyobb része megsebesült volna. — Valószínűleg az olaszok e példán is okulva erőiket nem forgácsolják el. — A franciák Sza- lonikinál vesztegeltetik csapatjaikat. — Az angolok az erők decentrálizásától várnak eredményt. Ez addig nem veszedelmes mig a francia vérzik érte. De eljő az idő, mikor a Horáciusok és Curáciusok harca fog megismétlődni. Az az könnyű lesz a haderőit egyenkint legyőzni, ha még erre is sor fog kerülni. — De maradjunk Verdunnél. Ez erőd elfoglalását az újságírók 3—4 hétre tervezték, voltak, kik egy kissé tovább is tolták az időt. Nem vették tekintetbe azt a harctéri és egyéni különbséget, ami a francia és az orosz között van, igy hamis alapon, hamis lett a következtetésük is. A be mondott idő nem hozta meg Verdun elestét. De a fentiekből látható, hogy siker érdekében mennyi tényezőt kell tekintetbe venni. E tényezők kiszámíthatatlanabbak mint a csillagásznak csillag ügyei. — Azért megközelitő számításaink csütörtököt mondhatnak, mert hisz a németek nem az ember áldozatra tekintet nélkül akarják elfoglalni Verdunt, mert nem verseny futás a háború, hanem úgy akarják elfoglalni, hogy megőröljék a francia tartalékot teljesen és e mellett a németek a legkevesebbet veszítsenek. — Ép ezért említettem, gyenge helyeken törnek át, aránylag kevés áldozattal. Itt kiépítik azonnal állásukat. — Fogadják az ellenfél többszörös heves támadásait. — Ha elegendő időt nyernek állásuk kiépítésére, akkor a némettől az állást nem vehetik el. — Az időt pedig megnyerik, mert mig 20—30 kilóméterre viszi a francia
